A váltótelepítésről
Hazánk összes pénzintézetei – az 1840-ben megalakult Pesti hazai első takarékpénztártól kezdve, egészen a legutolsó napokban alakult „Tövisi” vagy nem tudom én milyen törpe bankig – a saját és a kezelésükre bizott tőkéket leginkább három főüzletágban gyümölcsöztetik: a váltóleszámitolási-, a jelzálog- és értékpapírelőleg-üzletben és csak kevés az oly intézet, bank vagy takarékpénztár (mely ugyan nálunk lényegileg ugyanaz), amely e három főüzletágon kívül még más üzletekkel is foglalkozik.
Pénzintézeteinknek legfontosabb üzletága, már a mobilitásnál fogva is, a váltóleszámítolási üzlet.
Erről értekezni annyi volna, mint nyitott ajtót döngetni: de föltétlenül szükséges, különösen vidéki intézeteink szempontjából ez üzletág keretében és ehhez szorosan tartozó váltótelepítésről szólani, mert az ujabb birói gyakorlatunk szerint intézeteinknél ezt a rendkívül fontos üzletágat veszedelem fenyegeti, illetve annak kultiválását majdnem lehetetlenné teszi, mivel a jogbiztonság helyett jogbizonytalanság lépett e kérdésben előtérbe.
Hogy azonban ezt tisztán és jól megérthessük, szükségünk van magának a váltónak ismeretére és váltótörvényeinknek alapos tudására.
Magának a váltónak meghatározása Nagy Ferencz szerint szigoru precziz definiczió nem lehet, noha a mi 1840-ik évi váltótörvényünk ezt kifejezetten megtette, sőt az angol váltótörvény, az olasz, román és holland kereskedelmi törvény azt ma is megteszi.
A nálunk érvényben lévő váltótörvény és az ujabb joggyakorlat ettől tartózkodik és mondom, jól lehet nagyon nehéz a meghatározás, mégis Nagy Ferencz nyomán következőkép próbálom a váltót meghatározni: a váltó olyan forgalomra szánt pénzösszeg fizetésére irányuló értékpapir, melyben valaki (kibocsátó) egy másik személynek meghagyja, hogy helyette egy harmadik személy javára fizetést teljesítsen.
Azt azonban, hogy a fizetési hely miképpen jelöltessék meg a váltón, a törvény nem irja elő, de ugy a közönséges, mint a váltóforgalom természetéből folyólag fizetési hely alatt csakis valamely földrajzi helységet kell és lehet érteni.
Ha azonban a váltón az intézményezett lakóhelyétől különböző más földrajzi helység van fizetési helynek megjelölve magában a váltóban, akkor a telepített váltó fogalma keletkezik, amelyről a váltótörvény 24. §-a intézkedik.
A telepített váltó fogalma nem uj, benne volt már az 1840.évi váltótörvényünkben is, sőt ugy vélem, hogy oda is már a jogszokás révén került, mert hogy a forgalomban már ismeretes volt, eléggé bizonyíték erre a Pesti hazai első takarékpénztár első alapszabálya: melynek értelmében az intézet által csak oly váltók voltak beválthatók (leszámítolhatók), melyeknek lejárati ideje 3 hónapon tul nem terjedhet és azon kívül, hogy a takarékpénztár székhelyén legyen fizetendő.
Természetesen a gyakorlat folyamán nagy mértékben alkalmazást nyer és nyert a váltó eredeti fizetési helyének megváltoztatása, vagyis a váltó telepítése, tekintettel arra, hogy a váltó a pénz helyettesítésére szolgáló fizetési eszköz.
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!