Dtum
Login with Facebookk
1913 | Március

Túlhajtott humanizmus

Európa népei nem is gondolnak arra, hogy milyen veszedelmek fenyegetik őket a humanizmus folytán, a melyet már majdnem az oktalanságig túlhajtanak.

 

A népek és nemzetek a helyett, hogy védelmeznék magokat egy siralmas jövő ellenében, ügyet sem vetnek azokra a jelenségekre és lényekre, a melyeket mindenki lát ugyan, de a melyeknek a következő nemzedékekre való káros hatását senkise akarja mérlegelni.


Röviden egybefoglalva a baj ez: az állatot, hogy haszna legyen belőle, igyekszik minél kitűnőbb fajtákban tenyészteni az ember, azonban nem cselekszi ugyanezt önmagával. Bárki, ha még úgy meg van is verve testi, lelki nyavalyákkal, annyi utódot hagyhat hátra, a mennyi neki tetszik: semmiféle hatalom őt ebben nem korlátozza.

 

A vérbajosok, tüdőbajosok, a mindenfajta nyomorékok ép oly szabadon házasodhatnak, avagy élhetnek vadházasságban, mint a lelkileg terheltek, nemkülönben a professziónátus csalók, tolvajok, apacsok és egyéb modern haramiák, a kiktől hemzseg az európai és amerikai társadalom.

 

És mert évtizedek óta nem törődik ezekkel az alakokkal más, mint az oktalan humanizmus, hát már szerencsésen benne vagyunk a korszakban, a melyben nem frázis, de szomorú valóság, hogy száz- és százezer született beteggel és született gonosztevővel van dolgunk. Nem győzünk kórházakat és fogházakat építeni számukra.

 

De ezekben csak vendégek gyanánt tartózkodnak a hibás emberek, mert életük nagy részét mégis csak szabadon töltik, akadály nélkül élvezve a szerelem gyönyörét, a melynek beteg gyümölcsei aztán újra a kórházak és fogházak lakóit és a társadalom csapásait szaporítják.

 

Mivel pedig tapasztalati tény, hogy mindenki, a ki szervi betegsége miatt rövid életre van kárhoztatva, vagy hosszabb időt rabságban töltött, annál fokozottabb mértékben vágyik a szerelemre, ebből körülbelül elképzelhetjük, hogy hogyan fog festeni a jövő nemzedékek képe, ha már a jelenlegi nemzedéké így fest.


A közmondások, hogy az alma nem messze esik a fájától és hogy a botból beretva nem lesz, az igazságot fejezik ki és a közfelfogásnak mély bölcsességéről tesznek tanúságot. A született gonosztevőből soha az életben nem lesz becsületes ember, még akkor sem, ha elöregszik: a bűn iránti hajlama mindig meg marad. A modern kriminalisták is nagyon jól tudják ezt mégis úgy beszélnek és úgy cselekszenek, mintha nem tudnák.

Közreműködésükkel egész tudomány keletkezett arról, hogy igenis, nem csak a véletlenül bűnbe esett embert lehet a börtönben megjavítani, hanem mindenkit és pedig részint kenetes beszédekkel, részint a munkára kényszerítéssel. Pedig a rendőrségek bizonyíthatják, hogy a ki egyszer a tolvaj, csaló, betörő, hamiskártyás és egyéb ilyen pályákra adta magát az semmi fizetésért nem fog dolgozni többé.


Ám ha számot vetünk a megélhetés ezer gondjával és nehézségeivel, talán nem is fogunk csudálkozni mindezen. Ugyan minek menjen a börtönből kikerült tolvaj, a ki rendesen mint apacs kezdte és mindig irtózott minden rendszeres munkától, ellenben a csavargást és henyélést szerette?

 

Az ilyen emberek felfogásában semmi sem természetesebb, mint az, hogy a lopás, betörés, a szélhámosság ép úgy életpálya, vagy mondjuk iparág, mint a többi és hogy az ő iparukat ép úgy a szükség, t. i. az ő szükségük teremtette meg, mint a többit.

 

Az állam semminemű preventív intézkedést nem tesz, hogy ezeknek a törvénybe ütköző iparágaknak fejlődését meggátolja. Miért? Azért, mert a gazembereket szokás úgy tekinteni, mint a kik a becsületesség útjáról letévedtek, holott az igazság az, hogy a gazember soha nem is akart járni ezen az úton.


A régi időkben, helyes érzékkel, egy bűnösnek sem kegyelmeztek, a kiről nyilvánvaló volt hogy vétkének veleszületett gonoszság a rugója. Első esetben testi fenyítékkel sújtották, ha ez nem használt, a bakó levágta a fülét orrát kezét vagy a fejét is a visszaeső bűnösöknek. A régi igazságszolgáltatás nem hitt a javulásban: mindjárt a legelső alkalommal megbélyegezte a gazembert s az illetőt ha nem okult ebből, könyörtelenül kipusztította az élők sorából.

 

Vagyis őseink nem reflektáltak a hitványnak sem jövőjére, sem maradékaira. Ma a humanizmusból, a mely vezérlő elv, önként következik, hogy az emberi jogokat meg az emberi vadállatoktól sem szabad elvenni. A testileg, szellemileg és jellemileg terheltek szintén vígan hagyják hátra utódaikat.

A humánus társadalom aztán tehetetlenül áll az eredménynyel szemben. A jogászok a megrögzött bűnösöket az orvosok a terhelt betegeket vissza akarják adni a társadalomnak és eszükbe se jut, hogy ezzel a fáradságukkal a jövő társadalomnak okoznak beláthatatlan bajokat.


A humanizmust ma helytelenül értelmezik. Egész társadalmi berendezésünknek iránya olyan, hogy az egészséges, becsületes szegénynyel senkise törődik: ennek élete tengődés, nyomor.

 

Mihelyt azonban a szegénységhez testi, vagy lelki nyavalya is járul, illetve mikor ez a nyavalya már szemmelláthatólag mutatkozik, akkor a humanizmus azonnal közbelép és igyekszik az emberiségre nézve értéktelen, sőt káros életet nemcsak megújítani, de még alkalmat is adni neki arra, hogy magát tovább plántálja, mielőtt meghal. Így lesz lassankint inficziálva egész országok népessége a humanizmus jóvoltából.


Az egészséges, munkabíró, munkaszerető embereket olyan gonddal kellene tenyészteni az államnak, mint a milyen gonddal tenyészti a házi állatokat. A testi, szellemi és jellemi nyomorékok szaporodásának pedig ideje volna gátat vetni. Olyan probléma ez, a melynek megoldására minden állam pályadíjat tűzhetne ki, akár egy millió dollárt.  A kinek eszméje beválik, az száz milliót is megérdemel.


Íme, ez a tartalma egy czikknek, a mely nemrég jelent meg a Newyork Heraldban, Thompson Tom, egy bosztoni orvos tollából, s a mely egész Amerikában szenzácziót, sok ellentmondást de sok helyeslést is keltett. Lám, az ifjú Amerika gondol a maga jövőjére és megtámadja a humanizmus túlhajtásait.

 

A vén Európában csak azon vannak, hogy a lakosság szaporodjék, de hogy milyen a szaporodás, ezzel senkise törődik. Azaz eddig nem törődtek. Most azonban a múlt héten lefolyt londoni orvos-kongresszuson elővették a kérdést és igazat adva az amerikai orvosnak, alaposan letárgyalták. Hogy mi lesz az eredmény, ez most már csak a kormányoktól függ.
Seres Imre.

<<
<
1
2
3
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Cikk-ajánló
Egy hírhedt ember halála
Pár nappal előtt viharos multu ember halt meg Budapesten, egy...
Az Aradi Torna-Egylet kérelme Az Aradi Torna-Egylet kérelme
Az Aradi Torna-Egyesület választmánya azon kérelemmel fordult a...
Planicka agyrázkódást szenvedett a cseh-osztrák mérkőzésen Planicka agyrázkódást szenvedett a cseh-osztrák mérkőzésen
A prágai Sparta sporttelepen 50.000 néző előtt az olasz Barlassina...
Vonitó tenoristák, táncfenoménok, Judy Garlandok, Mickey Rooneyk vad...
Vasárnap délelőtt száz és száz fiatalember és fiatal lány sietett,...
Bajnoki mérkőzések Bajnoki mérkőzések
Fokozott érdeklődéssel tekintett a nagyközönség a vasárnapi bajnoki...
A magyar vasútforgalom helyzete a legsürgősebb segítséget igényli! A magyar vasútforgalom helyzete a legsürgősebb segítséget...
Közlekedéspolitikánk sorsáról beszélt legutóbb olyan személyiség,...
A buzapiac nemzetközi helyzete és a belső értékesités kilátásai A buzapiac nemzetközi helyzete és a belső értékesités...
A nemzetközi buzapiac általában a háborus tartalékolások állandó...
Az oroszok kiállítása Párisban Az oroszok kiállítása Párisban
Az oroszoknak nincs külön épületük a "Nemzetek utczájá"-ban. Ezt a...
Orosz uralom Drohobyzban Orosz uralom Drohobyzban
A sajtóhadiszállásról jelentik: A drohobyczi kerületből érkezett...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98