Nem tudjuk, van-e zsirtalan nap, hustalan nap Párisban, de mint egy telegramm értesit minket, ott elrendelték a hetenként egyszeri színháztalan és mozitalan napot. Hol nagyobb szenvedés az élet: nálunk, vagy Párisban? Igen fogós kérdés és társadalomtudósok komoly szakvéleménye nélkül nem is lehet dönteni benne.

Mert van-e, aki a zsirtalan és hustalan napokat még mindig dühöngve látja hajnalban felkelni és gyerekes örömet érez afölött, hogy éjszaka tizenkét óra van, tehát hála istennek végeszakadt a hus, illetve zsir-nélkülözésének? Nincs ilyen ember, még a milliomosok között sincs. Hát még a szegényebb emberek igen tekintélyes táborában! Ott azután egyáltalán nincs. Hiszen, ami őket illeti, akár el se rendeljék a hustalant, meg a zsirtalant; nekik mindegy úgyis, ők évszámra se esznek se hust, se zsirt.

Ezzel szemben azonban nincs szegény, se gazdag, aki szinházba, orfeumba, moziba ne járna. Borzasztó elkeseredést okozna nálunk, ha elrendelnék a szinháztalant, meg a mozitalant. Amilyen öröm akkor lenne, ha elrendelnék a mezitelent.