Az angol kormány most kapta meg annak a határozatnak a hiteles szövegét, a melylyel a boer vezérek utolsó gyűlésük alkalmával a békekötéshez való hozzájárulásukat kimondták. Megható ez az emlékirat, melyben a boerok keserü lemondással kijelentik, hogy fajok, családjok fentartása érdekében kényszerültek az angol föltételek elfogadására. Oranje állam szélén, egy kis községben Vereeniging-ben tartottáka boerok ez utolsó gyülésöket, a melynek határozatai így szólottak:

A dél-afrikai köztáraság és az Oranje szabad állam nép-képviselőinek gyűlése 1902. május 15-étől 21-ikéig tartott ülésein sajnálattal vette tudomásul ama föltételeket, a melyekkel Ő Felségének kormánya az ellenségeskedést megszüntetni hajlandó, s ama kijelentést, hogy e föltételeket változatlanul kell elfogadni, vagy elutasitani. A gyülés sajnálja, hogy Ő Felségének kormánya föltétlenül megtagadta a köztársaságaink függetlensége alapján való tárgyalást s hogy nem engedte meg kormányainknak, hogy európai megbizottainkkal is tárgyaljanak. Népünknek mindig az volt a véleménye, hogy nem csupán az érvényes jog alapján, hanem ama nagy anyagi és személyi áldozatok miatt is, a melyeket függetlenségünkért hozott, jogos igénye van e függetlenségre. A gyülés országunk és népünk állapotát komolyan mérlegelte s különösen megfontolta a következő pontokat; nevezetesen:

Az angol katonai hatóságok által követett hadi politikának, a két köztársaság alapterületének általános földulása, házak és falvak fölégetése, továbbá minden létföntartási eszköznek megsemmitsitése és minden oly segítségnek az elpusztitása volt a következése, a mely segítség családjaink föntartására, harczoló seregünk ellátására és a háboru folytatására szükséges volt. Fogoly családjainknak elhurczolása következtében a szenvedés és a betegség hallatlanul sanyargatott bennünket, ugy hogy a fogságban rövid idő alatt kedveseink közül huszezren meghaltak s attól a borzalmas dologtól kell félnünk, hogy e háboru folytatásával ily módon egész fajunk kipusztulhat.