Az anyahajók fedélzete szolgál a repülőgépek le- és felszállására. Az 50 méter széles és 200 méter hosszú leszállófelület használata mégis nagy tudást és gyakorlottságot kíván a pilótáktól. A nagysebességű repülőgépekkel. 80-100 kilométeres sebességgel, különösen szélben, a leszállás nem gyerekjáték. Egy kis tévedés, egy kis elszámítás, és könnyen katasztrófa következhetik: vagy leszalad a gép a fedélzetről és a tengerbe esik, vagy nekifut a hajótoronynak.

A hajó parancsnoki tornya és a kémények - hogy a repülőtérből ne foglaljanak el külön helyet - oldalt helyezkednek el. Ebben a toronyban van az állandó figyelő-készültség, amely távcsövével a tengert és a légteret szünet nélkül kémleli. Itt van a parancsnok is, aki egyetlen gombnyomásra levegőbe tudja ereszteni a hajó gyomrában pihenő gépmadarakat. A repülőgépek, amelyeknek száma sokszor eléri a 80-100 darabot is, a hajó belsejében vannak raktározva.

A fedélzeten csupán néhány gép tartózkodik, amelyek folytonos készültségben vannak, hogy veszély esetén azonnal a levegőbe tudjanak emelkedni. A többi gép összecsukott szárnyakkal a hajó belsejében van, ahonnan több liften kerülnek a fedélzetre. A hajón külön javítóműhely és szerelőcsarnok van, ahol a sérült gépeket hamarosan ki tudják javítani. Az anyahajó személyzete 1500-2000 főből áll és nagyjából négy főcsoportra oszlik: repülők, tengerészek, tüzérek és műszerészek.

Az anyahajó aránylag igen nagy alkotmány, amely éppen ezért nagyon érzékeny és az ellenség könnyen ártalmatlanná tudja tenni. A hatalmas startfelület már messziről elárulja a közeledést, és igen jó célpont akár a tengeralattjárók, akár pedig a zuhanórepülőgépek számára. Ezért a drága és óriási költséggel épült anyahajók nem is cirkálnak sohasem egyedül a tengeren, hanem mindig hatalmas hadihajó-kísérettel futnak ki a kikötőből.

Rombolók, cirkálók és nagy páncélos csatahajók kísérik útjukon az úszó repülőtereket. Amint megjelenik az ellenség, az anyuhajón riadót fujnak. Az eddig élettelen fedélzet egyszerre mozgó hangyabollyá változik: egymásután kerülnek a fedélzetre a repülőgépek és gyorsan emelkednek a levegőbe. A hajó ilyenkor a széllel szembe megy teljes gőzzel, hogy a repülőgépek felszállását ezáltal is megkönnyítse. A hajótüzérség is készenlétbe helyezkedik: a hajó oldalán a futópálya alatt állanak ki a légvédelmi ágyúk tornyai, amelyekből egy vagy több cső mered az ég felé.

Amelyik gép az anyahajóra le akar szállni, az előbb egy kört ír le a hajó fölött és erre a jelre szabad utat hagynak számára a fedélzeten és kifeszítik a fékező gumiköteleket. A gép hátsó részén lévő horog a leszállásnál beleakad gumihuzalba, amely lassan lefékezi a nagy sebességű gépet, és így a gép alig néhány méteres gurulás után megáll a fedélzeten. A leszálló gépet hamar eltolják az útból, hogy a következő gép máris le tudjon szállni.

Az anyahajó személyzetének tökéletes összmunkát kell kifejtenie, mert különben minden kis melléfogás súlyos szerencsétlenségekre vezethet. A hajó személyzetét pedig nehéz pótolni. Nem csoda, ha az Ark Royal nevű angol és a Lexington nevű amerikai repülőgép-anyahajó nemcsak óriási veszteséget jelentett, hanem egyben nemzeti gyászt is váltott ki.

H.