A vészkorszakban nem jelent meg sajtótermék, amelyet nyílván az objektív körülmények is befolyá- soltak. Amúgy pedig: hogyan is lehetett volna írni az elmondhatatlanról? Egy pszichoanalitikus biztosan rájönne, vagy talán tudja is, mit jelent, mivel van kapcsolatban az a rémálom, amelynek lényege, hogy valami nagy bajban van az álmodó , (mert pl. meg akarják ölni, vagy menekül, de mindjárt elkapják, vagy nagyon fáj valamije), és e miatt segítségért akar kiáltani, sikítana, de nem jön ki hang a torkán. Bizonyára a kedves olvasónak is voltak már hasonló élményei, álmai, de ha mégsem, valószínűleg akkor is el tudja képzelni ezt a szituációt. Egyébként az álmoknak nagyon is sok közük van a valósághoz. Amikor addig jut az ember, hogy már csak sikítani tud, gondolnánk, ez az utolsó elkeseredett vészjelzés. Amikor addig jut az ember, hogy már sikítani sem tud, akkor egy un. premortális állapotba kerül, amely csaknem maga a halál. Valószínűleg a tehetetlenség fojtogatásától, a reményvesztettségtől és rettegéstől lebénul, nem képes működni a hangképző szerv. De az is lehet, hogy az illető tudat alatt hiábavalónak tartja a kiáltást, mert már megtapasztalta, hogy úgyis csak süket fülekre találna. „Úgyse hallanád meg, hangot, ha adok,/sűrű panaszommal jobb, ha hallgatok”- írja Pilinszky az Örökkön-örökké című versében egy másik kontextusban. Mondják, az ember nem tud nem kommunikálni. A totális gátoltság, a kifejezhetetlen szenvedés némaságánál valóban nincs tragikusabb meg(nem)nyilvánulás. Amikor a szavak értelmüket vesztik, nem lehet többé bízni abban, hogy kimondásukkor bármi is meg fog változni. Amikor a szavaknak már nincs ereje, teremtő képessége, akkor a szavak előbb megválogatódnak, kiürülnek, jelentésükben eltorzulnak, majd hangokká redukálódnak, s végül némasággá. Pilinszky szerint a faji alapon történt népirtás áldozatai „némán is reánk vallanak”. És aztán ott van Gulág fülsiketítő csendje is, amely mintha a megtörténtet meg nem történtté szeretné tenni. Isten Igéje által lett világosság. A szavak megsemmisülésével, a beszéd funkciójának visszavonódásával az ember számára csak a sötétség és a magárahagyatottság marad.