Dtum
Login with Facebookk
Blog
2008|01|11

A Szent Korona árnyékában, avagy ereklyéink korszerűsége

Szerző: Lóczy István

Folyamatosan kísért minket a történelmi Magyarország képe. Nem tudunk elszakadni „régi dicsőségünk” büszkeségétől, ahogy a veszteség megdöbbentő súlyától sem. Nem tudunk túllépni a területek elvesztésén, amely, mint a tények általában, érzéseinkre való tekintet nélkül elég makacsnak látszik. Szélsőségekben gondolkodunk: van, aki kardot akar rántani, és van, aki nem foglalkozik ezzel.


Aki azonban volt már Erdélyben, akit valamennyire befogadott egy-két napra egy ottani falu, aki tapasztalta a Magyarországról érkezetteknek kijáró figyelmet, amelyet finoman körülvett a soha-többé-nem-látás mérsékelt szomorúsága is, az többé nem képes arra, hogy a tudatlanságot válassza. Ezeknek a falvaknak, ezeknek az embereknek maradandó a hatása. Igazság szerint gyermekkorunktól fogva, jóval a valóságos találkozást megelőzően megismerjük már ezeket a tájakat, ezeket az embereket. Mátyás király, aki megleckézteti a kolozsvári bírót, Rákóczi, Bem és Görgey harcai, ezek mindannyiunkban nyomot hagynak, és nem szoríthatók a mai határok közé. Ismerjük Erdélyt és a Felvidéket, Munkácsot és Nagyváradot, mire felnövünk. Látjuk a szent koronát, a várakat, a templomokat, a határon túlra került magyar falvakat és városokat, mindazt, ami a történelmi országból megmaradt. Megnézzük őket, ők pedig visszanéznek, tekintetüktől nem lehet többé szabadulni. Valamit kezdeni kell tehát velük.

Mire ösztönöznek bennünket vajon ezek az emlékek?
Először is természetesen az örökség elfogadására, vállalására. Mindez valóban a miénk, gondolkodásunk, viselkedésünk, vonzalmaink és ellenszenveink része, alkotóeleme. A családi adottságokhoz hasonlóan létezik és működik akkor is, ha akarjuk, és akkor is, ha nem. Az anyanyelv nem választható tantárgy.
Akkor pedig bizonyosan kardot kell rántanunk. Hogy pontosan ki és mi ellen is, azt még pontosítani kellene, de a kivont karddal legalább saját magunknak megfogalmazzuk a dolgokhoz való viszonyunkat és a lelkiállapotunkat.

Az erdélyi falvakban azonban mást is megtanulunk: a mások nyelvének, szokásának, öltözetének, zenéjének, vagyis nemzetiségének és igazságának elismerését. Nem a kényszerű belátást, hanem a természetes kíváncsiságot és rokonszenvet, mert a másság mindig érdekes. Néha kinevetjük, néha idegesít bennünket, de ugyan milyen lenne egy egyforma világ? Egy egyformaság, amely ugyanakkor éppen a magyar történelem egyik lényeges jellemzőjének mond ellent, és amely soha nem is létezett, még célkitűzésként sem.


A magyarság, történelmi útja során, kárpát-medencei államával hozzájárult az itt élő népek biztonságához – ahogy ők is a miénkhez -, néppé fejlődésükhöz - ahogy ők is a miénkhez. A történelmi Magyarország befogadó ország volt, és nemcsak bástya a Kelet fiaival-lányaival szemben, hanem találkozóhely is, amely segítette ezeknek a népeknek a párbeszédét a Nyugattal, segítette az európai civilizáció kiterjesztését. A soknemzetiségű, a számos okból menekülő vagy költözködő népeknek otthont és biztonságot adó, Szent Istvánt szem előtt tartó ország mai polgáraiként a megértés, a közelítés, a kibékülés felelőssége alól sem bújhatunk ki. Ez is a történelmi Magyarország, ez is a Szent Korona öröksége. Erre pedig nem lehetünk képesek előítéletekkel, általánosításokkal, egyszerűsítésekkel.


Szeretnénk megmutatni Magyarország modern kori képét, ahol meg tudjuk különböztetni a múltat a jelentől és a jövőtől. Ahol a régi vármegyék nem területi követeléseket jeleznek, hanem a kiterjedt kulturális hagyományok és a kulturális fogékonyság, sokoldalúság, a multikulturalitás öntudatos vállalását.

Portálunknak is ez adja morális küldetését. Miután napilapról van szó – ha a napok kicsit rövidebbek is-, életre kelnek a század szereplői, újra elmondhatják érveiket, újra megfogalmazhatják örömeiket és fájdalmaikat. Újra megnyithatjuk a már lezártnak hitt fejezeteket, és maguk a történelmi szereplők fogják elutasítani sablonjainkat. Újra lefolytatják egymással vitáikat, és megítélhetjük őket döntéseik, elhatározásaik – vagyis az események – előtt, mert emberileg ez a legérdekesebb. Hogy hogyan döntöttek akkor, amikor még nem tudtak mindent. Ebben a közegben az elbeszélő stílus nem mindig érvényes, a történet a szemünk előtt játszódik.

A huszadik századi magyar történelem nagy katasztrófákat hozott magával. De nem csak azokat, és szükség van egy színesebb, árnyaltabb látásmódra a katasztrófákkal szemben is, mert ezekkel érzelmileg könnyű ugyan azonosulni, de csak nekünk. A világ nem fogja érteni ezt a komor mélabút, és az ilyesmit elmagyarázni is hiú ábránd, mivel minden népnek megvan a maga története.

Emberek, választások és döntések állnak előttünk, elkötelezettségek és elvek, amelyek mellett kiállnak – vagy amik mellett nem. Mi pedig képesek lehetünk felépíteni a saját szellemi Magyarországunkat, amely ugyanolyan egyedi lesz, mint mi magunk, akik egyszerre vagyunk hagyományosak is, meg újak is, akik sokban hasonlítunk másokra, de a különbségekről vagyunk felismerhetőek, és szeretjük is ezeket a különbségeket.
Akik értékeljük a Szent Koronát, de ha már így alakult, jó nekünk a 21. század is.

Megosztás:

Jelenleg 0 hozzászólás van a cikkhez.
Hozzászólás írásához kérem jelentkezzen be! Amennyiben még nem felhasználónk, regisztráljon az oldalunkon!


Mini galéria
A beszélgetőkönyv címlapja Kolozsvári választási plakát a negyvenes évek végéről: két nyelven szólít választási nagygyűlésre, amelyen Groza Péter szónokol Ledöntött Groza-szobor a mogosoaiai kastély kertjében Gh. Gheorghiu Dej kondoleál Groza özvegyének (1958) Groza, a talpig úriember
Újdonságok
2018.01.14. - 10 éves a Huszadik Század!
2018.01.14. - 10 éves a Huszadik Század!
Kedves Olvasók! 10 éve jelent meg először a huszadikszazad.hu! Látogatóink akkor egy új, addig nem látott online formátummal találkozhattak az Interneten! Sok idő telet el azóta és portálunk továbbra is töretlenül szolgálja Olvasóink ismeretbővítés&eacu...
DÍJAINK
Az év honlapja 2010 eFestival 2010
Páholy
Sorscédulák a nagy háborúból (Cseke Gábor olvasónaplója) Az Ismeretlen Katona halálát ismerős politikusok okozták.                                        (Juhász Gyula)   Két nagyapám volt. Mint általában mindenkinek. Ma már egy sincsen, s emlékük is egyre halványabb. Ágyban, párnák...
Cseke Gábor olvasónaplója   Már nem emlékszem, sírtam-e akkor, de hogy meg voltam rendülve, az egyszer szent. Hogy is ne lettem volna, amikor egész környezetünk, iskolától az otthonig tele volt tapétázva a...
2013|08|01
A népeket, etnikumokat, fajokat megcélzó anekdotizálás, bár sok esetben érzékenységet sértő, túlzó és igazságtalanul általánosító, mint minden summás ítélkezés, ami figyelmen kívül hagyja a valóság árnyait-fényeit, kétségtelenül tartalmaz a maga...
Fórum
Nády Árpád
2018-03-26 21:46:50
()
huszadikszazad.hu (robot)
2018-02-04 09:26:07
()
huszadikszazad.hu (robot)
2018-02-04 09:25:56
()
huszadikszazad.hu (robot)
2018-02-04 09:25:33
()
huszadikszazad.hu (robot)
2018-01-28 12:31:06
()
huszadikszazad.hu (robot)
2018-01-28 12:26:10
()
huszadikszazad.hu (robot)
2018-01-28 12:23:23
huszadikszazad.hu (robot)
2017-07-18 14:17:09
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98