Nem tudom, emlékeznek-e még (remélem, olvassák e portált olyanok is, akik nem emlékezhetnek) arra, hogy mi volt a címe Mester Ákos beszélgető műsorának. Annak, amikor a stúdióban mindössze két szék volt, az egyiken ült Ő, a másikon…

Arra viszont emlékszem, hogy egy meghívott, nem jelent meg, ezért Mester Ákos egyedül „vezette le” a beszélgetést. Mondanom sem kell, hogy elintéztettetett, hogy egy jó ideig ne kerüljön az MTV képernyőjére.

Jó néhány napig a huszadikszazad politika (később más) rovatnál is a cikkek helyett, csak a Tanácskormány lapbetiltásairól szóló szöveget olvashatták.

Aztán a bukás évének októberétől újra „politizálhattam”. 1919-ben nem is volt probléma, ám az 1920-as év első negyedétől, dolgozni kezdett az az erő, ami száműzte Mester Ákost is.

Csak a Hétfői Hírlapból hozom példáimat, de a másikban, a Hétfői Naplóban is gyakoriak az ilyen mondatok. Az említett év július 11-i számában Az uj kormány csütörtökön alakul meg című cikkében zárójelben ez olvasható: Itt a cenzura 16 sort törölt. Július 28-án aztán elemükben voltak az ellenőrző személyek! Idézek: (Politikai cikkünk közlését a cenzura nem engedte.), (Itt a cenzura egy cikkünket törölte.). S még nincs vége! A lengyelek számítanak az Egyesült Államok erkölcsi támogatására a cikk címe. A cenzorokéra nem számíthattak, hisz (Itt a cenzura 30 sort törölt.)

Engedtessék meg a kérdés: milyen cenzúra ez? Hogy engedi érzékeltetni jelenlétét. Gondolkodásra készteti az olvasót, holott az újságok (többségének) a célja éppen az önálló véleményalkotás megakadályozása, az egyoldalú (általában pártalapú) tájékoztatás”! (Erről – tényleg csak zárójelben – eszembe jut, hogy a hetvenes évek egyik napján két napilapunk szögesen ellentétes időjárásjelentést közölt!)

„Kivánjuk a’ sajtó szabadságát, a censura eltörlését.” Az 1848-as 12 pont első követelése. A megalkotók pontosan tudták e kívánalom politikai súlyát. Tudták ezt az 1920-as (stb.) cenzorok is! Nagyon jól tudták!

Ma, a teljes sajtószabadság korában egyetlen kicsiny probléma jelentkezik: nincs hitele a szónak, akár igaz, akár hamis! Ahogy országunknak is jócskán lecsökkent!

Bízok benne (nagyon piszkál a kisördög, hogy tegyem ezt idézőjelbe, vagy tegyek utána egy kérdőjelet), hogy ez csak átmeneti állapot.