Gróf Pecci Joachim az elhunyt pápa családi neve s régi előkelő olasz családból született Carpinetóban 1810 márczius 2-ikán. Atyja ezredes volt. A jezsuiták kollegiumában növekedett; 1837-ben pappá szentelték.

XVI. Gergely pápa a nagyon tanult fiatal papot 1843-ban a belga udvarhoz nevezte ki pápai követnek. Innen 1846-ban mint perugiai püspök tért vissza. Harminczkét évig nagy tapintattal és buzgalommal vezette egyházmegyéjét.

IX. Pius pápa 1877-ben Pecci bibornokot, mint a római egyház kamarását a Vatikánba hívta. Rövid idő alatt oly tekintélyre tett szert, hogy Pius pápa halála után 1878-ban a február 18-ikán összegyült konkláve február 20-ikán pápává választotta.

A pápaválasztásnál roppant tanácstalanság uralkodott akkor a Rómában összegyült hatvanegy bibornok közt. Az első szavazásnál annyira megoszoltak a vélemények, hogy nem kevesebb, mint tizenöt jelöltre estek szavazatok. Végre a harmadik szavazáskor Pecci Joachim megkapta a szükséges kétharmad többséget: 44 szavazatot.

Az uj pápa, mikor a választás eredményét megtudta, elsápadt, olyan lett, mintha át lett volna szellemülve, tekintete tétován járt végig a jelenlevőkön a nem tudott egyebet mondani, mint e szavakat : *Nem vagyok méltó, hogy a terhet, mely vállaimra hárul,viseljem.* 1878 február 20-ikán volt a választás s az uj pápa, kegyeletből XII. Leo iránt, ki alatt pályáját kezdte, a XIII. Leo nevet vette fel.

Hatvannyolcz éves korában lett XIII. Leo pápává. Ő maga is azt mondta akkor, hogy nemsokára uj pápát fog kelleni választani; egész életében sokat betegeskedett, senki se hitte volna, hogy meg fogja érni – a mint megtörtént - *Péter éveit*, a negyedszázadot. És pedig nemcsak megérte, de tul is haladta s hosszas uralkodása alatt oly sikerrel és buzgósággal működött, hogy a történelem bizonyára méltán fogja őt a legkiválóbb pápák sorában emlegeti.