(Marie Borst: L’éducabilité et la fidélité du témoignage. Recheches expérimentales. Genéve, Kündig, 1904.)

Borst Mária kisasszony érdekes kisérleteket végzett a genfi egyetem psychológiai labotaroriumában a tanúskodás és egyáltalán az emlékezés hűségére vonatkozólag. Tudnunk kell ugyanis, hogy az újabb vizsgálatok meggyőzőleg kimutatták, hogy a tanúskodást a legtöbb esetben nem lehet szó szerint készpénznek venni.

A tények objectiv adatai mellett nagy szerepet játszik az illető egyén emlékező tehetségének bizonyos kimustráló, selectiv munkája, melynek figyelme csak bizonyos adatokhoz tapad s csak azokat őrzi meg, sőt ez irányban tovább is alakithatja.

Ezt s ennek vizsgálatát értik manapság a tanúskodás psychológiája alatt. Mindenesetre nagyon érdekes úgy a paedagogiai, mint a törvényszéki psychológia szempontjából.

Az ez irányú vizsgálatokra a példát Binet, a híres franczia psychológus adta, a ki főleg a rendes körűlmények közt végbemenő sok érdekes suggestio-folyamat vizsgálódásaival foglalkozott s igy jött rá, hogy a tanuvallomások is minduntalan suggestiók hatása alatt állhatnak, így az illető birók külső megjenése,nézése, kérdezés módja, de a többi környezet is nagy fokban sugalmazó hatással lehet az illető vallomást tevő tanúra.

Németországban Stern figyelmeztet erre. Utánuk indult Borst kisasszony, mikor a genfi egyetem psychológiai laboratoriumában kisérlet tárgyává tette, vajjon a gyakorlat javija-e a tanuskodás minőségét.

Kisérletei abból állottak, hogy bizonyos ideig, például egy perczig az illetőnek valami a mindennapi életből vett képet mutattak, azután bizonyos idő múltával leiratták vele a képen ábrázolt jelenetet, ez volt az írásbeli kisérlet.

Azután kikérdezték s ez volt a szóbeli kisérlet. Így mindjárt kétféle tanúskodást figyelhetett meg.

Az első, az írásbeli, inkább önkéntes jellegű volt, míg a másikat még a kérdések sugalmazták. 12-12 egyént vizsgált meg így mindkét nemből, összesen tehát 24-et hat hét alatt, mindegyikkel öt efféle kisérletet végzevén.

Összevetve ezután a kisérleteket, bizonyos érdekes adatokat kapott a tanuskodás terjedelmére, hűségére, biztosságára, az esküre való hajlandóságra s az eskü hűségére nézve. Így példáúl mindjárt igen érdekes az az általános eredmény, a mi sokakat meglephet, de azt a psychológust, a ki a tanúskodás psychológiájával csak kissé is foglalkozott, bizonyára nem fogja meglepni, hogy a teljesen hű tanúskodás valódi kivétel.