A szász király volt feleségének érdekes történetéhez a minap ujabb fejezet járult: a kalandos sorsu asszony férjhez ment Toselli olasz zongoramesterhez, aki nálánál tizenhárom évvel fiatalabb. Hogy mi indíthatta a sokat hányatott királyleányt erre a lépésre, arról a pletyka igen sok csípős ízű történetet regél.

Mindez azonban mit sem változtat azon a tényen, hogy Mária Antoinette Lujza főherczegnő, aki Frigyes Ágost szász királytól való elválása után a Montignoso grófnő nevet vette föl, Londonban törvényesen egybekelt Toselli zongoraművészszel.

Enrico Toselli, az uj férj – akinek arczképét itt mutatjuk be olvasóinknak – magas teremtű, 24 éves fiatalember, bajusza még alig ütöget, annál dusabb fekete göndör haja, amely művészies jelleget ad olasz tipusu, halvány arczának.

Flórenczben ismerkedett meg a grófnővel, akinek zongoraórákat adott. A grófnő, aki ugy látszik, nagyon rajong a fiatalság iránt és másfél év előtt is beleszeretett egy alig 20 éves festőbe, akinél festeni tanult, most se tudott ellenállni a csinos külsejű zongorista csábításának és halálosan beleszeretett és a minap a londoni Henriette - Streeti anyakönyvi hivatalban polgári házasságra lépett vele.

A házasság híre egész Európában nagy szenzációt keltett, különösen a szász királyi udvarban, ahol valóságos felfordulást okozott: senki se tudta, hová lett a kis Anna Monica pia, aki a váláskor kötött szerződés értelmében anyjánál maradt. A szász udvar most visszakövetelte a kis lányt Tosellinétől, aki azonban megtagadta a kis hercegnő kiadását.

Toselliné ragaszkodik gyermekéhez, aminthogy eddig is az anyai szeretet volt jellemének egyik fénypontja, amelyért sok hibáját megbocsáthatjuk. Olvasóink emlékezhetnek arra a nagy küzdelemre, amelyeket a grófnő a szász udvarral vívott, csak azért, hogy gyermekeit láthassa. Ez meg is történt Münchenben, mult év novemberében.

Erről az eseményről három érdekes képpel számolunk be olvasóinknak. Az egyik a pályaudvaron anyjukra várakozó királyfiakat ábrázolja. A másikon a boldog, életvidor arczu Montignoso grófnőt láthatjuk a toskánai herczegnő és egyik udvarhölgye társaságában.

A harmadik kép a grófnőt elutazásával mutatja, amikor egy nyolcéves fiucska virágcsokrot nyújt át a grófnőnek – az anyátlan müncheni gyermekek nevében.

Bizony, akkoriban ugy ünnepelték a grófnőt, mint valami vértanut, aki szerelmének és zsarnok szász udvarának áldozata, ma azonban még a legelszántabb hívei is elpártoltak tőle.

Pedig talán ez az utolsó, meggondolatlan lépése a legtiszteletreméltóbb valamennyi között. A szegény asszony megunta a sok herczehurczát és a szász udvartól kapott busás évjáradékot, királyi családját és összeköttetéseit mind feláldozta szerelméért…