Dtum
Login with Facebookk
HIRDETÉS
1942 | Február

Egy repülő szerkesztőség „valahol Ukrajnában”

Látogatás a honvédek lapjának, a „Tábori Ujság”-nak szerkesztőségében

Szuronyos puska és szárnya páncélsisak rajza díszíti a honvédek szeretett lapját, a „Tábori Ujság”-ot, amely ott jelenik meg „valahol Ukrajnában” és híven követi a magyar seregeket úttalan-utakon: záporban, viharban és hófúvásban. Nincs leküzdhetetlen akadály, hogy eljusson minden honvédkézbe, ott messzi idegenben, többezer kilométerre az ősi határtól. Még az első vonalokban is ott melengeti a lapot vitéz testvérünk szive fölött. Mert a „Tábori Ujság” az Ő lapja, amely örömet, derűt, hazai levegőt hoz; híven beszámol minden eseményről, elv a nagyvilágban, a harctereken és otthon Magyarországon történik. Nincs még lap Magyarországon, amely oly nagy távolságokat futna be, mint a „Tábori Ujság”.

„Mozgó szerkesztőség”...


Maga a szerkesztőség, a nyomda és a kiadóhivatal különben mozgó hadialakulat, amely egy eredetileg erre a célra épített hatalmas autóbuszon foglal helyet, - ahol külön iroda, nyomdahelyiség és rádiószoba rendelkezésére. Igy a tábori lap menetközben is készülhet. Ha a tábori szerkesztőség huzamosabb ideig tartózkodik egy helyen, akkor az áthelyezés a „szárazföldre” perceken belül megtörténik és egy félórán belül már ideiglenes új otthonában zakatól honvédek ujságnyomó-gépe. Az autóbuszról még annyit, hogy saját fűtése, világítása és rádióantenna-berendezése van.

Tábori ujság a világháborúban


A „Tábori Ujság” kétnaponként jelenik meg. A lapot Ritaprint-sokszorosítógépen nyomják, amelyet a német hadvezetőség ajándékozott a magyar honvédségnek. Magát szöveget papírvékonyságú alumíniumlemezre gépelik, erre rajzolni is lehet és ez kerül a sokszorosítógépbe. Naponta hatezer példányt tudnak kinyomni, eddig több mint százezer példányt nyomnak, illetve adtak ki. A „Tábori Ujság” amely a M. Kir. Honvéd Haditudósítószázad kiadása és remekül hozzáértő szakemberek munkája. 1941 november 17-én jelentette meg első számát. Azonban jelent meg „Tábori Ujság” már a mult világháborúban is, akkor az ostromlott przemysli várban adták ki.

Ez a ma már világtörténelmi értékű lelkes magyar harsona az elszigeteltség és elhagyatottság válságos pillanataiban lobbantotta lángra a fáradt, kimerült magyar harcosok lelkét. A przemysli „Tábori Ujság”-ban jelentek meg először Gyóni Géza háborús versei. Kinek nem markolt szívébe a „Csak egy éjszakára küldjétek el őket...” című Gyóni-vers, amely ott született meg Przemysl vérzivatarok poklában és a „Tábori Ujság”-ban látott először napvilágot. 1915 március 22-én szünt meg ez a tábori lap, hogy most 27 év után újra elinduljon a dicsőséges magyar seregek nyomán; szavainak tüzével melengeti ott a téli orosz éjtszakában a magyar honvédtestvérek lelkét elviszi hozzájuk a magyar föld ölelését amely hazavárja őket a kereszt győzelmével!

Honvédpoéták a „színes oldalon”


Nincs nagyobb öröm a táborban, mint amikor megjelenik a „Tábori Ujság”. Minden betűjét elolvassák nem is egyszer, aztán a féltveőrzött emlékek mellé kerül. Összegyűjti minden honvéd, hogy hazavigye - mert esetleg az ő írása is ott van benne. A szerkesztőség ugyanis az úgynevezett „Színes oldal”-on közli a beküldött verseket és prózát. Nincs is azóta nyugalma a rovatvezetőnek, amióta a „Színes oldal” megindult. A poéták tömege ostromolja éjjel-nappal, hol levélben, hol személyesen, még legelső vonalakból is érkezik vers. Sok értékes írás is akad a beküldöttek között, sőt kitünő rajzok, amelyek díszére válnának komoly világlapoknak is. Búcsúzóul pedig egy megható, szívhezszóló verset ragadok ki a „Tábori Ujság” „Szines oldaláról”; egy honvédapa írta, messzi-messzi valahol a Dnyeper partján.

Levél a Dnyepertől


Kislányom! Most messziről szól apád,
Megáld halkan a nagy távoltágon át.
Kislányom! Fond most imára kezed.
Hidd el kicsikém, hogy ott vagyok Veled.
A tél sipol már itt a Dnyeperen,
Reggel dér lepi be a fegyverem.
Ma a tt harcos katonaapád
Itt virrasztja át az orosz éjtszakát.
Az arca mint az érc, merev és komor,
S a lelke végtelen mezőkön kóborol.
De jön egy nap, kislányom, meglátod:
Csendesen az ajtóban megállok.
Te felnevetsz és elejted kóc-babád,
És örömében akkor sírni fog apád.”

(Oroszország, 1941. december).

Eötvös Gyula

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


HIRDETÉS
Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Az emberkéz pótlása Az emberkéz pótlása
A pergőtüz után, a roham keresztül hajszolása után, mikor az emberek...
Az egyiptomi képirás technikája  3. Az egyiptomi képirás technikája 3.
Összesen hét színnel rendelkezett az egyiptomi paletta, és pedig...
Letartóztatták Vadas László sportrepülőt Letartóztatták Vadas László sportrepülőt
A vasárnap reggeli lapok már jelentették, hogy halálos...
Repülőjáratok indulnak Londonból Konstantinápolyba Budapesten át Repülőjáratok indulnak Londonból Konstantinápolyba Budapesten át
Az angol kormány kezdeményezésére hozzáfogtak a...
Dámák a vívó-sportban Dámák a vívó-sportban
A többi nyugati városok mintájára a berlini hölgyek ujabban...
Meghalt a kormányzó tolvaja
Jelentették már a lapok, hogy pénteken detektívek jelentek meg ifjabb...
Szemle Szemle
Alig pár nap választ el már bennünket a hivatalos őszi szezon...
Uri czigányok Uri czigányok
Angliában nagyon felkapták azt a jelszót hogy vissza kell térni a...
Az uj királyné Az uj királyné
Igazi boldogságot talált uj királyunk házasságában. Neje, Zita...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98