Dtum
Login with Facebookk
HIRDETÉS
1943 | November

Barangolások az ismeretlen Magyarországon, a pásztorbotok “erdejében”

A pásztorok karikásáról a népszínműtől a klasszikus művekig hallottunk és olvastunk mindenütt, és a népszínművek hősei üres dalaikat is karikásostorral a vállukon adták elő. A karikás mellől elmaradhatatlan a bot is; sőt aki a pásztoréletet közelebbről ismeri, nagyon jól tudhatja, hogy a bot szerepe sokkal nagyobb és jelentősebb a magyar pásztorolás történetében. Annyira, hogy a sok rendű és rangú pásztornépség valósággal versenyez egymással atekintetben: kinek van nagyobb botja. Gicses-gacsos kurtabot elég a malacok legeltetését irányító kondásnak.

Azonban amilyen kurta a disznótereléshez megfelelő fadarab, annál hosszabb a juhászbot, mert az nem a jószág megdobálására való, hanem a rászögezett kampót nyújtja a juhok lába után s ha ez a kampó beleakadt a juhok inába, - bizony nem tudnak azok többé egy lépést sem tenni a pásztor akarata ellenére. Hogy a bot milyen fontos ebben a foglalkozásban, azt már egy 1717-ből való csallóközi pásztorszabályzat megírta. S a pásztorcéh tagjaitól egyenesen megkövetelték, hogy: „Egyik kezükben legyen gyertya, a másikban juhászbot”.

Régen bezzeg, versengtek is a jó botért a jó pásztorok! Egy botnak alkalmas bokor vagy tölgy igazi álmuk teteje volt, és sokat vitatkoztak afölött, vajjon csakugyan az árva-tölgyfából készülhet-e a legerősebb jószághajtó eszköz. A veres gyűrűfa nem volt alkalmas arra, hogy vele a jószág körül járjanak, mert azt tartották; minden állat elsorvad tőle. A fekete gyűrűfa mellett már sokan kiáltottak, tartósnak és erősnek tartották; de csak akkor, ha három hétig pácolták a lóistállóban a hídlás alatt.

A gulyások csakis a tölgyfa mellett foglaltak állást; a régi századokból minden emlék arra vall, hogy a tölgyfa tartóssága felülmúlhatatlan volt. Az idők folyása és századok múlása kellett ahhoz, hogy megelégedjenek, - mint azt Luby Margit, a kiváló néprajztudós bizonyította, - a galagonyával, a csipkefával. Kísérleteztek az akácfával is; csakhogy azzal mindig baj volt, mert a súlypont változatlan helye, az egyensúly, nem maradt meg mindig; kezdetben nehéz volt, s végül nagyon elkönnyült; s ha egyszer a botban a súlypont változtatja a helyét, már nem áll annyira kézbe és nem lehet pontos irányítással utána dobni a legelésző állatoknak.

Ha egy pásztor kezéből nem úgy futott ki a bot, ahogy szerette volna, már használhatatlannak tartották. Ha a vége ütötte meg a jószágot, attól eltörhetett a lába, szút kaphatott, sőt csonttályog is érhette az állatot. Az összeroncsolt hús vagy a kiütött szem nem vetett valami jó fényt a pásztor tehetségére. Ép ezért a bothajítás művészetét csak az tudta igazi tehetséggel végrehajtani, akinek kezéből lapjával érte a bot a jószágot. Ettől nem tört semmije és a pásztor is kitölthette dühét a rendbontón!

Aki nem mestere valaminek, ördöge az annak, - és éppen ezért kidobták maguk közül azt a próbabojtárt, aki mindenáron dobálni akarta a jósságot a kezébe adott bottal, holott nagyon sok hajítással csúfos véget ért. A legöregebb pásztorok gyakorolták ilyen ügyekben az ellenőrzést az ügyefogyott jelöltek fölött, és bizony nem ismertek kíméletet, ha egyszer az ő éles szemük szerint rossz volt aa ifjak kezejárása! Aki közöttük mesterségét ismerte, az bizony már negyven-ötven méterre is el tudta a botját dobni. Szóval a távolságlemérő képessége és jószágőrző hajlama remekül működött: az ilyen emberre már jogosan használták a szerintük legméltóságosabb „pásztor”-megszólítást!

Azonban nemcsak a bot használatára volt külön tudományuk, hanem ahhoz is külön hozzáértések, fifikák és fortélyok voltak szükségesek, hogy egy-egy faágat jól használható bottá varázsoljanak át! A levágott tölgyfaághoz tüzet raktak, és amikor a zsarátnok már nagy hőséget teremtett, beletartották a leendő botjelöltet. Lassan húzták végig a parazsak között, egészen a közepéig, majd fordítottak rajta egyet és a másik végét dugták a tűzbe. Ezt annál több raffinériával kellett elvégezniök, mert hiszen a nyers háncs átgőzőlése miatt igen sokszor meggörbült a törzs.

Amikor lehúzták róla a felmelegedett háncsot, legjobban örültek, ha egyenesnek maradt az ág, de ha mégis meggörbült - minden átmelegítési tudományuk ellenére is, - akkor is volt még segítség, akkor is kitalálták azt, hogy ha kétágú fa közé szorítják és kiegyengetik, még mindig használható, kiváló pásztorbot válik belőle! A bot egyenessége, görcsössége, hajlékonysága szintén rangbeli különbséget jelezett a pásztorok különböző osztályai között!

A gulyás botja sugáregyenes volt mindig és csak azt a gulyást nézték gulyásnak, aki kényes volt botja egyenességére, s úgy hordta kezében, sudár teste előtt, mint ahogyan a vőfélyek virágos pálcájukat mutogatva vitték a nép előtt, a lakodalom örömének és díszének növelésére.

Ha országos vásáron összeverődött kondás, csordás, juhász, nem is kellett egymás képébe nézniök, pusztán a botról megállapíthatták, kivel állnak szembe. A kondás gircses-görcsös kurta bottal jár. Mire is a malacoknak olyan súlyos és komoly eszköz, mint a gulyának? A juhászé viszont a leghosszabb, mert hiszen, mint mondottuk volt, neki nem dobálásra kellett ez a tiszteletre méltó eszköz, hanem csak a juhok lábának lefogására, amikor el akart egyet-egyet adni, vagy amikor nyírni akarták a juhot.

A botok erdejében csak akkor tudunk véglegesen tájékozódni, ha tudomásul vesszük még azt is, hogy egy tehénért nem hajlandók elcserélni ezt a furcsa munkaeszközt. Pipát, harangot, pergőt, kutyát, pénzért képesek voltak odaadni, vagy pipát pipával cserélni, de botot nem vettek át mástól semmi pénzért; egyrészt mert féltek, hogy valami átok van benne, másrészt mert nem állott hozzá a kezük az idegen ember súlyérzékéhez szokott állatirányító eszközhöz.

A bottal nemcsak dobálództak, nemcsak hajtották az állatot, hanem amikor a nyáj pihent, erre támaszkodtak. Lehasalniok dicstelen volt, nem méltó hozzájuk; éppen ezért a jószág mellett csakis botjukra támaszkodva tartózkodhattak. Ettől a becses eszköztől semmi áron nem váltak meg, semmiféle élethelyzetben nem tették le, még a templomba is magukkal vitték. Mert a magyar pásztor még imaközben sem adja ki kezéből a botját!

E. J.

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
Botra faragott magyar történelem - Árpád fejedelemtől a Főméltóságú Kormányzó Úrig 101 történelmi személyiséget örökített meg a tehénpásztor. Bakonyi pásztor czifraszűrben
Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Repülőgépszállító hajók Repülőgépszállító hajók
A világháború és az utána megtett kisérletek megmutatták, hogy a...
Német jelentés a magyar csapatok teljesitményeiről Német jelentés a magyar csapatok teljesitményeiről
Katonai helyről közlik a Német Távirati Irodával: Miután a...
A FTC. pályája. A FTC. pályája.
A napilapok hírt adtak már arról, hogy a főváros ismét egy uj...
Táplálkozásunk hiányai
Sajátságos számitást tett egy Gabriel Girond nevü franczia író. Meg...
Kőrösi Csoma Sándor emlékezete- írta Sándor József Kőrösi Csoma Sándor emlékezete- írta Sándor József
A MAGYAR NEMZET mindig élénken érdeklődött eredete, ősi hazája és...
Hatalmas légoltalmi és repülőgépkiállítást rendez a Nemzetközi Vásár Hatalmas légoltalmi és repülőgépkiállítást rendez a Nemzetközi...
Három hét mulva, április 30-án megnyílnak a Budapesti Nemzetközi...
Igen kis időtartam mérése Igen kis időtartam mérése
WESTER és ALLAN, majd KLOPSTEG elektromos sűrítő feltöltését...
Nagy győzelmet arattak az olasz atléták Nagy győzelmet arattak az olasz atléták
Az olasz-magyar válogatott atlétikai viadalon szombaton az olaszok...
Magyar sátor egy londoni jótékonysági vásáron Magyar sátor egy londoni jótékonysági vásáron
Május 1-én és 2-án egy igen kedves és előkelő hölgy ismerősünk: Miss...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98