Dtum
Login with Facebookk
1944 | November

Atlantisz kapujánál

Atlantiszról, az elsüllyedt világrészről és kultúrájáról cikkekben, értekezésekben és regényekben egész könyvtárra valót írtak már össze a világ minden kultúryelvén; maga a titok azonban máig titok maradt. Csupán annyi tény, hogy a legősibbnek tartott asszír-babiloni kultúrát valószínűleg egy még sokkal régibb, fejlett és ragyogó kultúrélet előzte meg, amely hatalmas városállam-szervezetekben gigászi építményeket emelt s amit valami eddig teljesen kiderítetlen tömegkatasztrófa nyomtalanul eltörött.

Atlantisz helyét legvalószínűbben valahol a Földközi-tenger környékén sejtik; erre engednek következtetni egyes, máig meg megfejtetlen leletek s erre a következtetésre jutottak azok az őstörténetkutatók is, akiknek legmélyebben sikerült behatolniok az eltűnt évezredek titokzatos homályába.

A tudomány mai álláspontja szerint alig fér kétség ahhoz, hogy a Szahara elsivatagosodása aránylag fiatal folyamat. Ezt bizonyítják például azok a rómaikori hatalmas építményromok is, amelyeket mélyen a sivatag belsejében találtak s méltán ejtik bámulatba azokat az utazókat, akik nem sajnálják a sivatagi út fáradalmait.

Aligha tételezhető fel a rómaiakról, hogy castrumaikat és színházaikat a sivatag közepébe építették volna; ezeken a helyeken tehát termékeny földnek, vagy legalább is oázisoknak kellett lenniök, amelyekben fejlett városi kultúra keletkezett. Az terület vízszegénysége már akkor is igen nagy volt; bizonyítják ezt azok a hatalmas vízvezetékek, amelyeket ugyancsak a rómaiak építettek a sivatag felől vezették a friss forrásvizet az oázis-városok fényes fürdőcsarnokaiba.

A római építmények maradványai mellett azonban másfajta romokat is rejt a Szahara homoktengere. Óriási sziklákból faragott oszlopokat, különös díszítésű oszlopfőket, frízeket, féldomborműveket és rejtélyes írásjelekkel telerótt kőtáblákat. A századforduló idején folytatott ásatások használati tárgyakat is felszínre hoztak: találtak különös kelyheket, istenképpel díszített malomkövet és egy különös ötvözetű pajzsot, amely kép helyett írásjelekkel volt teleróva.

A szobrokon alkalmazott díszek, az írásjelek és más motívumok merőben elütnek mind a görög-római, mind pedig az egyiptomi kultúra díszítő motívumaitól és írásjeleitől s az utóbbiakat mindmáig nem sikerült megfejteni. A Szahara éghajlata mellett a kövek állapotából sem nagyon lehet korukra következtetni, úgyhogy a tudományos világ értetlenül áll a kétségkívül jelentős maradványokkal szemben.

Az ősi leletek egy része még az első világháborút megelőző időben Berlinbe került és akkoriban elsőnek német tudósok kockáztatták meg azt az állítást, hogy a titokzatos hieroglifák az eltűnt Atlantisz kultúrterületéről származhatnak; sőt azt sem tartották kizártnak, hogy a mai Szahara területe akkoriban talán gyarmata volt a rég eltűnt kultúrnépnek.

Feltevésüket sokban alátámasztotta a földrajztudósoknak az a véleménye, hogy az afrikai és európai szárazföld Gibraltáron keresztül valamikor összetartozott, a Földközi-tenger pedig a mainál sokkal kisebb, zárt beltenger volt. Elképzelhető, hogy a titokzatos, régi kultúra éppen ezen a területen fejlődött ki, az a legenda tehát, amely egy elsüllyedt ország csodás fényéről és gazdagságáról szól, esetleg szóról-szóra igaz.

Ugyanis nemcsak a Földközi-tenger partjainál élő latin népek legendái, hanem az asszír-babiloni és egyiptomi kőtáblák, sőt a délafrikai Szimbabve romjai között talált és azóta pontosan megfejtett feliratok is sokat emlegetnek egy csodás gazdagságú, dús és sűrűn lakott országot, amelynek hajói messze vizeket bejártak és kincsekkel megrakva tértek vissza hazai kikötőkbe.

A tengerhajózásnak ez a beállítása szintén alátámasztja azt a feltevést, hogy Atlantisz határai valahol a mai Spanyol-Marokkó területén egészen a tengerig nyúltak; másrészt viszont az is lehet, hogy a mai Szuezi-csatorna vízrendszere az akkori sekélyjáratú hajók részére járható volt és így Atlantisz népét semmi sem akadályozta meg abban, hogy kedvük szerint körülhajózzák Afrika egész szárazföldjét.

Mindezek azonban csak feltevések és a tudományos világot egyetlen lépéssel vem vitték közelebb az eltűnt, titokzatos világ megismeréséhez; most azonban Herbert Nicholson német tudós, az őstörténetkutatás egyik legalaposabb ismerője, az említett pajzs néhány írásjelének megfejtésével talán elindult azon az úton, amely végül is a rejtélyek megfejtéséhez vezet.

A kitűnő régész fiatalabb korában, még az első világháborút megelőző esztendőkben, résztvett csaknem minden közelkeleti ásatás munkálataiban; múlhatatlan érdemeket szerzett a képírások megfejtése terén is év így szűkszavú kijelentéseit, amelyeket a titokzatos írásjelekkel kapcsolatban tett, komolyaknak kell tekintenünk.

Mindenesetre kétségtelen, hogy még mindig óriási nehézségek tornyosulnak az eredményes munka előtt, így mindenekelőtt az a tény, hogy az elsüllyedt Atlantisz népeiről semmit sem tudunk. Azt sem tudjuk, hogy melyik népfajhoz tartoztak, tehát körülbelül milyen nyelvcsalád nyelvét beszélhették; ez a kérdés pedig az írásjelek megfejtésénél elsőrendűen fontos.

Ha azonban az első, kétségtelen nyomok egyszer megvannak, a tudomány nem ismer megállást és csak idő kérdése, mikor ér el végleges eredményt. Atlantisz titkának napjait tehát már megszámlálta a modern kutatás.

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98