A nagyhatalmak észjárása
Volt idő, amikor azt hittem, pontosan olyan a háború, mint a pattanás. Csak kipattan, kitör valahol, s aztán elmúlik magától. Rosszul hittem. Akkor még nem volt eléggé fejlett az észjárásom. Nem is csoda, mert félnótás tanítóm szerint az első világháború nem azért tört ki, amiért kitört, hanem azért, hogy legyen mit reáírjanak a bicska nyelére.
Elő is vétette velem a bicskámat, s fölszólított, olvassam el, mi van reáírva. Hát arra az volt, hogy Sarajevo.
Föl kellett olvasnom ezt az egész osztály előtt, mégpedig fennhangon. Az osztály – mint minden osztály a világon – csak röhögött rajtam, hogy én egy ilyen semmi kis bicskát hordok a zsebemben. A nyele alumíniumból való volt, formáját tekintve pedig a halhoz hasonlított. Akkorjában még nem voltak félnormás tanítók, csak félnótások voltak, de azok legalább megtanították az embert valamire, ha másra nem, hát arra, hogy legyen az embernek észjárása.
Ez az én régi tanítóm szépen elmagyarázta, hogy a nagyhatalmak is emberekből vannak összerakva, sőt, egyben-másban a gyermekekhez hasonlatosak. Világra olyanok, mint mi vagyunk, akiket nem a tudományok érdekelnek, hanem inkább az, mi van a másik zsebében. Képesek ölremenni egy nyavalyás bicskáért.
Azóta lezajlott a második világháború, s a harmadik is kitört itt-ott, de a lényeg most is az volt, a bicska. Hogy milyen bicska van a másik zsebében. Most például szégyenkezve ismeri be egy nagyhatalom, nem volt értelme ölremenni egy nyavalyás halnyelű bicskáért, amelyen még fölírás sincs. Mondom, ezt szégyenkezve ismeri be, de azért fél szemmel máris azt figyeli, milyen bicska lapulhat mások zsebében. Úgy viselkedik, mint a gyermek. Olyan az észjárása. Nagy igazsága volt az én félnótás tanítómnak, aki szépen elmagyarázta, nem azért tör ki a háború, hogy kitörjön, mint egy pattanás, s azután elmúljék magától, hanem azért, hogy lássuk, mi van fölírva más bicskájának a nyelére.
Az enyémre, amint mondtam, az volt fölírva, hogy Sarajevo. Szégyenkeztem is miatta, lesütött fővel, mint egy gyermeteg nagyhatalom. Mert az én bicskám nem is volt igazi bicska.
Marosvásárhely, 2009, január 29.
[b]Világméretű apróságok[/b]
Hónapok óta idegesít egy megjegyzés. A nagyhatalmak észjárásáról címmel piciny írásom jelent meg a huszadikszazad.hu-n. Ebből egy részlet: [i]"Azóta lezajlott a második világháború, s a harmadik is kitört itt-ott, de a lényeg most is az volt, a bicska. Hogy milyen bicska van a másik zsebében. Most például szégyenkezve ismeri be egy nagyhatalom, nem volt értelme ölremenni egy nyavalyás halnyelű bicskáért, amelyen még fölírás sincs."[/i] (Ez az én blogbejegyzésemből való.)
Erre megjelent alatta egy megjegyzés, amit ide teszek.
[i][1] Wingate 2009-06-23 20:26 Érdekes hangvételű cikk. Csak annyit, hogy irhatta le, hogy: "s a harmadik is kitört itt-ott", mármint a világháborúra utalva? Akármilyen értelemben is gondolta, hibás kijelentés. Amúgy ahogy irtam, tetszett.[/i]
Nem lehet tudni, ki a vélemény szerzője. Számomra legalábbis titkos. Úgy látszik, valaki belenéz a más lapjába, de az övét nem mutatja meg. Azt mondja, akármilyen értelemben is gondoltam, hibás a kijelentésem. Én, az ő helyében megírtam volna, miért hibás az én kijelentésem. (Ami különben nem is kijelentés! Mert a kijelentésnek is van meghatározása. Nem is egy!)
A világháború egyik meghatározása : [i]"A világháború olyan katonai konfliktus, amely a világ legtöbb országát érinti. Általában több kontinensre kiterjednek, véresek és romboló hatásúak. A kifejezés általában az I. világháborúra (1914-1918) vagy a II. világháborúra vonatkozik, amely Európában 1939. szeptember 1-jétől 1945. május 8-ig tartott és az emberiség történetének legnagyobb fegyveres konfliktusaként tartják számon."[/i]
Nem lehet tudni, kitől származik a világháború eme meghatározása. Csak azt lehet tudni, hogy elavult nagyon ez a meghatározás. Az előtt születhetett meg, amikor még állott ama két híres torony. Amikor még nem létezett világméretű a terrorizmus. Azt mondja, [i]„a kifejezés általában...vonatkozik"[/i] a két világháborúra. Szerintem ma már nincs is olyan katonai konfliktus, amely ne érintené a világ legtöbb országát. Se olyan járványos betegség nincs, ami nem érintené a világ legtöbb országát. Ma még egy olajcsap elzárása is kontinensnyi népeket tud érinteni. Ma, amikor már csupán egyetlenegy katonai nagyhatalom van a világon, minden katonai megmozdulás a világ legtöbb országát érinti. Vagy így, vagy úgy. Ezt a helyzetet nem lehet megkerülni meghatározásokkal.
Szóval, miért hibás az én „kijelentésem"? Hiszen még azt is odatettem, hogy [i]„itt-ott"[/i] tört ki a harmadik is... Ez a megjegyzés csupán egy publicisztikai fordulat, manőver, fogás, tehát eszköz, nem kijelentés! Érdemes lenne összeszámolni, hány olyan háború tört ki a második világháború óta, amelyek valóban véresek és romboló hatásúak voltak. Még akkor is, ha nem terjedtek ki több kontinensre. Pedig ezek legtöbbje kiterjedt! És milliók haltak meg ezekben a háborúkban.
Ma már nem lehet - vagy ha igen, csak nehezen - titokban háborúzni. Még a tévé is közvetíti a mai háborúkat! Meg lehet őket számlálni. Hát nem volt világraszóló esemény csupán az a piciny diák-hősiesség, ott, azon a kínai téren ? És nem volt világraszóló hős az a katona, aki tankjával nem ment végig rajta? Vagy nem volt elég halott? Kinek nem volt elég? Rendben van, ezek nem világháborús események voltak. Csupán apróságok, amelyek azért hozzájárultak a történelem kerekének fordulásához.
Énnekem halottból az is bőven elég, ha egyedül én halok meg ! Most az érthetőség kedvéért túlzok. Mert ha meghalok, nem világháború miatt halok meg, hanem egy szimpla rák miatt. Vagy úgy gondolja a megjegyzés írója, jobb, ha úgy hal meg az ember, hogy előzőleg ragaszkodik egy elavult meghatározáshoz? Mert az csakugyan elavult. Nagyon. Ez a világméretű terrorizmus tette elavulttá, mert ma már a világon sehol, senkinek nem lehet nyugalma. Még rácsok mögött sem. Pedig ott nyugodtan törheti a fejét bárki a világháború nevezetű jelenség meghatározásán.
Számomra most már csupán az az érdekes, hogy békeidőben valaki a világháború megfogalmazásán töri a fejét. Ahelyett, hogy kifejtené, miben tévedett egy olyan békés természetű, csöndes ember, mit amilyen én vagyok..Mert én még azt is szívesen elismerem, ha tévedek. Különben sem vagyok a világháborúk szakértője. Csak annyiban, hogy kettő átment a falunkon, mind a kettő érintett és romboló hatású volt. De azért azt beismerem, hogy a mi falunk nem éppen világméretű falu.
[i]Elekes Ferenc Marosvásárhely, 2009, október 5.[/i]