Dtum
Login with Facebookk
HIRDETÉS
Blog
2008|01|12

Az idő és átalakulása

Szerző: Kántor Judit

Az idő fogalma mindanyiunk számára ismerős, gyermekkorunk óta belénk ivódott. Siess, nincs annyi időnk…., ne rohanj, van idő…- hallottuk eleget. Néha ólomlábakon vánszorog, végül mégis egyre inkább azt érezzük, hogy túl gyorsan elrohan, elintézetlen tennivalókat, kimondatlan szavakat hagyva maga után. Be is kell osztanunk jól, hiszen minden perc számít…

Nem volt ez mindig így. Sokáig csak éltünk benne, majd együtt éltünk vele; társadalmi jelenséggé csak a reneszánsz időktől vált. Ez volt ugyanis az az időszak, amikor a tudomány és a mindennapi élet egyre szorosabb kölcsönhatásba került egymással. A tudomány mind többekhez eljutott, a hétköznapi élet kérdései pedig tudományos problémákká váltak.

Ennek közvetlen következménye volt, hogy a korábban szinte eleve elrendeltnek tűnő életmód mellet kezdett kialakulni az életstílus is; ami gyakorlatilag azt jelentette, hogy tevékenységeink már nem csak egyféle módon voltak elgondolhatók, hanem inkább olyan keretekké váltak, melyeket értékrendünk, erkölcsi elgondolásaink, ízlésünk, stb. alapján tölthettünk meg a nekünk tetsző formációkkal.

Életünk kereteinek kitöltése pedig időigényes tevékenység. Nem véletlen hát, hogy a reneszánsz filozófiájának egyik központi kérdése lett az idő. Az idő, mint időpont, mint ritmus, mint a társadalmi történések folyamatossága…és felbukkan az idő, mint jövő gondolata is, bár ez csak a 19. századtól vált karakteressé.

Igen, igazából a jövő mint perspektíva csak a kapitalizmussal jelenik meg, a korábbi társadalmak inkább múltra-orientáltak. A technika fejlődésével új távlatok nyílnak az emberek és társadalmak előtt, az időtudat nyitott jövővé vált: a világ tervezhető, „csinálható” lett, ezzel pedig a társadalom függvényévé vált.

Kis lépés ez az emberiségnek, de óriási az embernek! Mostantól el kell döntenünk napról napra, óráról órára, hogy mit is akarunk; újfajta viselkedésmódokat kell kifejlesztenünk, startégiákat kell kidolgoznunk. Miért is? Nem elsősorban azért, hogy sajátos életstílust mondhassunk a magunkénak, hanem hogy megbirkózhassunk a jövő nyitottságával és az ebből fakadó bizonytalansággal.

Hát igen, a fejlődés, a „jövőben gondolkodás” számtalan lehetőséget nyit meg az ember előtt, ugyanakkor korlátokat is állít. A kezdetek homokórájától és vízórájától nagy utat tettünk meg, egészen az atomenergiával működő, szuperpontos mérőeszközökig; de ez az út az emberiség időbeli történetének csak apró szilánkja. Megmutatja nekünk, milyen hihetetlen mértékben gyorsult fel az életünk, főleg a 19. századtól.

Milyen jó eszköz is az óra! Lemérhetjük rajta az idő múlását, az emberi élet tempójának felgyorsulását – és megmutatja nekünk a technika fejlődését is. Ha jól meggondoljuk, még arra is alkalmas, hogy a tudomány és a mindennapi élet viszonyát láthatóvá tegye.

A homokórák, vízórák és napórák korában a technika még átlátható volt az egyén számára, ugyanakkor alig számított az eszköz valódi funkciója: az idő múlásának mérése. A „modernebb” inga- és rugós szerkezetek működését már kevésbé értettük, viszont egyre apróbb szeletekre tagolták a mind fontosabbá váló időt. Napjainkban már fogalmunk sincs róla, hogy hogyan is működnek digitális csoda-óráink – nem is beszélve az atomóráról! -, viszont százezred-másodperceket mérünk velük és ez jó nekünk.

Mert jó, ugye? Így könnyedén kidolgozhatjuk a fentebb említett újfajta viselkedésmódok és stratégiák legfontosabbikát: az időmenedzselést. Mert ez is a technikai fejlődés és a kapitalizmus szülötte. Legfontosab elemei az időfogyasztás és az időgazdálkodás, nélkülük már elképzelhetetlenek lennének a mindennapok.

Kezdetben milyen élvezetes is lehetett ez! Csodájára jártunk az üzletembernek, aki életének minden percét kihasználja: az autójából telefonál, pár perc alatt – akár ebéd közben – üzeneteket küld egy másik kontinensre… és a készülőben lévő új találmányok segítségével szinte beláthatatlan lehetőségei vannak ideje még tökéletesebb fel- és kihasználására.

Csodáltuk, irigyeltük és még nem fordult meg a fejünkben, hogy az idő ilyen mértékű technicizálása és társadalmasítása nemcsak lehetőség, hanem korlát is. Egyre újabb és újabb eszközöket gyártunk, hogy időt nyerjünk a használatukkal és időnk nagy részét munkával töltjük, hogy megszerezhessük ezeket.

Megosztás:

Jelenleg 1 hozzászólás van a cikkhez.
Hozzászólás írásához kérem jelentkezzen be! Amennyiben még nem felhasználónk, regisztráljon az oldalunkon!
Avatar
dr.mók
Azok közé tartozom,akik későn kaptak mobiltelefont.Későn...igen,ez a 16. karácsonyomat jelenti.Sokaknak most sincs rá szükségük..De nekem sem létszükséglet.Sokat hallgatom,hogy engem nem lehet elérni,hiszen sosem veszem el.De be kell-e számolnom a napom minden percéről?Ha nem lenne telefonom,nem is lenne arra lehetőségük,hogy elérjenek. Meggyőződésem,hogy időnk nagy részét a mobil osztja be,a többit meg a társaink,a munkánk.Mutasson nekem valaki egy olyan embert,aki töltött el mostanában egy napot is úgy,hogy minden percét,másodpercét maga tervzte meg.


Mini galéria
Sztálin haláláról az 1953-as Ifjúmunkás első oldalán Gheorghe Gheorghiu-Dej a bukaresti repülőtéren, amint hazatér Sztálin moszkvai temetéséről 03 Borisz Polevoj a Rajk-peren, ahonnan a Pravda számára tudósított Ribakov és Az Arbat gyermekei Martin Abis könyvének címlapja Dokumentumfotó az ukrajnai rekvirálásokról Grosszman mint haditudósító is fontosat alkotott Egy szovjet forradalmi plakát a sok közül Alekszandr Szolzsenyicin a száműzetés és a hazatérés malomkövei közt Orosz napló - Steinbeck és Capa útikönyve magyar kiadásban (címlap)
Újdonságok
2018.01.14. - 10 éves a Huszadik Század!
2018.01.14. - 10 éves a Huszadik Század!
Kedves Olvasók! 10 éve jelent meg először a huszadikszazad.hu! Látogatóink akkor egy új, addig nem látott online formátummal találkozhattak az Interneten! Sok idő telet el azóta és portálunk továbbra is töretlenül szolgálja Olvasóink ismeretbővítés&eacu...
DÍJAINK
Az év honlapja 2010 eFestival 2010
Páholy
Sorscédulák a nagy háborúból (Cseke Gábor olvasónaplója) Az Ismeretlen Katona halálát ismerős politikusok okozták.                                        (Juhász Gyula)   Két nagyapám volt. Mint általában mindenkinek. Ma már egy sincsen, s emlékük is egyre halványabb. Ágyban, párnák...
Cseke Gábor olvasónaplója   Már nem emlékszem, sírtam-e akkor, de hogy meg voltam rendülve, az egyszer szent. Hogy is ne lettem volna, amikor egész környezetünk, iskolától az otthonig tele volt tapétázva a...
2013|08|01
A népeket, etnikumokat, fajokat megcélzó anekdotizálás, bár sok esetben érzékenységet sértő, túlzó és igazságtalanul általánosító, mint minden summás ítélkezés, ami figyelmen kívül hagyja a valóság árnyait-fényeit, kétségtelenül tartalmaz a maga...
Fórum
Nády Árpád
2018-03-26 21:46:50
()
huszadikszazad.hu (robot)
2018-02-04 09:26:07
()
huszadikszazad.hu (robot)
2018-02-04 09:25:56
()
huszadikszazad.hu (robot)
2018-02-04 09:25:33
()
huszadikszazad.hu (robot)
2018-01-28 12:31:06
()
huszadikszazad.hu (robot)
2018-01-28 12:26:10
()
huszadikszazad.hu (robot)
2018-01-28 12:23:23
huszadikszazad.hu (robot)
2017-07-18 14:17:09
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98