Dtum
Login with Facebookk
Blog
2008|02|05

Csak pozitívan!

Szerző: Kántor Judit

A filozófia győzelme a halál és önmaga fölött...

Amint már láthattuk, a századforduló emberének nem volt könnyű dolga. Igaz ugyan, hogy az oly sok vihart kavart „polgári világrend” már megszilárdulni látszik, egyre könnyebben és magabiztosabban eligazodunk az új tudományos és technikai vívmányok és eredmények tömkelegében; viszont egyre kevésbé vagyunk otthon önmagunkban.

Az egyre racionálisabbá váló felszín alatt – bizonyos esetekben látványosan fölötte – újra és újra felbukkan az irracionalitás. Néha a misztika,néha a romantika köntösébe bújva hívogat: gyere, pihenj meg nálam!

Ha csak a hétköznapi diskurzust, mondjuk az újságok napi kínálatát átfutjuk, máris fülön csíp bennünket mindkettő és próbál a maga oldalára állítani.

Gyere, olvass statisztikát, tanulmányozd át részletesen az új gép működését, értsd meg és légy boldog ettől! Nézd meg jól a lövedékek hegyét, ugye már el tudod képzelni, hogyan hatol a húsba? Kukkants be a „műtő-terembe”, a „dühös betegek folyosójára”, a 100 éves öregasszony hajszálába! Nézd meg és uralkodj fölötte!

Elég volt? Ne félj, csak lapozz tovább – máris jön egy andalító versike az elveszett otthonról, egy történet az önfeláldozó anyáról, a poklokon átsegítő szerelemről. Olvassunk még egy kicsit a misztikus titkokról s az egyensúly helyreállt annak rendje és módja szerint.

Egyszerre vagyunk nagy feltalálók és titkokra rácsodálkozó gyermekek, a majmok kései rokonaiként körmeneteken ünnepeljük a Húsvét misztériumát – és hiába soroljuk a „világ legnagyobb találmányai” közé az útriányjelző kompaszt, nincs, ami eligazítson bennünket.

A természettudományok és a filozófia még mindig – már megint – a „végső igazságot” keresik, a mindennapi élet apró, bár korántsem elhanyagolható momentumaira már egyiknek sincs ideje.

Törvényszerű hát, hogy a kor „kitermeli magából a megoldást” (emlékeznek: ezt tette például a malátakávéval is!), azt az új irányzatot, melyet egyaránt magáénak tekint a filozófia, a szociológia és a természettudomány is. Megszületik hát a pozitivizmus, mint a legújabb tökéletes megoldás.

Lényege éppen az, hogy a tényekben, mindennapi tapasztalatainkban eligazodjunk; legyenek akár természettudományos, akár filozófai, akár társadalmi jellegűek.

Alapelve, hogy mindig az adott tényekből kell kiindulnunk és meg is kell maradnunk ezeknél következetesen. Szülőatyja, Comte eredetileg a filozófia fennhatósága alá eső kérdések esetében tartotta érvényesnek elméletét, vizsgálódásának módszerét azonban a természettudományoktól kölcsönözte.

Véleménye szerint a „jó tudós” a tényeket fogadja el, mintákba rendezi őket, majd ebből megfogalmazza a törvényt. A „jó törvény” pedig megmagyarázza a múltat, alakítja a jelent és tervezhetővé válik általa a jövő.

Ugye milyen egyszerű? Ha elfogadjuk általános elvként, a tények – látszólagos – biztonsága fölöslegessé teszi, hogy a mögöttük megbúvó okokra rákérdezzünk. Éppoly lényegtelen azon morfondírozni, hogy mi értelme egy almának vagy egy széknek, mint amilyen mellékes, hogy mi értelme a háborúnak, a halálnak vagy a világnak.

A tények kialakulásának ebben a rendszerben mindig egy másik tény az oka, nincs is értelme ennél többet „belegondolni” a dolgokba. „Mi a gravitáció és a nehézkedés? Ezt még a legnagyobb koponyák is csak úgy tudták meghatározni, hogy az egyiket a másikból magyarázták; vagy azt mondták, hogy a vonzás általános nehézkedés, vagy azt, hogy a nehézkedés a föld vonzása. Mi csak ilyen megfontolásra vagyunk képesek (…) Senki sem kívánhatja, hogy ennél többre vigyük!”- írja Comte.

Éppen erre törkedett Metschnikoff is. A tudomány és az „élet” nagy kérdéseit a tények nyelvére fordította s az egyik ténnyel megmagyarázta a másikat. Vannak például a „természetben föllelhető disharmóniák” és van az ember „ősi származása”. Ezek tények, egyik a másikkal magyarázható – a világ tehát rendben van.

Tény a „családi ösztön” alul- és a „nemi ösztön” túlfejlettsége, tény a tudomány fejlődése – az utóbbi majd megmagyarázza és ezzel aztán meg is oldja az előbbieket. A világ tehát rendben van.

Van a „halálfélelem” (ami rendkívül kényelmetlen és nem is praktikus), viszont van orvostudomány, ami majd fokozatosan „halálösztönné” alakítja ezt – s a világ megintcsak rendben van.

Ezzel a pozitív gesztussal pedig Metschnikoff (és persze a filozófia) legyőzte a halált. Hát nem erre vártunk már évezredek óta?!

(Emellett természetesen volt a poztivizmusnak sok más pozitív hozadéka is. Például megszületett a szociológia, jelentős szerepe volt a néprajz kialakulásában is. Több szempontból „rendet teremtett” a tudományok (elsősorban a társadalomtudományok) eszköztárában, stb. – ezek is tények.)

Azért egy apró szépséghibája van a dolognak, legalábbis a filozófia szempontjából. Nevezetesen, hogy a filozófia eladdig az „elméletek tudománya” volt elsősorban, vizsgálódási körébe pedig éppen azok a „végső” kérdések tartoztak, melyeket most Comte egy elegáns mozdulattal kisöpört a tudományos játéktérről.

Ha tényszerűen nézzük, a filozófia a halállal, mint fürdővízzel kiöntötte a filozófiát, mint gyermeket. (És ha a tényszerűségnél maradunk, ez szükségszerű is volt, hiszen a filozófiát hajdanán éppen a most legyőzött halálfélelem hozta világra!)

Ha jól sejtem, most arra gondolnak, hogy az emberek – egy évszázad múltán is – még mindig félnek a haláltól. És ugye ezt hajlandók akár tényként is elfogadni?

Hát igen. Elméletek és filozófiák uralkodnak és homályba vesznek, hagynak maguk után hasznos és egyenesen ártalmas maradványokat, a tények viszont – és itt most az eredeti forrást, Ovidiust idézem! – makacs dolgok.

Együtt kell velük élnünk, míg meg nem halunk.

Megosztás:

Jelenleg 0 hozzászólás van a cikkhez.
Hozzászólás írásához kérem jelentkezzen be! Amennyiben még nem felhasználónk, regisztráljon az oldalunkon!


Újdonságok
2018.01.14. - 10 éves a Huszadik Század!
2018.01.14. - 10 éves a Huszadik Század!
Kedves Olvasók! 10 éve jelent meg először a huszadikszazad.hu! Látogatóink akkor egy új, addig nem látott online formátummal találkozhattak az Interneten! Sok idő telet el azóta és portálunk továbbra is töretlenül szolgálja Olvasóink ismeretbővítés&eacu...
DÍJAINK
Az év honlapja 2010 eFestival 2010
Páholy
Sorscédulák a nagy háborúból (Cseke Gábor olvasónaplója) Az Ismeretlen Katona halálát ismerős politikusok okozták.                                        (Juhász Gyula)   Két nagyapám volt. Mint általában mindenkinek. Ma már egy sincsen, s emlékük is egyre halványabb. Ágyban, párnák...
Cseke Gábor olvasónaplója   Már nem emlékszem, sírtam-e akkor, de hogy meg voltam rendülve, az egyszer szent. Hogy is ne lettem volna, amikor egész környezetünk, iskolától az otthonig tele volt tapétázva a...
2013|08|01
A népeket, etnikumokat, fajokat megcélzó anekdotizálás, bár sok esetben érzékenységet sértő, túlzó és igazságtalanul általánosító, mint minden summás ítélkezés, ami figyelmen kívül hagyja a valóság árnyait-fényeit, kétségtelenül tartalmaz a maga...
Fórum
Nády Árpád
2018-03-26 21:46:50
()
huszadikszazad.hu (robot)
2018-02-04 09:26:07
()
huszadikszazad.hu (robot)
2018-02-04 09:25:56
()
huszadikszazad.hu (robot)
2018-02-04 09:25:33
()
huszadikszazad.hu (robot)
2018-01-28 12:31:06
()
huszadikszazad.hu (robot)
2018-01-28 12:26:10
()
huszadikszazad.hu (robot)
2018-01-28 12:23:23
huszadikszazad.hu (robot)
2017-07-18 14:17:09
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98