Dtum
Login with Facebookk
Blog
2007|11|19

Huszadik századi viszontagságaink

Szerző: Lóczy István

   Ha nagy vonalakban végiggondoljuk a magyar gazdaság történetét a huszadik században, megállapíthatjuk, hogy nem kell szégyenkeznünk miatta. Igaz, nem általános, hogy egyes iparágaink, vállalataink nagy nemzetközi befolyással rendelkeztek volna, hogy sorra lettünk volna világelsők a termelés különböző területein.

        Hanem amiken ez a gazdaság keresztülment…

    A század elején a boldog békeidőket semmi sem zavarta meg – bár valahol a mélyben már formálódtak a Nagy Háborúhoz szükséges kellékek -, és Magyarország polgárai, túl a kiegyezésen és az ezeréves évfordulón, valóban egy szebb és jobb jövő kézzelfogható közelségében érezték magukat. Először is megfelelően nagynak látták hazájukat ahhoz, hogy más országok előtt is tekintélye legyen. A terület változatos volt és gazdasági tekintetben szinte kimeríthetetlen, egy egész kis birodalom – a Magyarbirodalom kifejezést egyébként ismerték és használták a korban. Az egészet hegyek veszik körül: a Kárpátok sokkal masszívabb és tartósabb jelleget kölcsönzött a határoknak, mint más országok határainak esetében holmi folyócskák meg pár bizonytalan, mesterséges és esetleges vonal a térképeken, amiket aztán a helyszínen alig lehetett megtalálni.
     Akár újabb ezer évet is el lehetett így képzelni.
  Ezért a birodalom polgárai addig soha nem tapasztalt lendülettel fogtak hozzá az ország modernizálásához: a vasúthálózat és a klasszikus nehézipar nemzetközi összehasonlításban is figyelemre méltó volt, de például a budapesti malmokat is világszerte ismerték. Egyes találmányok (karburátor, telefonközpont stb.) azt jelezték, hogy vannak élenjáró iparágaink, egyes fejlesztések (például a földalatti vasút) pedig azt, hogy az ipar az emberek javát szolgálja.Aztán egyszercsak háború lett. Senki nem gondolt rá, hogy ezt el is lehet veszteni, arra pedig végképp nem, ami követte.

Ma már nem nagyon tudhatjuk elképzelni azt a sokkhatást, amit a területek elvesztése jelentett a közvélemény számára. De ettől még a tény tény maradt: a birodalom szertefoszlott. A politika ugyan sokféleképpen viszonyulhatott ehhez a helyzethez, elfogadhatta és el is utasíthatta, a gazdaság szereplőinek azonban – ami persze a teljes lakosságot jelenti – erre nem volt sem lehetősége, sem ideje. Miután a gyerekek a békeszerződés másnapján is enni kértek, megoldásokat kellett találni, mégpedig sürgősen. Így aztán hamarosan lázas tevékenység színtere lett a maradék terület. Sajnos kőolaj meg földgáz helyett főleg melegvizet találtak a szorgos kutatók, de később még ez is jól jöhetett.
   Sok vállalatot kellett bezárni: voltak olyan cégek, amelyeknek csak budapesti irodája maradt a határokon belül, ezzel a helyzettel bizony nehéz volt valamit kezdeni. Más gyárak termelését átalakították: Weiss Manfréd és kollégái ágyúk meg hadihajók helyett a továbbiakban inkább háztartási fazekakat meg bicikliket gyártottak, a porcelángyárak a finom és drága étkészletek helyett elektromos szigetelőket meg a csatornázáshoz szükséges csöveket. Így vagy úgy, a gazdaság alkalmazkodott, az élet folytatódott.

     Aztán mire meg lehetett volna ezt szokni, jött a gazdasági válság majd az újabb világháború. Ami (és aki) a végén megmaradt, annak pedig szembe kellett néznie azzal, hogy ezúttal is ezeréves, örökkévaló keretek és szabályok omlottak össze. Az új hatalom egyszerűen elvette az üzemeket, a földeket (ezeket ugyan először kiosztották, a nagyobb hatás kedvéért), és köztulajdonná nyilvánította őket. Az embereket termelési közösségekbe kényszerítették, cserébe az állam jótékonysági programokat indított: miután mindent elvett, egyes dolgokat mégis visszaadott, és fizetni sem kellett érte. Ilyen volt az oktatás vagy az orvosi ellátás, de minden másban is érezni lehetett a polgár-gyermekeire vigyázó állam gondoskodását, a közlekedéstől a korlátlanul rendelkezésre álló munkahelyekig.

     Ez a fura kísérlet, amelyet a világ másik fele kajánul figyelt, negyven évig tartott, aztán az ezeréves normákat mégiscsak vissza kellett állítani. Újra meg kellett tanulni az önállóságot, újra jelentése lett a gazdaságban a kockázat kifejezésnek. Ezek után tulajdonképpen csoda, hogy élünk. Nem vigasz, de mások is így vannak ezzel. A huszadik század mindent felforgatott (akárcsak az összes előző század). Az angolok és a franciák birodalmakat vesztettek el, na jó, az nem ugyanaz, mintha Skócia válna le, vagy mondjuk Dél-Franciaország. De a németek veszteségei például egész elképesztőek: a keleti határokat többszáz kilométerrel nyugatra tolták, többmillió német menekült el az elvesztett területekről.

   Szükségtelen a hasonló példákat szaporítani. Egy dolog van, ami közös bennük. Az, hogy a gazdaság, az emberi munka mindig azonnal és tárgyilagosan reagál az adott körülményekre. Mindig lehetővé teszi a folytatást, a kapcsolatok újraalakítását, mondhatni ebben nyilvánul meg a társadalmak életösztöne. És ez a legfontosabb, ami miatt a gazdaság történetével egy ilyen újságban, mint ez, érdemes foglalkozni. Érdemes ugyanis megismerni azokat a magatartásformákat, amelyeket az emberek a munkájuk során kialakítanak. Ezek a legvilágosabban a gazdasági – üzleti – tervezésnél és döntéseknél nyilvánulnak meg. Így ebben a rovatban főként ezekkel foglalkozunk majd, vagyis igyekszünk az emberek felől közelíteni a folyamatokhoz.

Megosztás:

Jelenleg 0 hozzászólás van a cikkhez.
Hozzászólás írásához kérem jelentkezzen be! Amennyiben még nem felhasználónk, regisztráljon az oldalunkon!


Mini galéria
Ecce homo A nagy Einstein - kicsin Gondolatok a könyvtárban A speciális relativitás elmélet alkotója Első felesége, Mileva Einstein második feleségével, Elsával A hegedű szerelmese Értitek, ugye? Na, márt csak ezt kell megértenetek! Einstein táblája Megvan! Azt hiszem, most elégedett vagyok Tudós két keréken! Az idő jó, a tér most üres, a tömeg már hazament, én meg tele vagyok energiával! Két Nobel-díjas üldögél - Einstein és Tagore A Tekintet Elvesztettem a fonalat 1950-ben Mi is itt a kérdés? Mindenkinek azt, ami jár... E egyenlő M-szer C négyzet. Jó, de hol az igazság... Hát itt fért el az a rengeteg ész!  Einstein agya Wonderful life
Újdonságok
2018.01.14. - 10 éves a Huszadik Század!
2018.01.14. - 10 éves a Huszadik Század!
Kedves Olvasók! 10 éve jelent meg először a huszadikszazad.hu! Látogatóink akkor egy új, addig nem látott online formátummal találkozhattak az Interneten! Sok idő telet el azóta és portálunk továbbra is töretlenül szolgálja Olvasóink ismeretbővítés&eacu...
DÍJAINK
Az év honlapja 2010 eFestival 2010
Páholy
Sorscédulák a nagy háborúból (Cseke Gábor olvasónaplója) Az Ismeretlen Katona halálát ismerős politikusok okozták.                                        (Juhász Gyula)   Két nagyapám volt. Mint általában mindenkinek. Ma már egy sincsen, s emlékük is egyre halványabb. Ágyban, párnák...
Cseke Gábor olvasónaplója   Már nem emlékszem, sírtam-e akkor, de hogy meg voltam rendülve, az egyszer szent. Hogy is ne lettem volna, amikor egész környezetünk, iskolától az otthonig tele volt tapétázva a...
2013|08|01
A népeket, etnikumokat, fajokat megcélzó anekdotizálás, bár sok esetben érzékenységet sértő, túlzó és igazságtalanul általánosító, mint minden summás ítélkezés, ami figyelmen kívül hagyja a valóság árnyait-fényeit, kétségtelenül tartalmaz a maga...
Fórum
Nády Árpád
2018-03-26 21:46:50
()
huszadikszazad.hu (robot)
2018-02-04 09:26:07
()
huszadikszazad.hu (robot)
2018-02-04 09:25:56
()
huszadikszazad.hu (robot)
2018-02-04 09:25:33
()
huszadikszazad.hu (robot)
2018-01-28 12:31:06
()
huszadikszazad.hu (robot)
2018-01-28 12:26:10
()
huszadikszazad.hu (robot)
2018-01-28 12:23:23
huszadikszazad.hu (robot)
2017-07-18 14:17:09
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98