1874-ben született Budapesten, polgári családból, de gyerekkorát vidéki rokonoknál, Kolozsvárt és Eperjesen tölti. Itt érik olyan hatások, amelyek egy életre meghatározzák érdeklődési körét. Nem az értemiségi pályák vonzzák, hanem a szabad természet.

"Gyerekkorom óta - vallja - nagy szeretettel foglalkoztam a lóval, vele tudtam érezni, gondolkodni, örömmel töltött el, ha csodálatos lelki életére pillanthattam, - a ló hátán éltem át legszebb óráimat. S anélkül, hogy észrevettem volna, egyszerre a hippológia kellős közepén voltam: megtanultam mindazt, ami lótenyésztésre, a versenysportra vonatkozik.

Nálunk az emberek azért járnak ki lóversenyre, hogy mulassanak, izguljanak, s főként, hogy nyerjenek. Én nem akartam sem mulatni, sem izgulni, sem nyerni. Én termékennyé akartam tenni az ingoványt: meg akartam belőle élni, szorgalommal és tudás révén. Meg akartam érteni a sebesség titkát, meg akaratam magamnak magyarázni a ló testi és lelki életét. Álmatlan éjjeleket töltöttem e kérdések feszegetésével"

Húsz esztendős korában Bérczy Károly Vadász - és versenylapjához szegődik munkatársul, később a lapot megvásárolja, egy személyben kiadótulajdonos és szerkesztő. Vadászati és lótenyésztési szakcikkei hamarosan nemzetközi feltűnést keltenek, nevét együtt emlegetik Bruce Lowe-val, a neves angol szakíróval.

A Tornyay istálló szakmai vezetője lesz, hamarosan a gyakorlatban is komoly sikereket ér el: Kapus nevű lovával1904-ben elnyeri a Szent István-díjat. Hivatása révén dzsentry és arisztokrata körökkel barátkozik - halálakor is szóba hozzák: "Tisza Istvánnal órák hosszat el tudott beszélgetni egy-egy angol szó etimológiai jelentésén.

Önéletrajzi nyilatkozataiban büszkén jelentette ki, hogy a gyakorlati életben nem író volt elsősorban, hanem lótenyésztő - "Ez utóbbinak köszönhettem, hogy az irodalom terén szabadon mozoghattam, mert nem kellett a napi kenyérért küzdenem."

A mágnás körökben forgolódó fiatalember ez időben már a Demokrácia nevű szabadkőműves páholy tagja.A szabadkőművesség gondolatvilágábólsarjadt ki első regény is a Doktor Pogány. Rokonszenvező együttérzéssel rajzolja hősnőjét dr Pogány Ilka kisasszonyt, aki feminista eszméket vall, s ahelyett hogy életúnt grófok és vérbő lelkészek udvarlását fogadná, tudományos ambiciók fűtik.

Lovik azonban hiába áll értelmével a hőse mellett, szkepszisét nem tudja titkolni: úgy látja, hogy mindazt, amit mondani akar, Rousseau, Marx, és Lassalle már megírták, hogy az élet harcában különben sem állhatja meg egy nő a helyét.