Cseke Gábor  író, költő, újságíró (blog: urszu2)

" />
Dtum
Login with Facebookk
HIRDETÉS
Páholy
2009|01|26

Perpetuum mobile (Adalék az Einstein-dossziéhoz)

Szerző: Cseke Gábor

Dicséretes a portál törekvése, hogy a korszak nagy tudományos elméletéhez, mint amilyen az Albert Einstein által ránk örökül hagyott relativitás-elméletet (amiről többen beszélnek, mint ahányan értik), megpróbálja szakemberek révén lebontani, érzékletessé tenni, "közönségbaráttá" szelidíteni. Hogy ez kinek milyen mértékben sikerül, sok esetben a befogadókon is múlik, hiszen az olyan nagy elmék, mint amilyen Einstein volt (bár ő is csak egy példa), olyan előre ugranak az elvi összefüggések felismerésében, hogy mi, a gyakorlatibb, apróbb gondolatokból építkező praktikus emberkék nehezen követjük őket. Lemondunk, lemaradunk...
Igaz, hogy Bolyai János a tizenkilencedik század embere volt, de az ő ideáit is csak viszonylag kevesen látják tisztán - bár jóval népesebb azok tábora, akik eljátsszák a bölcs befogadót -, ilyen szempontból tehát Bolyai és Einstein akár kortársaknak is tekinthetők, hiszen mindketten koruk nagy szintéziskészítői közé tartoznak, akik kihüvelyezték, majd csomóra kötötték a megismerés "levegőben lógó" sejtéseit, de úgy, hogy további nyitott kérdéseket hagytak hátra utókoruknak, követőiknek.
Az 1931-ben a székelyföldi Énlakán született, Temesvárott élő Toró Tibor akadémikus, elméleti fizikus és jeles professzor, aki Szegeden mai napig is tanít az egyetemen, tavaly decemberben kimagasló tudományos tevékenységéért és kitartó nevelői munkásságáért a Kriterion Alapítványtól megkapta a Kriterion Koszorút, ami ugyan egy erdélyi elismerés a sok közül, akár csak az is, hogy szülőmegyéje, Hargita önkormányzata 2007 pünkösdje előtt az énlaki templomban Pro Hargita díjat adományozott neki, nagy szenvedéllyel kutatta a Bolyai- és az Einstein-féle tudományos gondolkodás érintkezési pontjait. Többek között nem csak megállapította, hanem bizonyította is azt, hogy Albert Einstein utolsó nagy álma, hogy megteremtse a fizikai erők geometriai elméletét, s amelyben számos részeredményt elért ugyan, de halála miatt mégis csak a beletörött bicskával naradt, tulajdonképpen Bolyai elképzelésén nyugszik, aki a tér rejtett tulajdonságait így fogalmazta meg: „A tér belsejében, olyan rejtett kincseket tartalmaz, melyeket a felszínen haladó nem lát meg sohasem." Ez a gondolat nem hagyta nyugodni Einsteint sem, de végül utódaira maradt a feladat megvalósításának kiteljesítése: Abdus Salam, a neves pakisztáni származású atomfizikus éppen 1979-ben, az Einstein-centenárium évében kapott Nobel-díjat (S. Glashow-val és H. Weinberggel együtt) a végigvitt elmélet - ez az asztrorészecske-fizika, vagy ahogy Andrej Szaharov atomfizikus nevezte: kozmomikrofizika - kidolgozott modelljéért.
Ugyancsak Toró professzor volt az, aki személyesen utánajárt annak Einstein magánéletének néhány új, felderítetlen adatának, többek között annak a híresztelésnek, miszerint a relativitás elméletének atyja tulajdonképpen megfordult Marosvásárhelyen is, hogy a Bolyai hagyatékba belekukkintson. Erről a professzor így számolt be a Várad című folyóirat 2004/3. számában (http://epa.oszk.hu/00100/00181/00013/24.htm) :
A Münchenben 1974-ben megjelent Hídfő Könyvtár 3. számában közli dr. Szakáts Istvánné előadását, Minden relatív, mondotta Bolyai címmel. Ebben az előadásban, többek között, mint tényt közli, hogy Einstein 1914 tavaszán Marosvásárhelyre érkezett, ott a Teleki Tékában „megkapta betekintésre a Bolyai János ládába zárt hagyatékát". Így azt a munkát is, mely a relativitás elméletére vonatkozik. A nevét bejegyezte a Téka naplójába, és azt a kéziratot, mely a relativitáselméletre vonatkozik, magával vitte, s halála után, mikor hagyatékát Princetonban leltározták, megtalálták. Mindezekre reagálva, az igazság a következő: Einstein sohasem járt Marosvásárhelyen. A Teleki-tékában 1914-ben semmiféle Einstein nevével kapcsolatos bejegyzés nincs. De feltéve és meg nem engedve, hogy járt és bement a Teleki Tékába, megtekintendő a Bolyai János kéziratos anyagát, ott azt, 1914-ben, nem találta volna meg, mert akkor azt nem ott őrizték, hanem a helybeli Református Kollégium könyvtárában. Csak az 1948-as államosítás után, az ötvenes években kerültek át Bolyai János kéziratai, körülbelül 14.000 lap, a mai Teleki– Bolyai Dokumentációs Könyvtárba, és ott őrzik őket mind a mai napig. Itt van most is a 491. számot viselő Folió is, melyben Bolyai János zseniális sejtésével a következőképpen fogalmazta meg kvalitatív formában az einsteini gravitációelmélet (általános relativitáselmélet) fizikai és filozófiai lényegét: „az nehézkedés törvénye is szoros összveköttetésben, foljtatásban tetszik (mutatkozik) az űr természetével, valójával (alkotásával), miljségével; gondolom az egész természet (világ) foljása".
(Kiderült tehát, hogy a zsenik nyugodtan ismételhetik egymást, hiszen egy és ugyanazon világegyetemről, annak törvényszerűségeiről beszélnek, vallanak, s tulajdonképpen nem is beszélhetünk esetükben "koppintásról", csupán arról, hogy tovább görgetnek egy elődöktől kapott hólabdát, amely saját hozzájárulásuk révén egyre nagyobb, nyilvánvalóbb, tekintélyesebb és egyetemesebbé válik.)
Toró Tibor már említett írásában külön fejezetben szó esik arról is, hogy Einstein bár sosem járt Marosvásárhelyen, viszont igenis járt a Monarchia magyarországi részén, a bácskai Titelen és Újvidéken, ahonnan felesége és munkatársa, Mileva Maric származott. Einstein és Mileva évfolyamtársak voltak a zürichi egyetemen, Albert a huszadik század elején több időt töltött felesége családjánál. Toró professzor elmondása szerint ugyanakkor Einstein sógora, Mileva öccse, akiből neves orvosprofesszor vált, a kolozsvári Ferenc József tudományegyetemen tanult s lett Apáthy István professzor tanársegédévé, majd adjunktusává. Szerb anyanyelvén kívül kitűnően beszélt magyarul, de tudott németül, franciául, angolul és oroszul is.
Nyilvánvaló, hogy nem véletlenül időztem el Toró Tibornál, hiszen ha igazat lehet adni Vekerdi Lászlónak, aki nagy beleéléssel elemzi és kommentálja Staar Gyula: Fizikusok az aranykorból című "beszélgetőkönyvét" (Forrás, 2006/9. szám), s miközben azt bizonygatja, hogy a nagy felfedezők száma és minősége jóval nagyobb a díjazottakénál, s a tudományban egyre inkább a csapatmunka hozza a kiemelkedő eredményeket, a neutrinót fölfedező, amúgy világszerte ismert és elismert Toró professzorról így ír:
"Önkéntelenül felmerül az emberben a sanda kérdés: kellő intézeti, intézményi, anyagi, politikai háttér, és nem utolsó sorban társadalmi támogatottság esetében lehet, hogy Toró Tibor kapott volna Carlo Rubbia helyett Nobel-díjat? Hagyjuk, jól van így is. Különben is, akad még kutatnivaló elég, és Rubbia (nagyon rokonszenves) véleménye szerint a Nobel-díj csak gátolja az aktív kutatómunkát. Mondhatta volna akár Vermes tanár úr is, olyan szellemes, találó mondás. Staar Gyula mindenesetre feltesz Toró Tibornak egy egyedi, a többieknél elő nem forduló kérdést:
– Ha mondjuk kétszáz év múlva visszatérhetnénk az árnyékvilágból, miről érdeklődnél először,
mire lennél kíváncsi?
– Mindenképpen szeretném megtudni, hogy a fizikusoknak sikerült-e egy koherens, logikus, szintézisteremtő elméletet megalkotniuk. A másik, ami nagyon izgatna, hogy hol tart a neutrinókutatás. Még mindig csak három neutrinót ismernek-e, és az univerzumban rejtőző sötét anyag felfedte-e titkait?" (http://www.forrasfolyoirat.hu/0609/vekerdi.pdf)
Nekünk, laikusoknak, akik inkább csak "hozzászagolunk" a dolgokhoz és jóindulatú érdeklődésünk elbotlik a szigorú szakmai igényesség küszöbén, nem is azt a kérdést kell teljes mélység-szélességben tisztáznunk és megértenünk, amit a relativitás elméletét megelőlegező, megfogalmazó, majd kiteljesítő és továbbgörgető tudós elmék lefektettek, hanem azt az egyre cáfolhatatlanabbnak tűnő valóságot, hogy ez a világ végtelenül véges, hogy a semmi mögött is van valami, hogy minden minőség törvényszerűen feltételezi a saját ellenpólusának a meglétét. A Bolyait és Einsteint, majd az utódaikat emésztő elmélet izgalmas és rendhagyó irodalmi megközelítésnek tartja a sepsiszentgyörgyi újságíró-bölcsész, Bíró Béla József Attila Eszmélet című versét (http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/eszmelet.htm; http://www.youtube.com/watch?v=AZkJ0aPDKZk), amelyről tavaly 350 oldalas, interdiszciplináris eszközökkel operáló monográfiát adott ki Csíkszeredában (Bíró Béla: Eszmélet és körkörösség. Bibliotheca Transsylvanica, 61. Pallas-Akadémia, 2008), s mivel nagy költőnk se vetette meg a filozófiát (Vágó Márta emlékirataiból tudjuk, milyen mélységű és intenzitású filozófiai csatákat vívtak Attilával, s hogy József Attila minden gyakorlati kérdést szeretett filozófiai dimenziókba emelni), versciklusa tulajdonképpen egyetlen nagy idő- és térutazás, a modern kozmogónia legfőbb kérdéseinek és paradoxonainak a sajátos kivetülése; ennek nyomán szánta el magát, hogy alaposan, a különböző természettudományok elméleteibe "belekontárkodva" körbejárja a "téridő körkörösségének hipotézisét", amely mellett maga is lándzsát tör. Szerinte ez az elképzelés inkább csak a művészetekben "számíthat több-kevesebb respektusra, s ott sem magától értetődően", viszont "nem csak a természettudomány régebbi és újabb eredményeivel nem áll ellentmondásban, de talán legmakacsabb paradoxonainak racionális (az eddigieknél mindenképpen racionálisabb) értelmezésére is lehetőséget teremt. A kérdés rendkívüli hordereje talán egy esztéta elmefuttatásait is érdemessé teheti arra, hogy igazságuknak (a botlásokat és az esetleges tájékozatlanságból adódó melléfogásokat megbocsátva) az adott szakterületek szakemberei is megpróbáljanak utánajárni. Illúzióim természetesen nem lehetnek. A természettudós ritkán bízik meg a - saját szakterületén talán vele egyenértékűt teljesítő - humán szakemberben. De - ki tudhatná - előbb-utóbb mégis akadhat valaki, aki - a "vak tyúk is talál szemet" elvét vallva - utána jár: hátha egy az elméletek közt szabadabban mozgó kívülálló, akinek látását - a nagy magyar fizikatanár Mikola Sándor szavaival élve - nem akadályozza az elfogadott elméletek köré rögtönzött állványzat, esetleg olyan alapvető összefüggéseket is megpillanthat, melyekre a (túl sok ismeret által nem csak magabiztossá tett, de bizonyos mértékben el is vakított) szakembernek már nem lehet rálátása."
Az, hogy Bíró Béla szövetségeséül nevezi meg József Attilát abban a meggyőződésében, hogy a "kétértelműségek világában" élünk, amikor a kint lehet egyszerre bent is, a fent lent is, egyesek szemében talán felér egy olyan eszement tettel, mintha azt jelentené be, hogy márpedig ő föltalálta a perpetuum mobilét. Vagyis azt a gépet, amely örökké mozog, mert annyi végtelen energiaforrás van benne, hogy nincs szüksége energiát felvennie környezetéből. Az örökmozgó gondolata - amelyre a Francia Tudományos Akadémia már 1775-ben végleges "embargót" jelentett be, ekkortól kezdve nem fogadják az azóta is fel-felbukkanó kísérletezőket - mindig is élt az emberiségben, s természetesen, az a mód, ahogyan mi a gépek munkavégzését tapasztalati világunkban elképzeljük, valóban lehetetlenné tesz minden kísérletet. De azt se felejtsük el, hogy a paradoxonokkal küszködő természettudomány igen is, fel van készülve arra, hogy a laikus szemmel a lehető "legképtelenebb" törvényekre is fényt deríthet. Mert ha gép soha nem is létezhet örök mozgásban, egy rendszer, mint amilyen a világmindenség - amely magába kell hogy foglalja a "világsemmiséget" is -, nyugodtan elforoghat míg a világ a "saját tengelyén", hiszen egyre tisztábban "látjuk" azt is, ami nem látható: az örök természetet.
Cseke Gábor
Csíkszereda, 2009. január 24.

Megosztás:

Jelenleg 1 hozzászólás van a cikkhez.
Hozzászólás írásához kérem jelentkezzen be! Amennyiben még nem felhasználónk, regisztráljon az oldalunkon!
Avatar
bodorti
Tisztelt Cseke Gábor! Adalékok a „ Perpetuum mobile (Adalék az Einstein-dossziéhoz)" írásához . (Teszem ezt némi bátorsággal, mivel ezen oldalakon Einsteinről szóló írásaimmal már bizonyítottam, hogy - ellentétben Önnel - nem igazán vagyok jó publicista.) Cikke megjelenése óta kisebb közvélemény kutatást tartottam perpetuum mobile ügyben és csodálkozásomra még a természettudományos témákban jártas emberek is az Önéhez hasonló summás véleményt mondtak. Pedig a témakör ennél jóval bonyolultabb. A szó szerinti perpetuum mobile (örökmozgó) nagyon is létezik és semmi köze a közkeletűen használt fogalomhoz. Galilei óta ugyanis tudjuk, hogy a mozgásállapot megváltoztatásához, nem pedig a fenntartásához kell erő, energia. Ha például kilökünk egy űrhajóból egy pörgő műholdat akkor az - ha nem éri erőhatás a továbbiakban - az idők végezetéig kezdősebességével haladva pörögni fog. Reméljük Földünk, Holdunk is így gondolja. Természetesen a „ha nem éri erőhatás a továbbiakban" feltétel a valóságban nem áll elő, de csak ezért változik a mozgása, nem elvi okokból. Más a helyzet a „Perpetuum mobile"-vel. A régi „elsőfajú perpetuum mobile" - az Arisztotelészi fizika alapján - elképzelés az volt, hogy egy mozgó tárggyal energia közlés nélkül lehet munkát végeztetni, energiát termelni. Ezt tagadta meg a francia akadémia és az energiamegmaradás elve illetve a termodinamika első főtétele ezt elvben is alátámasztotta. Ezen elképzelés jelenik meg az emberek tudatában ha hallják a perpetuum mobile kifejezést és ezt ítélik el teljes joggal. Az újabb - „másodfajú perpetuum mobile" - elképzeléssel régóta és napjainkig is foglalkoznak a legkomolyabb szakemberek is (lásd Maxwell démon). Ebben az elképzelésben már nem szerepel az energia „kinyerés" fogalma, pusztán az a kérdés, hogy fenn lehet e tartani legalább elvi szinten valós mozgást (pl. egy kerék tengely körüli forgását) úgy, hogy pl. a súrlódás által termelt hőt 100 % - ban visszaalakítjuk mechanikai energiává a mozgás fenntartásához. Például ha hővel villamos energiát nyerünk (ez lehetséges) és egy kis motorral „rásegítünk" a forgásra. Kicsit nehéz megérteni, de higgyük el, hogy ez a probléma egyenértékű azzal, hogy energia befektetés nélkül lehet e hidegebb helyről hőenergiát átvinni melegebb helyre. Tudjuk (sok) energia befektetéssel ez lehetséges, lásd hűtőgép. A termodinamika második főtétele azonban ezt is cáfolja, azaz nem lehet elvben sem 100%-os hatásfokú gőzgépet készíteni. Praktikus és elvi okokból is foglalkoznak ezzel a kérdéssel. A praktikus ok az, hogy a Föld már „eredetileg is fűti" a világűrt, nem is szólva az emberi tevékenységekről. Pedig ennek az energiának kis része is elegendő lenne számunkra és abszolút környezetbarát. Ezért a 100% megközelítése is igen fontos lehet. Sajnos egyelőre távol vagyunk ettől. Az elvi kutakodás oka az, hogy a termodinamika valamennyi főtétele tapasztalati törvény, melyeket más tételekből levezetni vagy bizonyítani nem lehet, így helyességét kizárólag csak a tapasztalat igazolja. Érdemes lehet ezeket a tételeket megerősítő vagy cáfoló fizikai alaptörvényeket keresni. Általában is felmerül a különböző (hő, mechanikai, elektromos, mágneses, fény stb.) energiák egyenértékűségének problémája. Ez szerintem a közeljövő fizikájának egyik kulcskérdése lesz (van?). Planck, a kvantumfizika megteremtője, sokat foglalkozott ezen kérdéskör egyik fontos elemével. A kérdés az, hogy egy fizikai folyamat lezajlása után visszaállítható e az eredeti állapot. Sajnos a tudósok döntő többségének az a véleménye, hogy a fizikai folyamatok teljes értékűen megfordíthatatlanok. Ez rossz hír, hiszen túl azon, hogy a gravitáció leeső tárgyak képében igen gyakran bosszant minket, most az is kiderül, hogy a „megtörtént eseményeket nem megtörténtté tenni nem lehet " tapasztalati elvnek elméleti fizikai támogatottsága is van. Bodor Tibor Pécs, 2009. március 4.


Újdonságok
2018.01.14. - 10 éves a Huszadik Század!
2018.01.14. - 10 éves a Huszadik Század!
Kedves Olvasók! 10 éve jelent meg először a huszadikszazad.hu! Látogatóink akkor egy új, addig nem látott online formátummal találkozhattak az Interneten! Sok idő telet el azóta és portálunk továbbra is töretlenül szolgálja Olvasóink ismeretbővítés&eacu...
DÍJAINK
Az év honlapja 2010 eFestival 2010
Páholy
Sorscédulák a nagy háborúból (Cseke Gábor olvasónaplója) Az Ismeretlen Katona halálát ismerős politikusok okozták.                                        (Juhász Gyula)   Két nagyapám volt. Mint általában mindenkinek. Ma már egy sincsen, s emlékük is egyre halványabb. Ágyban, párnák...
Cseke Gábor olvasónaplója   Már nem emlékszem, sírtam-e akkor, de hogy meg voltam rendülve, az egyszer szent. Hogy is ne lettem volna, amikor egész környezetünk, iskolától az otthonig tele volt tapétázva a...
2013|08|01
A népeket, etnikumokat, fajokat megcélzó anekdotizálás, bár sok esetben érzékenységet sértő, túlzó és igazságtalanul általánosító, mint minden summás ítélkezés, ami figyelmen kívül hagyja a valóság árnyait-fényeit, kétségtelenül tartalmaz a maga...
Fórum
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98