A modern városi kultúrának egyre szervesebb részeivé váltak a parkok és a város-környéki zöldterületek. Hétvégeken, ünnepnapokon ezrek látogattak a Margit-szigetre és a Budai-hegységbe.

A növekvő érdeklődés hatására sorban nyíltak a vendéglők, melyek tovább serkentették a forgalmat. A századfordulóra már a nyaralótelepek is kialakultak, ezért egyre sürgősebbé vált a közlekedés fejlesztése is.

Már az 1840-es években felmerült a zugligeti kötöttpálya terve, de a megvalósításra 1868. június 30-ig várni kellett. Ekkor indult el ezen a szakaszon a forgalom. A kocsik a Lánchídtól indultak és a zugligeti végállomásnál elegáns várócsarnok is épült.

A járat igen népszerű volt. Az első napon 1496, az első hónapban összesen 42 329 utas vette igénybe.

A századfordulóra a technika túlhaladt a lóvasúton, ezért a zugligeti járat villamosítására is sor került. Az első villamos 1896. szeptember 15-én indult, ekkortól már télen is rendszeres volt a közlekedés. Nyáron 5-10, télen 20-30 perces sűrűséggel jártak a kocsik.

A júniusi baleset után – további tragédiák elkrülése érdekében –a végállomást a lejtős terepről feljebb helyezték, a Fácán vendéglő közelébe.

A Zugligetbe vezető villamosvonal 1977. január 17-én szűnt meg.