Így lehetne nevezni azokat a képeket, a melyeket Ives, a ki a színes fényképezés terén lett hiressé, készített tárgyakról láthatatlan hősugarak segélyével.

Először rendes photographiáló kamarában a napsugarakkal előállított képet vetett egy világító anyaggal – pl. Balmain-festékkel bevont parírlapra; az így praeparált lapot ráhelyezte egy bromezüst száraz lemezre, a melyet azután rendesen előhívott s a tárgy képét nyerte.

Ha a világító festékkel bevont papir előzetesen napokon át sötétben volt, akkor az exponálásnak nem kellett tovább tartani, mint a közönséges lemeznél; de a kép átvitele a rászorított 4 szárazlemezre több órán át történne.

A második kisérletnél – s ez a tulajdonképeni hőkép – egy csiszolt meleg fémkulcs „képét” sötét szobában kősó lencsével vetette ilyen vilgágító festékkel bevont papírra, a mely azonban előbb rövid időig a közönséges nappali fény hatásának volt kitéve, tehát magában világított.

A hősugaraknak az a hatásuk, hogy kioltják a phosphorescentiát s így a lemezen a kulcs sötétebb képe jelent meg. Ezután a világító papirt rövid időre fényképészi szárazlemezre tette s rendes módon előhívta.

A kép igen jól sikerült.