Dtum
Login with Facebookk
HIRDETÉS
1902 | Június

Solymászok és lovagi tornák

A vadászaton kívül legelterjedtebb időtöltés volt a lovag-torna, lovagok mérkőzése, mely sokszor sebesűléssel, sőt halállal is végződött. Az ilyen játékokon, viadalokon azonban korántsem vehetett mindenki részt, csakis kifogástalan nemesi származású, lovaggá ütött levente.

A leventeségre menendő, zsenge gyermekségétől, rendszerint hétéves korától fogva, valamely lovag udvarán nőtt fel, ott apródoskodott, kezdve a legkönnyebb szolgálaton, végezve a fegyverhordó tiszten. A mikor aztán férfiúvá serdült, lovaggá ütötték. Napokon, sőt heteken át készült erre fontos szertartásra. Az egyház megbőjtöltette és meggyóntatta. A testi nemesség és lelki tisztaság jelképezésére a próba-torna előtt, a mely után lovaggá avatták, megfürdették nyilvánosan és fehér ruhát adtak rá. Azután attól a lovagtól, a kinek oldalán a leventeséget tanúlta, kapott teljes pánczélt, czimeres zárt sisakot, fegyverül kardot és lándzsát, paripát és ezután megtörtént a lovaggá ütés.

Nálunk azonban a lovagintézmény nem vert olyan mély és tartós gyökeret, mint nyugaton, főként Francziországban. A magyar nemes születése jogán lovag volt, lovaggá ütés nélkül is. Mindazáltal a lovag-szokások hozzánk is korán, már az Árpádok alatt, átszivárogtak. I. Béla királyunkról az a hagyomány, hogy száműzetésében, Lengyelországban, azzal szerzett magának feleséget és otthont, hogy a litvánok fejedelmét párbajban, lóháton, lándzsával harczolva, legyőzte. Ez a mérkőzés aligha volt csak lovag-játék, ez a viadal komoly számba mehetett. Szent László királyunkat kora első lovagjának tartották. III. Béla Esztergomban lovagjátékokat rendezett, vendége I. Frigyes császár mulattatására. Az Anjou-ház uralkodása alatt a lovagi szokások könnyen vándorolhattak át hozzánk franczia földről. Nagy Lajosról tudjuk, hogy mintája volt a lovagnak, hogy nemcsak a komoly, a véres háborúhoz értett, de hogy mulatságnak is szeretett a lándzsa-törést.

A legtöbb emlékünk a Mátyás király korából maradt fönt. Az ő uralkodása alatt Budán, Visegrádon, külföldön is, ahol éppen tartózkodott, megszokott, mindennapi mulatság volt a lovag-játék. Koronázásakor s azután is többször, előkelő külföldieket ütött lovaggá. Amikor második feleségét, Beatrixet Székesfejérvárról Budára hozta, útközben a vendég cseh, bajor és német herczegek hevenyésztek tornát, a mikor lovon lándzsával összecsaptak. Egyszer aztán mind a két összetűző lovag úgy vágódott ki a nyeregből, hogy a királyi menyasszony hangosan fölsikoltott. Azt is tudjuk, hogy Mátyás maga is szerette a lándzsa-törést; hogy győzelmesen mérkőzött Holubárral, meg a cseh Suoblával, a kit utóbb zsiványkodásért fölakasztatott.

Míg virágjában volt a lovasság és a tornajáték, nemcsak a fejedelmek s a nemesek szerették, de a nép is szivesen nézte s lelkesen megbámulta. Az egyház azonban rendszerint, ha valamely baleset történt, tiltakozott a torna divatja ellen, s azt a csatát, amely lényegében játék volt, de végződhetett veszedelemmel is, olyankor bűnös hivalkodásnak, gonosz szándékú istenkisértésnek nevezte.

A tornára az alkalmat rendszerint valamely udvari ünnep, leginkább a fejedelmek házassága adta meg. Az ellenfelek az idő és szokás által szentesített módon hívták ki egymást a bajra, azaz: az egyik lovag a másiknak apródja által meztelen kardot küldött. A kard átvétele a kihívás elfogadása volt. A mint ezen átestek, mindenik fél megválasztotta és megnevezte a maga bíróságát, természetesen a legjobb nemes emberekből, a kik járatosak voltak a lovag-szokásokban. A viadal idejét és helyét aztán a bíróság határozta meg.

A bíróság döntött abban is, hogy az ellenfelek alkalmasak-e a lovagi bajvívásra, azaz megfelelnek-e a lovagi követelményeknek? A torna-törvény egyenként sorolja föl, kezdve a mindkét ágon való nemes születésen, hogy – ha a kérdés vitás, avagy homályos, mi mindent kell bizonyítania a lovagnak, hogy lovagnak elismertessék s hogy torna-viadalra bocsássák.
Némely erkölcsi folt, a lopás példáúl olyan bűn volt, a mely a bűnöst örökre kizárta a tornáról. Egyéb bűnökre még szemet hunytak; de a lopás s nő-ócsárlás nem kapott kegyelmet. A torna idejére a torna helyét sorompókkal zárták el, oldalain a hölgyeknek páholyt, azoknak az uraknak, a kiknek nem volt tisztük, a kik csak nézők voltak, emelvényeket, a bajvívóknak a sorompó két szembe eső oldalán két sátrat állítottak. Ha városon tartották a tornát, a sorompók fölállításával, a porondozás gondjával a város polgármesterét bízták meg.

A vívás napja előtt nehány nappal már megjelentek az ellenfelek a megjelölt helyen nagy és fényes kisérettel. Mindenik fél magával hozta a maga versenybiráit; mindenik fél hozott magával kürtösöket, heroldot (hírnököt), czímer- és zászlótartó apródokat, lovászokat és szolgákat. A bajvívást legalább háromszor kellett kikiáltani nyilvános helyen. A kürtösök kürtöléssel összecsődítették az embereket, s amikor már elégséges közönség gyűlt össze a herold kikiáltotta a kihívó, s a kihívott nevét, a kihívás okát, a bajvívás helyét és idejét. A viadal napjáig a társaság, a mely a tornán összegyűlt, a bajvívó lovagokkal naponként nagy lakomát ült, este meg – olykor hajnalig, fáklyafénynél tánczoltak. A bajvívásra játék-királyt választottak; ez a birákkal tartotta meg a szokásos próbákat; ők vizsgálták meg a mérkőzés előtt a bajvívók sisakját, czímerét, vértjét és fegyvereit.

A próbák és igazolások a helyszinen folytak le, ott engedték meg vagy tiltották el a mérkőzést. A torna-viadal krónikái két esetet ismernek, a melyben a lovagot eltiltották a tornától: ha lopott s ha asszonyt rágalmazott. A vakmerőt ki a mondott bűnökben ludas volt, s mégis lovagias mérkőzésre jelentkezett, nemcsak a viadalról tiltották el: de legtöbbször nyomban meg is lakoltatták. Elvették tőle a szépen szerszámozott paripát, őt pedig a szolgákkal és lovászokkal elpáholtatták. A ki nőt sértett meg oktalanúl, azt megütlegelték, aztán ló helyett a korlát gerendájára ültették, nyilvánosan elismertették vele, hogy hazudott és rágalmazott s végül alázatosan bocsánatot kellett kérnie a megsértett asszonytól.

A lovag-törvények még egy vétket büntettek szigoruan, a tornáról való kizárással: ha a lovag kamatra adott kölcsön pénzt. A középkor a harácsot, a rablást, a fosztogatást törvénybe ütköző, jogtalan cselekedetnek tartotta ugyan, de nem erkölcsi foltnak; a rabló törhetett lándzsát, de nem a tolvaj, a ki úgy lopott, hogy életét nem koczkáztatta és nem az uzsorás; mert a pénzzel való üzérkedés a középkorban nem volt nemes emberhez méltó foglalkozás.

Miután a bírák mindent rendben találtak, ha a bajvívóknak nem származásban, sem erkölcsben nem volt olyas foglalkozásuk, a miért alkalmatlanok lettek volna a lándzsa-törésre: megkezdődött a viadal. A bajvívókat a szembenéző két oldalról, lóháton, leeresztett sisakrostéllyal, fegyvertelenül csatlósok vezették a porondra, apródjaiktól ott vették át a már megvizsgált lándzsát s azután egymásnak mentek.

Ha semmi olyan baleset nem történt, a mely megakaszthatta, vagy meg is szakíthatta a viadal lefolyását, rendszerint három lándzsát törtek egymás után, s végül még egyenes karddal is viaskodtak. Megtörtént azonban gyakran, hogy egyik-másik lovag kibukott a nyeregből, hogy karját, vagy lábát ficzamította ki, a mikor aztán más lovag állott a helyére. Az olyan csel vagy fogás a viadalban, a mely megbénította az ellenséget, nemcsak a torna-szabályoknak, de a lovagi becsületnek is sérelme volt.

A győztes lovagnak jutalom járt, a melyet rendszerint az adott, a kinek udvarán a tornát tartották, s a jutalmat a győztesnek vagy a legrangosabb, vagy a legszebb nő adta át. Ez utóbbi esetben, némely helyen, némely időkben megesett, hogy a jutalmat osztó hölgy a jutalmat egy csókkal toldta meg. Semmi föltünéssel, semmi megszólással sem járt a győztes lovag ilyetén megcsókolása.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
Auguszta főherczegnő és József Ágost főherczeg Ferdinánd Károly főherczeg Gróf Hadik-Barkóczy Endréne A heroldok Alabárdosok Az udvari páholy A nézőtér egy része Gróf Csekonics Endre Gróf Keglevich Ilona Gróf Wimpffen Szigfrid Gróf Zselenszky Róbert Meixner főlovász Otto főherczeg Lovagöltözék a XV. század második feléből Otto főherczeg Ferdinánd Károly főherczeggel és Bacsak ezredessel a Tattersall udvarán Nemes Mihály A lovasjátékok próbája a Tattersalban
HIRDETÉS
Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
A budapesti nyári lóversenyek A budapesti nyári lóversenyek
Augusztus 15-én kezdődtek meg a nyári lóversenyek, melyek ez...
József Attila: Medvetánc
József Áron szappanfőző és Pőcze Borbála mosónő fia, József Attila...
Mérges majom Mérges majom
Szalay Imre volt országgyülési képviselőt és lellei földbirtokost a...
Az első nyári jövedelem Az első nyári jövedelem
A mikor enged a föld fagya, zsendül a határ s duzzadnak a fák rügyei...
Külső kereskedelmünk Külső kereskedelmünk
A mult héten ismertettük csak julius havi külső kereskedelmi...
11:0-ra győzött a Ferenczvárosi Torna Club 11:0-ra győzött a Ferenczvárosi Torna Club
Ferenczvárosi Torna Club II. 11:0 győz a Pénzintézeti Tisztviselők...
Vadász Naptár az 1911-ik évre Vadász Naptár az 1911-ik évre
Hazánkban a vadászat sportja örvendetesen fellendülni kezd. A...
A Magyar Élet Mozgalmának tizparancsolata A Magyar Élet Mozgalmának tizparancsolata
Vitéz Rátz Jenő ny. honvédelmi miniszter a MÉM zászlóbontó gyülésén...
Titulescu szerdán érkezik Bukarestbe, hogy megalakítsa kormányát Titulescu szerdán érkezik Bukarestbe, hogy megalakítsa kormányát
Titulecu, aki a húsvéti ünnepeket Buonemouthban töltötte és ott kapta...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98