Zavargó aratók

Az aratás beálltával ismétlődnek az aratók és munkaadók közt azok az összetüzések.
Az előbbi években is gyakran fordultak elő ilyenek s a csendőrök beavatkozása lett a következménye. Ezeknek a zavargásoknak egyik oka a szoczialisták izgatása, a másik pedig a nagy szegénységből eredő elkeseredés.

A zala-egerszegi határban Lóri pusztán is öszszütközés volt az aratók és csendőrök közt.
45 aratót szegődtettek a julius 6-ikán, hétfőn kellett volna egy heti eleséget átvenniök, szalonnát, lisztet. A munkások az élelmiszert visszautasitották, mert romlott volt s elhatározták, hogy a mig jó ennivalót nem kapnak, nem állanak munkába. A tiszttartó a szolgabiróságtól csendőröket kért a munkások megfékezésére. Julius 7-ikén az aratók távozni akartak, a csendőrök maradásra kényszeritették őket. A munkások megtámadták a csendőröket, mire ezek az aratók közé lőttek. Hatan sulyosan megsebesültek.

Gróf Wenckheim Frigyes székudvari aratói –
az eddigi bérekkel arányban nem álló nagy béreket követeltek és lázongtak, Csukay Gyula főszolgabiró intézkedésére csendőrség jelent meg.

Nagyobb zavargások történtek Torontálmegyében, a hol több helyen az aratók ujabb és ujabb követelésekkel álltak elő.
Nagy-Torákon valóságos zendülésben törtek ki a munkások, kik közt sok az oláh. Noha a Csekonics-uradalomban a bért fölemelték, ujabb követelésekkel léptek föl. Holdankint két métermázsa buzát kértek és még más követelésekkel állottak elő. Az izgatóknak sikerült az aratók legnagyobb részét rávenni, hogy a munkát hagyják abba. A munkások a hatóság közbelépésére is ellenszegültek. Dániel főszolgabiró harmincz csendőrrel ment a községbe, a hová utóbb Torontál vármegye alispánjának intézkedésére egy század katonaság is kivonult.