Az állami öntözőcsatornák kérdése ismét előtérbe lépett.
Az idei év szomoru tapasztalatai épp az ország éléstárában, a nagy magyar alföldön, sürgetve követelik a már régen tervezett csatornázás megvalósítását. Darányi távozása óta aludt ez a megoldandó probléma.

Aludt, mert erre nincs pénz.
Ágyura, katonára és minden más oly egyébb képzeletbeli szükségletre melyből a magyarnak absolute semmi haszna sem lehet, muszáj pénznek lenni! Smolen Tóniék számára mindig van, de arra hogy a haza legmagyarabb és legtermékenyebb, de éghajlati viszonyaink miatt aszályos része öntözőcsatornák révén valóságos Kánaánná alakítassék át – nincs.

Természetszerű következménye ez a mi százados függő helyzetünknek, melyet megtörni nincs erőnk, nincs módunk, mert széthuz a magyar most is mint mindig és nem eszmék, nem a haza sorsa iránti érdeklődés, hanem az önzés vezeti a vezérlőket! De erről jobb hallgatni…