Valószinűleg Maróthy-tól származik s mint már a neve is mutatja, az egyszeregynek valami furfanggal keverése lehet, melynek használatát ráfogják a czigányokra.

Úgy tudom, hogy ezen számtani furcsaság csak kevesek előtt, ismeretes, a hozzá hasonló és belőle levezethető czigányos négyzetre emelés és köbözés pedig egészen ismeretlen, pedig úgy maga a tréfa, mint annak elemzése és magyarázata elég érdekes arra, hogy lekösse azok figyelmét, a kik kedvöket lelik a számok tréfáiban.

A czigányegyszeregy eredetisége és érdekessége abban áll, hogy a kéz tíz ujjának és a 0, 1, 2, 3, és 4-es szorzótábla tudásának segélyével ki lehet számitani az egyszeregy 5-nél nagyobb tényezőkből álló eseteinek eredményét a nélkűl, hogy a nép között használatos hosszadalmas összeadáshoz kellene folyamodni.

A művelet a következő. Az ember maga elé tartja mind a két kezét szétterpesztett ujjakkal, úgy, hogy a kis ujj alul essék, a tenyér az arcz felé legyen fordítva, a két kéz ujjai pedig egymásra mutassanak (1. ábra).

Megszámozandó erre mind a két kéz 5-5 ujja alulról kezdve felfelé 6, 7, 8, 9, 10-zel s jól megjegyzendő (vagy ráirandó), hogy melyik ujj melyik számot képviseli.