Kicsit különösen hangzik a neve is. Harmincz, akár negyven emeletes ház – ma már banalitás.

Nem nálunk persze, - hanem Amerikában. Oda való ez az eszme is. Az utcza és városrendészeti fejek ugyanis gyakran gyötrődtek attól a gondolattól, hogy a városokat a drága telkek, egészségtelen talajkörülmények hátrányaitól egyszer már mentesíthessék. Hiszen nem lehetetlen ma már semmi. Akiva rabbi is azt mondja, hogy semmi sem uj.

De ez a város épitészete dolgában nem utolsó eszme.

Hivatva van egészen átreformálni a világvárosok képét. Az a terv ugyanis, hogy amint van két emeletes ház, vagy éppen több emeletes is, legyen azonkép utcza is olyan. Amint ódon városoknál látni Olaszországban az utcza fölött kapuboltozat formájában kert, virágágy van. Csak a hozzátartozó palota végével enged láttatni egy darabot az ég kékéből, ez a kőből épített és szilárd ernyő még aztán folytatódik.

És amint megbirja a természetben a szilárdan épitett ives boltozat a kertet, azonkép megbirná a járókelőket, még a villamos omnibuszokat is. Milyen széditő kép elképzelni is egy ilyen várost, igazi méhkasszerű különös utczáival.

Az első utczák fölött fokozatosan, persze higiénikusan magas emeleteken egymás fölött egész városrészek sorakoznak.

No és nehogy azt gondolja valaki, hogy ez a mi fantáziánk szüleménye. A missouri tartomány egy ujonnan épülő városának bizonyos Newnorwich magisztrátusának jelentette be egy mindenféle eszmékre kapható yenki az ismertetett szédületes terveket. S a városi tanács meggondolása után érdemesnek minősítette.

Tudjuk, hogy ez az első lépés a megvalósuláshoz, amely ugyan sok esztétikai szépségétől fosztaná meg a városokat. Amellett, hogy az egészségügyek fokozott és szigoru felügyeletét vonná igénybe. De mindenesetre érdekes.