Dtum
Login with Facebookk
1906 | December

Egy püspök az iparpártolásról

Prohászka Ottokár székesfejérvári püspök vasárnap este a székesfejérvári iparkiállítás megnyitása alkalmából nagy beszédet mondott a magyar ipar pártolásról. A beszéd egy érdekes része így hangzik:

A világ arczulata időnként elváltozik, s minden ily elváltozás uj korszakot jelent.
Harcz és küzdelem mindig van, de az erők s a harczterek mások. A régi harczterek a csaták színhelyei, a hadak utját fegyverek és vasléptek túrják föl; ma a mérközés más irányt vesz : karok, inak, ész és fortély dolgozik most is, de nem puskaporral, hanem gőzzel, villámmal; a harczterek helyét vásárterek foglalták el; nem vörös-sipkások, hanem kék blúzosok mérkőznek rajtuk; csak a logika, a kérlelhetetlenség a régi; el lehet veszteni mindent, el lehet vérezni. 

Nagy, világtörténelmi harcz folyik most is.
Csak az alak változott. A legyőzöttek fizettek adót régen, sarczot fizetnek a győzőnek most is; a legyőzöttek szolgák lettek régen: vaskéz; iga rajtuk; s most az idegen tőke ver szolgaságba. S a végeredmény? Az elsorvadás!

Az élet ösztönével védekeznek a hatalmas népek s van-e kisebb életösztön s kevesebb belátás e közelgő veszedelemmel szemben a kisebb népekben? Ha kiküldjük pénzünket, lecsapoljuk vérünket, nyomorultak leszünk. Hiába támaszkodunk bármire, a rengő kalásztenger nem támaszték. Magyar, ne ontsd véredet!

A mult évben négyszáztizennyolcz millió koronát adtunk csak Ausztriának: négyszáztizennyolcz millió koronát kétszázezer részre osztva, minden egyes kivándorlóra kétezerkilenczven korona esnék. 

Ime az iparpártolásnak magyar nemzeti föladata, mely a munka, az ipar irányában megépíteni a magyar társadalmat.
Mi részben feudális viszonyok közt élünk a nagy földbirtokok közé ékelt népeséggel, részint a lateinerek pályájára léptünk, de az ipart elhanyagoltuk: a mi közszellemünk ugyan a munka társadalmának közszelleme, de a mi népünkben nincs fölkeltve a közgazdasági érzék.

Nincs ránevelve az új kenyérmezei harczokra.
Ahhoz élelmesség, éberség, intelligenczia kell, jól, olcsón, beszerezni, lefoglalni. Városaink nincsenek, iparunk nem volt, nemzetünk a nemes és a paraszt jegyében oszlott meg: most a munka társadalmát kell megteremtenünk. De ez csak az ipar fölvirágoztatásával, tehát pártolása által lehetséges. 

Ez az iparpártolás teremti meg az alkotmányos, erős népet.
Az emberi jogok egyenlőségét törvénybe foglalták az 1848-iki törvények. Papiroson megadták. Nem elég a törvény, népet kell hozzá nevelni: erős, öntudatos, tehát nem földönfutó, toprongyos népet. Adjatok neki keresetet, emberhez illő életet, s fölébred öntudata is, e nélkül koldus lesz. A munka jellemzi a társadalom stukturáját, (van rabszolga…) a munka jellemzi a társadalom kulturfokát (kézi malom…), a munka jellemzi egyszersmind a társadalom erejét.

Munka nélkül a modern világban nincs nemzet.
Régen: nyelvében élt. Ez nem elég. Ne reménykedjünk csupán a nemzeti szellemben, az eszmék erejében. Ez rosz, tótágast álló filozófia. 

Nekünk cselekednünk kell mindnyálunknak.
Mindenki pártolja a magyar ipart, s mindenki akaszsza meg a guruló krajczárt. 

Az állam segítsen. Igen, de csak segítsen. 
Gazdasági téren a társadalom töri útját a politikának s nem megfordítva.
Gazdasági fejlődést nem lehet csinálni rendeletekkel, törvényekkel: arra rá kell érlelődni. Minél erősebb és tartalmasabb az élet, annál kevésbé van a politika szárnyai alatt, hanem megfordítva, intézi a politikát. 

Segít is az állam:
csak a mult évben 24 új gyár és iparvállalat jött létre, 17 millió korona befektetéssel, 1600 munkással. A gyárak megvannak, de mit ér az, ha az állam rengeteg összeget költ iparfejlesztésre, iparos-nemzedék nevelésére, s a társadalom hidegen marad.

Mit ér a posztó-, a szövetgyár, ha a nagyváradi főispán példáját nem követjük, ki egy szabóüzletben inkább kevésbé szép posztóbó csináltatott ruhát, mint ér a rózsahegyi, késmárki vászongyár, ha folyton Rumburg felé kacsingatunk, mit ér a honi perkál, kasmir, ha Kosmanosba megyünk érte: de mit ér a nagykörösi ugorka, ha Znaimból hozatunk, s mire való az Andrássy-vaj, ha tescheni vajat eszünk, s minek füstölnek sonkát Kassán, Nagyszombatban, ha egész télen minden istenáldotta nap 500 sonka érkezik Prágából.

Mi marad akkor a magyar iparnak?
Debreczeni bicska, selmeczi pipa, kalotaszegi varrás, gyetvai vadkörte s losonczi sült tök, és a verebélyi, tatai csizma, no meg a csákvári fazekak, s a lehotai ostornyél. 

De ép a csizma s fazék emlegetése nagyon fontos megjegyzésre indít.
Az iparfejlesztésnek nem szabad a nagy fogyasztás szükségletét gyorsan kielégítő gyáriparra szorítkoznia, hanem föl kell ölelnie a házi- s kézműipart. Ez kivált nemzeti szempontból kétszeres fontossággal bir nálunk, a hol a nagy tőke és különös szakképzettség kevésbé áll rendelkezésre.

A külföldi tőkére és szakképzettségre vagyunk utalva, melyet be kell hoznunk, ha komolyan fejlődni s az ország közgazdaságát biztosítani akarjuk. De a nemzeti szempont a házi- s kisiparra utal. A mit lehet, itthon vegyünk.

<<
<
1
2
3
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
Prohászka Ottokár püspök beszédet mond Prohászka Ottokár püspök és a papság Kender-törők Liba-tömés
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98