Berlinben nagy feltűnést keltett mostanában egy háziszolga színdarabjának előadása. Propper Ottó a neve ennek a háziszolgának, a ki az egyik berlini áruházban szolgál s az üzlet tisztogatásával van megbízva.

Eddig nem is sejtette senki, hogy a derék ember már régóta titkos drámaíró s a mikor hazatér a szolgálatából, a szobájában a költészetnek szenteli az éjszaka csöndes óráit.

A pártfogói végre felfedezték a titkát s „Szabadságvágy” czímű legujabb drámáját átadták előadás végett a berlini Central-színház igazgatójának.

Megtörtént ezután az a páratlan eset, hogy színre került az egyszerű szolga drámája. Az igazgató ugyani elfogadta előadásra a drámát s a legkiválóbb színészeivel adatta elő.

A színházat zsufolásig megtöltötte a közönség és minden felvonás után zajosan megtapsolta a boldog szerzőt. Néhány napig róla beszélt az egész Berlin s a külföldi ujságok is megemlékeztek a ritka esetről.

A drámaíró szolga most harminczhét esztendős; Prágában született s szüleinek szegénysége miatt csak az alsóbb iskolákat végezte el. Önképzéssel műveli magát. A helyett, hogy a korcsmában töltené a szabadidejét, könyvek olvasgatásában keresi a gyönyörűségét fiatal kora óta.

Berlini fényképészünk két érdekes képet készített a drámaíró szolgáról. Az egyik képen abba a helyzetben látható. a mikor éppen felmászik a létrán és hozzáfog a gazdája czégtáblájának tisztogatásához.

A másik képen a szobájában, az asztala mellett ülve látjuk őt, a mikor a munkából hazatérve, a költészetben keres gyönyörűséget. A falakon ott láthatók azok a koszoruk, a melyeket drámájának előadásakor kapott a közönségtől.

Érdekes megemlíteni, hogy a mi irodalmunkban is van ehhez hasonló példa. Csepreghy Ferencz, a híres népszínműíró, a „Sárga csikó”, a „A piros bugyelláris” és más színdarabok szerzője asztaloslegény volt s szintén önképzéssel és folytonos tanulással művelte magát. A „Vízözön” czímű vígjátékát még az Akadémia is dicsérte.

Ime, láthatjuk ebből hogy a művelődésre való vágy és az erős akarat megtermi a maga gyümölcseit.