Petőfi mint Bem hadsegéde a nagy tábornok csapataival két ízben járt Szászsebesen. Először a gyászos végű vízaknai csata után, 1849 február 5-én. Csak néhány órai pihenés volt a Vízaknáról való küzdelmes elvonulás után Szászsebesen tartózkodása, - ha szó lehetett pihenésről a Losenau ezredes ágyúzása alatt. - E napokról írta Négy nap dörgött az ágyú czímű költeményét.

Másodszor április 2-tól 12-ig volt Petőfi Szászsebesen. Ez időben zárta körül Bem Gyulafehérvárt s itt hagyva báró Kemény Farkast, Szászsebesre tért vissza. Szászsebesen, április 5-én nagy ünnepélylyel díszítették fel Bemet az első osztályu hadiéremmel. Ugyanezen alkalommal kapott Petőfi is érdemjelt, melyet Bem saját kezűleg tűzött föl szeretett hadsegédének mellére.

Heitz András szászsebesi evang. lelkész beszéli, hogy ők mint iskolás tanulók sorfalat állottak az érdemjelek kiosztásánál. Ugyancsak ő beszéli azt is, hogy Bem is. Petőfi is, Szászsebes város egyik legelőkelőbb családjánál, Filtsch József akkori evang. lelkész házánál voltak beszállásolva. E ház még ma is akkori alakjában áll: fényképét mai számunkban közöljük.

A ház emeleti részének jobbkéz felől levő két zsalus ablakánál volt Petőfi szálló-szobája. - Április 11-én innen irt Petőfi egy levelet, mely a „Közlöny”-ben megjelent. - E napokban írta Ki gondolná, ki mondaná czímű költeményét is. Heitz lelkész és Schotsch M. kisasszony, Filtsch lelkész unokájának elbeszélése szerint Petőfi a lelkész családjánál étkezett; - velők s a nálok levő Füzessy Zsuzsa nevű magyar kisasszonynyal társalgott, sakkozott.

E nő a szomszédos Alvinczről való volt s magyar nyelvre tanította a lelkész gyermekeit. A gyermekek testvérükként szerették s a család örökbefogadta. A sakktáblát, melyen Petőfi játszott s azt a lábost, melyben Bem számára e napokban Szászsebesen vacsorát készítettek, a Filtsch-család megőrizte, mai nap is birtokában vannak a lelkész unokájának, ki a tárgyakat kegyelettel őrzi.

Weinhold Károly