Illusztris vendég tréniroz egy hét óta a Rudas medencéjében: Henry Taylor, angol világbajnok, a félangol mfdes világrekorder, akinek az olympiai stafétában való fenomenális uszása a mai napig emlékezetes gyászt okozta számunkra.

Szerdán tudósitónk felkereste őt a Rudasban, ahol a rendkivül szimpatikus arcu bajnokoz néhány olyan kérdést intézett, amelyekre adott válasza bizonyára érdekelni fogja olvasóinkat:

- Mi a véleménye Halmay szerencsétlen uszásáról az 1908. évi olympiai stafétában?
- Ez a verseny szerezte meg nekem életem legszebb diadalát. Véleményem szerint Halmay alaposan eltaktikázta a dolgot. Oly erősen kezdte, mintha 100 métert kellett volna usznia. a második 100 méternek holtfáradtan fordult és a cél előtt 20 méterrel már nem volt fizikai ereje.

- Miért nem igyekezett Beaurepaire győzelmét megakadályozni erősebb tréninggel, valamelyik megfelelő távu angol bajnokságban?
- Sajnos, elfoglaltságom oly nagy mérvü, hogy a tréningre forditható szabad idő semmiképpen sem lett volna elegendő arra, hogy megtartsam régi formám és legyőzzem Beaurepairet, akik abban a szerencsés helyzetbe volt, hogy Ausztrália dicsőségének öregbitésén kívül semmi másra nem kellett gondolnia.

- Szóval, most nincs a régi formájában?
- Bizony nem, csak az év utolsó felében tréniroztam erősebben. Különösen azóta dolgozom kettős buzgalommal, amióta tudom, hogy Zachárral kell felvennem a harcot.

- Mit gondol, kik fognak uszni az 1912. évi olympia angol stafétában?
- Battersby, Rodmilovic, Forster és én. De nem hiszem, hogy ezuttal sikerülni fog legyőzni az önök kitünő stafétáját.

Beszélgetésünk után mosolyogva fejeselt a hullámok közé, ahol ujjongva fogadta a lubickoló gyereksereg, melynek Taylor hamarosan becézett kedvence lett.