El sem hinné a mai ember, hogy a tudományos téren való haladás hány esetben keltette fel az üresfejüek gyanakodását. Hány ezer és ezer esetben történt meg, hogy tudunk valóban nagy férfiakat, a kiknek tudása, szereplése oly áldásthozó volt az emberiségre, éveken keresztül guny, a tréfa, az élcz központjában szerepeltek.

A valóban nagy és szenzácziós dolgokat az emberek nem is igen merték elhinni, így történt azután, hogy a hihetetlennek tetsző technikai vivmányokat például az ötvenes, hatvanas évek gunylapjai oly gyorsan letárgyalták a lehetetlen tréfák rovatában. Most, hogy Budapesten nagy nemzetközi repülési méting van, alkalomszerűnek tartottunk közölni nehány az időből való torzképet, a mikor a gőzmozdonynyal való közlekedés, vagy a léghajózás még csak kezdő stádiumban volt.

A mai ember kicsinylőleg, sőt talán bosszankodva rázza a fejét, ha rágondol, hogy: nini! hát apáink csak ekkora bölcsességgel mérték azokat a nevezetes eseményeket, a melyek az emberiség haladását jelezték? Pedig a dolog csakugyan ugy áll. Tessék a képeinket megtekinteni, sokat beszélnek ezek a régmult évtizedek és századok közönségének naivitásáról.

A haladást, a technika vivmányait a sárga földig legunyolták, lehetetlen, sőt egyenesen képtelen ostoba viczczekkel igyekeztek a mult század övenes éveinek humoristái és szatirikusai, szövetkezve a torzképrajzolókkal, lecsepülni mindent, a mi okos, a mi csodálatos és a mi egyelőre nehezebben érthető.