Az utasok, a kik a közeli napokban Glasgowban jártak, egy kedves jelenetről emlékeznek meg. Az állomáson és a város főépületei előtt mindenütt fiatal tizennégy és tizennyolcz év közötti leányok álldogáltak nagy csoportokban, plakátokkal, jelvényekkel vonva magukra a figyelmet. Mellettük egy nagy fehér tábla volt kitüzve, melyre hatalmas betükkel volt felirva:

„Itt szép leányok csókot árulnak – olcsó és édes, szabott árak, előzékeny kiszolgálás.” A tábla mellett kis állványon egy kerek pénztárdoboz állt, a melybe – hisz ez természetes is – hullott a pénz, nem egész fél óra alatt megtöltve a pénztárt, a szegény munkások pénztárát, a hogy a glasgowi hajóépítő munkások sztrájkpénztárát elnevezték a glasgowiak.

A leányok késő este énekszóval járták be a várost, folytatva a csókárulást a késő éjjeli órákig. Érdekes a glasgowi rendőrség megfigyelése, a mely elárulja, hogy a legtöbb pénzt, a sztrájknak halálos ellensége, a gazdag fiatal hajótulajdonosok, szállító vállalatok urai és a kereskedői fiatalság adta.