Dtum
Login with Facebookk
HIRDETÉS
1913 | Március

Magyar darab Párisban

Páris, 1913 február.
A napilapok megemlékeztek már arról, hogy Molnár Ferencz Testőrjét mely egyike volt a legnagyobb magyar színpadi sikereknek az utóbbi években, előadták Párisban is. Nem lesz talán fölösleges ennek daczára sem elmondani egyetsmást erről az előadásról, személyes benyomásaink alapján.

 

A darab előkelő színházban, tisztességes szereposztással került színre, nagy sikert aratott, de még sincs okunk a dologgal megelégedve lenni. Ismét csak szomorú biztossággal azt állapíthatjuk meg, hogy Párisban a magyarság ma is még csak ethnografikum, exotikus különösség és a Testőrhöz hasonló színvonalú alkotások hosszú sorozatára és még így is évtizedekre van szükség, a míg elérhetjük azt, - a mi talán teljesen-lehetetlen, - hogy magyar irodalmi alkotások Párisban igaz értékük szerint megbecsültessenek.

 

Vannak Párisnak színházai, melyek európai műveltségű dramaturgok vezetése alatt állnak, a kik nagy irodalmi ismeretekkel, utazásokon szerzett tapasztalatokkal igyekeznek a külföld jelesebb színdarabjai számára bebocsáttatást kieszközölni. A franczia közönségnél. Ezek azok a színházak, melyeknek Párison kívül nagyobb a sikerük, mint magában Párisban.

 

Fennállásukat egy-két évig meg tudják őrizni, mert nincsenek drága színészeik és színésznőik, épületük nem a város belsejében van és mert az idegenek nagy számban látogatják, - Páristól azonban, magától a franczia közönségtől, mely franczia szerzők darabjai iránt példátlan érdeklődést mutat, éppen oly szilárd fallal van elválasztva, mint a legszélsőbb rétegeket felölelő irodalmi közönség a külföldi irodalomtól.


A Comédic Royale, melyben a Testőrt előadták, nem tartozik ezek közé a színházak közé, sőt egyike ama tipikus párisi kis bon-bonniére-eknek, melyek az utolsó tíz évben meglehetősen elszaporodtak s épenséggel nem pályáznak a külföldi irodalom népszerűsítésének nehezen elérhető diadalaira.

 

Hogy egyik legjobb darabunk itt került színre s itt aratott sikert, mindenesetre nagyobb diadal, de a színre juttatás körülményei ellen igen alapos kifogásokat lehet emelni. A színlapon „Frantz Molnár” mellett két franczia író neve olvasható, a kik a darabot „adaptálták”.

Ezt a sorsot nem kerülhette el sem Sophokles, sem Shakespeare, sem Ibsen, som Shaw, térjünk tehát napirendre a fölött, hogy a franczia színpad kérlelhetetlen szigorúsággal megköveteli az idegen művek átgyúrását a maga szempontjai szerint.


Bizonyára sokan lesznek, a kik emlékeznek a Testőr meséjére, melyről a Vasárnapi Újság is beszámolt a budapesti bemutató idején. Tudni fogják, hogy Budapesten játszik s eseményei egy féltékeny színészférj cselvetése körül épülnek fel.

 

A színész testőrkapitánynak öltözik fel, mialatt felesége azt hiszi róla, hogy vidéken játszik, és meghódítja feleségét a kapitány maszkjában. Az asszony másnapra magához hívja, de mikor várja, nem a kapitány, hanem a férje érkezik meg.

 

Az asszony kétségbeesik és mindenáron el akarja távolítani hazulról. A férj ezalatt míg felesége háttal ül neki, felöltözik ismét testőrkapitányi ruhájába. Az aszszony egy illúzió szétfoszlása okozta első kétségbeesése után feltalálja magát és úgy tesz, mintha ő is csak színészkedett volna. A férj hisz is neki, nem is és kénytelen megnyugodni abban, hogy bizonyosságot soha sem fog megtudni.


Az adaptálok áthelyezték a pesti milieut Szent-Pétervárra, a mi teljesen helytelen és ízléstelen. Ha nem akarták Budapestet meghagyni, a mit értünk, csak Párisba kellett volna áttenni a színteret, a mivel elkerülhették volna azt a kellemetlen néprajzi szagot, mely így az egész darabból kiáradt a nélkül, hogy magával a cselekménnyel a legkisebb kapcsolatot mutatta volna.

 

A színészt Mirskynek hívják, újságíró barátját Kremoffnak, a szobaleány orosz népviseletben jelenik meg s a szalont a párisi orosz boltok kirakataiból ismert orosz babák és nippek borítják. Magában a szövegben, hol a magyar eredeti több apró és talán lefordíthatatlan szellemessége eltűnt a nélkül, hogy mással pótoltatott volna (a mi talán még szerencse! ) a legmerészebb változtatást a színre alkalmazók az első felvonásban követték el és alaposan belekontárkodtak.

 

Molnár darabjában nincs igazi testőrkapitány, ez a személyiség pusztán a férj találmánya, a párisi előadáson azonban nagy csodálkozásunkra az első felvonásban Mirskyékhez egy valóságos testőrkapitány állit be.

 

Az asszonyt kereste, de a férjjel találkozik szembe. Mirsky hajlandó a kapitány szerelmi ajánlatát feleségénél közvetíteni, de előbb megkérdi: mennyit hajlandó fizetni ? A kapitánynak sem kell több, sarkon fordul s bizonyára soha sem néz többé Mirskyék háza tája felé. Mirsky ezt előre sejtette s a maga terve végrehajthatása érdekében távolította el ilyen módon a kapitányt.

Ez az ötlet teljesen az adaptálok találmánya, s a testőrkapitány groteszk, inkább operettszerű alakja, valamint Mirsky, bár tettetett de kellemetlen czinizmusa bántón rí ki a darab finom tónusából, melyben több a ki nem mondott csak sejtetett gondolat mint az őszinte szó.


Ily bántó momentum az adaptálásban csak ez az egy volt, egyébként leginkább a rendezés ellen lehet az embernek kifogása. Különösen szegényesen hatott a második felvonásban a páholyjelenet díszlete, már csak azért is, mert minduntalan a Vígszínház pompás díszletei lebegtek szemünk előtt. Az egész probléma egy a színpad közepére állított puszta falból volt megoldva.

 

Igaz, hogy a színpad kicsinysége alig nyújtott lehetőséget más megoldásra. De mit szóljunk ahhoz, hogy a háttérben folyó Puccini operához grammofon szolgáltatta a zenét?


A darabnak nagy sikere volt olyan, a milyet idegen darabok nem igen szoktak aratni Párisban. A kommünikék, elég ügyetlenül, úgy ismertetik a Testőrt, mint Ausztria és Németország egyik legnagyobb sikerét az utóbbi években, a szerző magyar volta csaknem teljesen háttérbe szorult.

 

Van-e ennél rosszabb ajánló levél a párisi közönség előtt? A kritikák csaknem kivétel nélkül nagy vagy igen nagy elismeréssel írtak, de mint kuriózumot fel kell említenünk egy kritikusnak azt a szellemes megjegyzését, hogy csak a zene hiányzott és bécsi operettnek lehetett volna kiadni az egészet.


Mai magyar színműíróink , kik annyi megérdemelt sikert arattak immár külföldön, sokáig lesznek még kénytelenek várni, míg Páris sikereiket nemcsak regisztrálja, hanem meg is becsüli.
k. gy.

<<
<
1
2
3
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


HIRDETÉS
Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Béke, béke, béke! Béke, béke, béke!
Ádvent békességes hete előtt az engesztelődés szelid kérése hangzik...
A fásítás lelkes apostola A fásítás lelkes apostola
Mint ismeretes, a földmívelésügyi minisztérium évekkel ezelőtt...
A hosszu élet A hosszu élet
Moltke szerint az egészség titka abban van, hogy legyen az ember...
8000 fiatalember jelentkezett az értelmiségi átképző tanfolyamokra! 8000 fiatalember jelentkezett az értelmiségi átképző...
Most készült el Kulcsár István miniszteri tanácsos, az ifjúsági ügyek...
Peary és Cook Peary és Cook
Az északi sark felfedezése körül megindult elsőségi harcz hullámai...
A főváros húsvéti ajándéka A főváros húsvéti ajándéka
A főváros húsvéti ajándékáról, melylyel sportegyleteinket meglepte,...
Tizmillió pengő értékű kincstári jegyet vesznek át a fővárosi pénzintézetek Tizmillió pengő értékű kincstári jegyet vesznek át a fővárosi...
Néhány soros hivatalos jelentés számolt be arról, hogy Imrédy Béla...
Yonai tengernagy lett japán új miniszterelnöke Yonai tengernagy lett japán új miniszterelnöke
Már napok óta tudta az egész világ közvéleménye, hogy Abe tábornok...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98