A február 14-ről 15-re virradó éjjel az Eötvös-téren Frisdmann Márton hivatalszolga a Duna felől kétségbeesett segítségkiáltást hallott. A hivatalszolga két táskát látott a jégen, de egyebet sem. A táskákat két rendőr kihalászta és bevitte a főkapitányságra, a hol megállapították, hogy ujságárusé lehettek.

A rövid rendőri hír egy érdekes bűnügy magvát rejtette magában, a mennyiben a megindított vizsgálat sok olyan anyagot hordott össze, a melyből egy nagyszabásu rendőri eset körvonalai bontakoznak ki.

A nyomozás ugyanis megállapította, hogy a Dunába fult ember Nagy Sándor 76 esztendős ujságárus volt. Az öreg ember az ugynevezett gazdag-szegények fajtájához tartozott, a ki kitűnően tudta kamatoztatni a maga filléreit.

Éjszakai mulatókban, korcsmákban árulta az öreg az Ujságot, a hol kétszeres árat fizettek érte, a hol neki is jutott a szerteszét hullatott pénzből. Lassankint megismerkedett a mulató kompániákkal, a melyek sokszor igénybe vették az öreg segítséget. Nagy Sándornál ugyanis mindig volt pénz, az mindig tudott segíteni a lump kompánia egy-egy megszorult tagján, a ki busás kamatot adott neki a kölcsönre. Az éjszakai leányok állandó üzletfelei voltak. Az öreg ember megvagyonosodott, bár külsejére nézve maradt, aki volt: ujságárus.

Vagyona lehetett néhány ezer korona. Az öregséget azonban megérezte ő is. Keresett egy helyet, a hol meg tudja magát huzni, a hol otthona van. Ezelőtt hat esztendővel, 1908-ban megismerkedett Gyulai Frigyessel, a kinek az Uri-utcza 34. számu házában van egy kis vendéglője. Az öreg megvallotta Gyulainak, hogy vagyona van, mire a vendéglős, a ki akkoriban anyagi bajokkal küzködött, ajánlatot tett neki, hogy élete végéig eltartja, ha vagyonát rá testálja.

Az öreg belement az alkuba. Szerződést kötöttek s a szerződés után az öreg Gyulainak átadott két 600 koronáról szóló takarék pénztári könyvet. Fölmerült már most annak az esetnek lehetősége, hogy Gyulai előbb hal meg, mint Nagy Sándor. Erre az esetre Gyulai az öregnek átadott két 600 koronás váltót fedezetül. A vén ujságárus odaköltözött Gyulaiékhoz. Csak olyan rongyos maradt, mint volt s tovább folytatta kis üzleteit. A pénzét jól kamatoztatta s gond nélkül élt.

Néhány hónappal ezelőtt az öreg ujságárus összekülönbözött Gyulaiékkal, de hogy miért, nem tudni. Gyulai azt állítja, hogy az öreg folyton zsémbelt, mindent kifogásolt, semmivel nem volt megelégedve. Egyszer botrányt csinált és otthagyta őket. Az öreg ekkor vissza követelte pénzét, de a vendéglős nem adta vissza. Az öreg ekkor peresítette a váltókat, s a sommás végzés jogerőre emelkedése után végrehajtást vezetett Gyulai ellen s kiíratta az árverést, melynek néhány hét mulva kellett volna megtörténnie.

Gyulaiék viszont csalásért följelentették az öreg ujságárust s a háboruság tetőfokát érte el. Az egész ügynek azonban más fordulatot adott Nagy Sándor halála. A rendőrség nyomban széleskörű vizsgálatot indított, mely Gyulai Frigyes kihallgatásával kezdődött.

Gyulait 15-én és 16-án is kihallgatták, de Gyulai nem tudott az öreg halála körülményéről semmit sem mondani. A vizsgálat azonban még ez idő szerint nem látja tisztázottnak az öreg öngyilkosságát, mert arra semmi oka sem volt. A detektívek most egy asztalossegédet keresnek, a ki akkor, a mikor az öreg a Dunába esett, a parton volt.

Az esetnek ezt a szemtanuját eddig még nem tudták megtalálni. Gyulai ellen nem folyik eljárás. A nyomozás tovább folyik s valószínű, hogy néhány nap mulva megoldódik a kérdés és tisztázódni fog, hogy az öreg ujságárus mi módon végezte be életét.