Előttünk áll egy óriási alkotás, mely hivatva van magába foglalni mindazt, amit hat év munkája megteremtett az aviatikában. Repülőgép ez, amely szárnyakat visz, s a szárnyakon lakóház áll. Hajó ez, mely vizen uszva kellő pillanatban a levegőbe szökken.

Verne Gyula fantáziája elevenedik meg előttünk, ami örök életű Jókai Mórunk gyönyörű meséje a jövő század regényéről válik valósággá, s mi, a rideg technikusok, a számok, a valóságok, a realizmus munkásai szinte megilletődve állunk. Szeretnők tanácsolni olvasóinknak, hogy olvassák el Verne Gyula regényei közül „Az uszó sziget” (Jangada) és a „Hóditó Robur” cimüt, amelyek csak mesék, de amelyeknek elképzelése valahogyan belevág az itt ma már valóságban látható repülő lakóház tényébe.

Talán szokatlan e komoly rovatban a subjektiv érzés kifejezése, de lehetetlen meg nem emliteni ezeket a dolgokat, hiszen e lap és a rovat célja, hogy az olvasót belenevelje a valódi életbe, amely semmi más, mint technika, megkedveltesse azokat a tudományokat, amelyeknek egyik szószólója e rovat.

S ha most az elöttünk lévő két képről szólunk ilyen hangu bevezetéssel, nem tehetünk róla, amit itt látunk az nem egyéb, mint egy megelevenedett álom. A gép alkotója Arlington Batson kapitány, mérnök, aki e géppel kisérleteit Amerikában, német Islandon, Thunderbolt mellett végzi.

Az aeroplán alapjában véve két-két párhuzamosan egymás mellé állitott monoplán, vagyis négy monoplán, amelyek a házszerü alkotmány jobb- és baloldalán párosával vannak egymáshoz erősitve. A monoplánoknak egyetlen egységes törzse van, s ez maga a ház, a lakóház, amely számos ember befogadására, szállítására van berendezve.

Az ebben a kérdésben nem fontos, hogy a ház belseje háló, ebédlő, társalgó és gépházra van berendezve, lehet ez egy egységes nagy magtár, vagy hombár, ahol akár lisztet, akár krumplit, akár más árut is szállíthatnak ember helyett. Az előttünk lévő gép egy tényleges lakóház háló, ebédlő és gépteremből.

A gépnek nincs futó szerkezete, mint az általunk ismert gépeknek, hanem a kerekek helyett görgő hengerei vannak, amelyek fölött torpedószerü vizfölött uszó edények vannak elhelyezve, ami lehetővé teszi a gépnek azt is, hogy vizre ereszkedjék, azon uszszék, s onnan ismét a levegőbe szálljon. Szóval hydroaeroplán, a milyent már néhány év óta épitenek a konstruktőrök, de amelynek tényleges, gyakorlati értékü alakja még közel sem olyan tökéletes, mint a tisztán szárazföldi repülőgépé.

Ezzel a géppel a mestere már számos kisérletet folytatott. A legjelentékenyebb eredménye az volt, hogy egy tenger fölötti repülése alkalmával óránként 60 mérföldnyi sebességet ért el, ami a mi mértékeinkben kilencvenhat és fél kilométernek (pontosan 96 540 méter) felel meg.

A gép minden tekintetben stabilnak mutatkozott, amit a gépszerkeztő a nyolc szárny közül négygyel ért el. A négy szárny közül a bal egyes, a jobb kettős, a tulsó oldalon a bal kettős és a jobb egyes számu felület automatikusan beáll a gépre ható bármely irányu szélrohamra, s a felületeket tartó rudak csuklós pántok segélyével állitják a gép törzset alkotó házat állandóan függőlegesbe.

Ezek a stabilizáló szárnyak különös vájt széllel birnak. Az oldal kormányfelületet a gép oldalán elhelyezett ötszögletü vendégszárny képviseli, amely a tartófelületek alatt, a gépvázon belül van elhelyezve. A stabilizáló felületek között a légcsavarra ellentétes oldalon lévő hosszanti tengely közepén vannak a magassági kormányok.

Végül a hosszanti nézet jobboldalán az alsó vázrácsban is van egy oldalkormány felület, amely a jobbra dőlésnél teljesen automatikusan vezeti a gépet a fordulóban. A gép légcsavarja négy szárnyu helix, amelyet egy 150 lőerős gép hajt.

A szárazföldön való haladás alkalmával a láncosáttétel a görgöket mozgatja, s ezek a futás alkalmával csak tizenhat kilométeres sebességet tudnak kifejteni. A gépnek azonban ennyire nincs szüksége, hogy felemelkedjék. A vizi utnál a pontonokon áll a gép, s ép olyan könnyen libben a levegőbe, mintha szárazon indulna.

A gép hossza 23 méter, magassága hat méter. A tervezője és épitője a géppel még az év folyamán át akar jönni Európába, de nem hajón, hanem a gépen ülve, tizenkét társat hozva magával. A legnagyobb magasság, amit elért 600 méter, s ha az 1200 métert eléri, utnak indul. Ime egygyel több terv az Atlanti óceán átrepülésére.

Ha mi ma még kétellyel nézzük is ezeket a kisérleteket, holnap talán már tapsolunk Batson kapitánynak. A merész, s talán szerencsés konstruktőr terve semmivel sem fantasztikusabb, mint Wellmann kapitány terve, aki léghajóval akart átkelni a tengeren vagy a Suchard-féle léghajós terv, amely abból állott volna, hogy Európából a Teneriffákról vagy a Kanári-szigetekről indulna el egy erre a célra épitett léghajó, amely az Atlanti óceánt kilenc nap alatt repülne át.