Andrássy Gyula grófnak a delegációban mondott beszédén kívül, amelyben Romániának a hármasszövetség mellett való maradását annál inkább lehetségesnek mondotta, mert ez Romániának életérdeke. Hogy Románia még tartja a monarkiával és a német birodalommal a politikai barátságot, azt mutatja különben az a körülmény is, hogy néhány hónappal ezelőtt államkölcsönét nem Párisban, hanem Berlinben vette föl.

Nem férhet kétség hozzá, hogy még soha annyira meg nem cáfoltatott az a tétel, hogy a tőke nemzetközi, mint éppen most: hiszen a politikai ellentétek igazán szembeötlő alakja az, hogy egy-egy ország pénzpiaca csak a vele politikai barátságban élő államokat hajlandó alimentálni. A német tőke bizonyosan nem sietett volna Románia segítségére, ha elpártolt barátnak tudná. 

A tőke határozottan nemzeti jelleget öltött.
Ez nem vált Franciaország előnyére, amely 1909-ben Caillaux akkori pénzügyminiszter egy rendeletében elvül mondta ki, hogy a bankok külföldre csak a kormány hozzájárulásával adhatnak kölcsönöket. Az elv kimondása nem spontán elhatározás volt, hanem az események fejlődéséből következett.

A legujabb történelem alapvető eseményei közé tartozik, hogy az utolsó két nagy háború hadiköltségeit a francia pénzpiac bocsátotta a hadviselő államok rendelkezésére. Igy volt 1904-ben és 1905-ben Oroszország mandzsuriai háborujában és igy volt a balkánháboruban 1912-ben és 1913-ban. Még az 1905-iki békekötés előtt Witte Párisba utazott és ott egy 2230 millió frankra szóló kölcsönt perfektuált. A franciák maguk is tudták, hogy pénzüket nem tették jó helyre, mert hiszen Oroszország, amig keletázsiában volt elfoglalva, európai akciónál nem jöhetett számitásba.

Ugyanez áll azokra a tőkékre, amelyekkel a francia pénzpiac Szerbiát, Bulgáriát és Görögországot Törökország ellen fölszerelte. A győzedelmes államoknak kb. egy milliárdot kitevő kincstári jegyeit vették át a francia bankok, mig a portát pénzügyileg kiéheztették. Az igy kihelyezett nagy összegeknek eddig csak egy részét sikerült állami járadékokra változtatni, nagyrésze még most is a bankok tárcáját terheli. Franciaország politikai haszna az egészből éppen semmi, mert Bulgária és Szerbia hajbakaptak egymással és igy az Oroszországra és Franciaországra támaszkodó balkáni szövetség eszméjét agyoncsapták. 

A francia pénzpiac helyzete az eddig mondottakkal együtt nem ad éppen kedvező bizonyitványt a francia kormány pénzügyi politikájáról. A politikai kölcsönügyletek értékesítésének körébe tartozik az az Oroszországnak szabott föltétel, hogy nyugoti határán a sztratégiai vasutakat kiépítse és haderejének egyrészét oda tolja ki. A párisi tőzsde most éppen azt a nyomott hangulatot sinyli, amelyet ezek a katonai intézkedések idéztek föl és ezt csak növelik a hatalmas összegek, amelyeket a keleti államok részére kellett éveken át rendelkezésre tartania. 

A francia pénzpiac helyzete és az angol-német barátkozás adja meg Európa politikai helyzetének karakterét – sokkal jellemzőbben, mint az a béka-egérharc, amely albán fölkelés nevén köti le az európai közvélemény figyelmét, vagy Románia politikai játékai; sőt még Szerbia és Bulgária területnövesztő szándékai is alig érdeklik a nemzetközi pénzpiacot.

A balkán nemzeteknek a háboru és béke dolgában tökéletesen alkalmazkodniok kell a világpolitika helyzetéhez és a nagyhatalmak egymás közt való viszonyához. A háboru vagy béke ott is elősorban pénzkérdés. Ha Anglia békét kiván és Franciaország nem tud nekik kölcsönöket adni, a balkáni népek is kénytelenek lesznek békében maradni.