Woodrow Wilson (1856-1924) az Egyesült Államok 28. elnöke volt. A demokrata párti politikus 1912-1920 között töltötte be hivatalát. Szokás Wilsont progresszívnek, moralizálónak, internacionalistának, reformernek minősíteni – de ingadozónak is.

John Lukacs „szerfölött bonyolult egyéniségnek” nevezi, aki már-már a progresszió karikatúrája, s megszállott makacsságáról beszél.

Az eredendően még semleges álláspontot valló, Latin-Amerika felé forduló Wilson némi habozás után háborúba vitte országát. Mi több, ő az első amerikai elnök, aki európai háborúba, egyáltalán európai ügyekbe vitte az addig önkéntes elszigetelődésre hajlamos amerikai népet.

Híres 14 pontos béketervét ugyan egyszerűen imperialista, propagandisztikus lépésnek is lehet minősíteni – de az idealista Wilson elképzelése valójában sokkal méltányosabb, mint ami a békeszerződésekben majd megfogalmazódik.

Amikor a világháború után az elnök javaslatát a békeszerződés és a Népszövetség ratifikálására a Kongresszus elutasította, Wilson idegösszeroppanást, majd idegbénulást kapott, és sohasem épült fel többé. Wilson után a republikánusok következtek az amerikai politikában, de a wilsonizmus túlélte megalkotóját és pártokon felüli eszményként élt tovább.