Dtum
Login with Facebookk
1918 | Március

A tengeri elefánt

Mintha az ősvilág félelmetes állatóriásainak valamelyike maradt volna itt, hogy eleven emlékeztető legyen a rég letűnt évmilliók szörnyetegeire, olyan ez az állal, mely igazi „elefánt" a fókák között.

A tudomány két fajtáját ismeri: a délit, mely az ausztráliai tengerekben és a Csöndes-óceánban volt honos, legkivált Uj-Zeeland és Tazmánia partjain, meg Dél-Amerika déli csúcsa körül és a chilei partokon; továbbá az északit, mely a mult század derekán még tömegesen fordult elő a kaliforniai vizekben.

De az ember oly kíméletlen kapzsisággal üldözte, és üldözi még most is ezt a tengeri emlőst, hogy nagy területeken már teljesen kiirtotta, sőt ott is alaposan megtizedelte már, ahol még előfordul. Ahol egykor száz és ezerszámra hemzsegtek a tengeri elefántok - a Csöndes-óceán lakatlan szigetein – ott ma már csak elvétve látni egyet-kettőt; Townsend dr., egy amerikai búvár, 1911 tavaszán még hat darabot talált a puszta és lakatlan Guadeloupe-szigetek egyikén, s ezek közül való az a kettő is, melyeknek hű képét az olvasónak bemutatjuk.

Ez a Guadeloupe-sziget 250 km-re fekszik Alsó-Kaliforniától és a Középamerikai Mexikóhoz tartozik.
Nordenskjöld sarkutazó, aki 1902-1904 közt kutatta át a délsarki szigetvilágot, Dél-Georgia szigetén, valamint a Royal- és Cumberland-öblökben még nagy számban találta a tengeri elefántokat. Az esetlen, nehézkes állatok gyakran 50-60 főnyi falkákban is sütkéreztek a lapos, homokos partokon és zátonyokon.

Valamikor óriási csordákban tanyáztak az Elefánt- és déli Shetland-szigeteken is, de a cet- és fókavadászok lassanként kiirtották onnan, úgy hogy az üldözött állatok egyre közelebb húzódtak a sarki jégmezőkhöz, ahová a kapzsi ember már nehezebben követheti őket; de azért egyes félreeső szigeteken - minők a Kerguelen- és a Heard-sziget - még ma is található a tengerielefánt.

Nemcsak nagyságban, hanem külsőre is különbözik a hím a nősténytől; ennek az utóbbinak ugyanis egészen rendes az arcorra, mely a hímnél sajátosan furcsa, szinte otromba ormánnyá szélesedik és nyúlik meg. Ettől az ormánytól kapta nevét az állat, melynek feje ilymódon az elefántéhoz hasonló.

Az ormány mindjárt a szájszögleteknél kezdődik, körülbelül 40 cm. hosszú, de ha az űllat ingerült, mégegyszer akkorára is megnyúlhatik és roppant furcsa, szinte nevetséges külsőt ad az állat fejének, mert a rendes állapotában lecsüngő orrmány ilyenkor kiegyenesedik és előre mered, mint a trombita.

Az állat kerek, jóságosan bamba szemei aránylag nagyok, a fülei ellenben kicsinyek, alig láthatók; vastag nyaka szinte határ nélkül megy át a gömbölyű törzsbe melynek hatalmas mellső lábain úszóhártyák kötik össze az öt ujjat. A farka rövid, mint fókáké általában, a lábai rövidek: természetes hogy ilyképpen lomhán, esetlenül mozog a szárazföldön, a vízben ellenben annál ügyesebb. Nagyszerűen úszik, villámgyorsan tud megfordulni és bukni, nyugodtan alszik a hullámzó vizen, vagy hajszolja az eleséget: a fejlábunkat és halakat.


Kora és neme szerint, de az évszakok szerint is, változó a tengeri elefánt szine; az apró, fényes sörték, melyek testét borítják, kékes-szürkék vagy világosbarnák, a hasa mentén világosabb szinűek. A nőstények háta sötét olajbarna, a két oldaluk sárgásbarna, a hasuk pedig világossárga; a fiatalok alapszíne sokkal világosabb, az oldalaik ezüstszürke szinüek.

Az öregek szeptembertől februárig párzanak, s a himek ilyenkor dühösen verekszenek a nőstényekért, noha az utóbbiak mindig többségben vannak. A kölykek tiz hónapra születnek, az anyjuk nyolc hétig szoptatja őket és féltő gonddal vigyáz rájuk. Már hét-nyolc hetes korukban beleviszi kölykeit az anya a vizbe és megható az a szorongó figyelem, amellyel úszni tanítja őket és minden őket.

A három éves tengeri elefánt már teljesen kifejlett állat; a hímnek már megvan az orrmánya is és ettől fogva inkább csak szélességben híznak, semmint hosszúságban nőnek. Átlagos életkoruk aránylag rövid; 20-25 éves korukban már öregek és a cetvadászok szerint a 30 éves tengeri elefánt már ritkaság.

Ennek oka azonban az is lehet, hogy a cet- és fóka-vadászok dühösen üldözik, mert a könnyen elejethető állat zsírja és bőre értékes préda. Oly féktelen és kiméletlen ez az üldözés, hogy a tudósok már kongresszusokon is foglalkoztak a gyűlöletes irtóhóboru meggátlásával; nemzetközi megállapodást sürgetnek oly értelemben, hogy a tengeri emlős, mely a sarki tengerek egyik nevezetessége.

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98