A vasárnap reggeli lapokban az a hir olvasható, hogy a rokkantak utcai dohányárusitása a mai napon megszünik és ezentul csak a kávéházakban, vendéglőkben árusithatnak az igazolványos rokkantak. Ez a hir nem először repül szét, de még eddig egyszer sem bizonyult valónak.

A gyenge albán megcsökönyösödött árusitói el-eltüntek már egy-két napra a főváros utcáiról, de azután ujból megjelentek és az Emkesarok, mint egy bevehetetlen vár tovább is uralkodik és irányitja a pesti dohánybörzét.

Már ott tartunk, hogy a legtermészetesebb egyszerüséggel megyünk dohányt vásárolni az utcasarokra és a trafikot csak mint letünt idők emlékét ismerjük, valahogy ugy, mint az óriás kiflit vagy a tejes kávét. Holnap tehát – ha igaz a hir – megszünik a fővárosnak egy érdekes, mindenesetre egészségtelen specialitása, de nem tudjuk, vajjon jobb lesz e azzal a dohányzás vigazstalan helyzete.

Mert annyi bizonyos, hogy az Emke sakában mégis csak lehet mindenfajta dohányt kapni, ha méregdrágán is. És még mindig jobb, ha drágán bár, de be tudjuk szereznia  dohányzükségletünket, minthogy egyáltalán ne kapjunk szívni valót.