Dtum
Login with Facebookk
1922 | December

A zsidóság térfoglalása Magyarországon

Azt a politikai jelszót, hogy "minden a zsidóké" - állította le Kovács Lajos ebben a könyvében a számokra és a statisztikai adatokra. Okosan tette. Ez a jelszó ma Magyarországon nem csupán a korcsma asztalánál és a népgyűlési szónokemelvényeken otthonos. Politikai pártok építették rá életüket, sőt a jövő-menő kormányok programjában is ott lehet találni, ha mindjárt rózsaszínű papirossal is bevonva. Helyesen cselekedett tehát ez a lelkiismeretes tudós, akinek annyi becsületesen megszerkesztett statisztikai felvételt köszönhetünk - hogy kikaparta a jelszót a demagógia izzó parazsai közül, hazavitte csendes dolgozó szobájába, s ott a számok - e legékesebb ajkú lények - segítségével megállapította, mi igaz tehát abból, hogy "minden a zsidóké".

Persze, zsidóról, arról a beszédtárgyról lévén szó, amely manapság majdnem oly izgalmas téma, mint maga a szerelem - meg nem állhatta, hogy a számokra, mint valami messzelátó árbocra, a maga vélekedésének a lobogóját fel ne húzza. Valószínűen jó magam is hasonló gyarlóságba fogok esni, könyvének elolvasása után talán túl megyek azon a vonalon, amelyet a szokás a könyvbírálat határaképpen meghúzott. 
 I.

"A zsidóság térfoglalása Magyarországon" című könyv elolvasása után az az első benyomás, hogy túlzás az a szóbeszéd, mintha a zsidók szőröstül-bőröstül felfalták volna a keresztény Magyarországot.

1720-ban a zsidóság az ország lakosságának fél százalékát tette ki. 1910-ben már öt százalékát. Ezt az öt százalékot Kovács Lajos sem tekinti elementáris szerencsétlenségnek. Már csak azért sem, mert a zsidók szaporodása az utóbbi időben veszített hevéből. Így például tévedés az úton-útfélen megkockáztatott állítás, hogy a zsidók számát a Keletről beözönlő rajok folyton dagasztják. A közhit azt tartotta, míg a keresztények csak születés útján szaporodnak, addig a zsidókat a bevándorlók újabb és újabb áradata is emeli a magasabb számsorokba. Ez nincs így. Bevándoroltak ugyan ide zsidók, de még többen vándoroltak ki. 1880-tól kezdve "a zsidók kivándorlási vesztesége aránylag még a keresztény lakosságét is felülmúlta".

De még más körülmény is gátat vetett terjeszkedésüknek és ez szintén a közhitet találja magával szemben. A közhit a zsidót szapora fajtának mondja. Sokan nem is tudnak másképpen zsidó családot elképzelni, mint úgy, hogy egy rakás gyerek üli körül az asztalt péntek este. A valóság az, hogy a zsidóság szaporasága állandóan csökkent, ma körülbelül ugyanazon a színvonalon van, mint a keresztényeké. Sőt még a galíciaiakra sem illik már rá az a bibliai ígéret, hogy szaporodni fognak, mint a tenger fövenye.

Van azután még valami, ami kavicsként szorul terjeszkedésük elé. A keresztény-zsidó házasságok - bár az egyházpolitikai törvények megalkotásáért a zsidók kardoskodtak a leghangosabban - éppen nekik ártottak a legtöbbet. Egyrészt azért, mert a zsidó házastárs legtöbbnyire otthagyta hitét, másrészt azért, mert az ily vegyes házasságból született gyermekeket majdnem mindig keresztvíz alá tartják. 


II.

Mindent összevéve Kovács Lajosnak az a nézete, "...ha a háború nem jött volna közbe, a zsidóság Magyarországon a számbeli és aránybeli stausquot nem igen tudta volna fenntartani; a háború azonban a zsidóságot új erőhöz juttatta egyrészt azzal, hogy közülök jóval kevesebbet pusztított el, mint a keresztények közül, másrészt pedig azáltal, hogy a keleti zsidók beözönlésnek újabb lökést adott s viszont az amerikai kivándorlási mozgalmat szüneteltette."

 

Még ez sem lenne azonban oly nagy baj, vagy ahogy a könyv szerzője mondja, "a zsidókérdés lényege nem a zsidók nagy számában van, hanem abban, hogy a zsidók nagyobb intelligenciájuk és gazdasági érzékük folytán azokat a foglalkozásokat és pályákat özönlik el, melyek nekik szellemi és gazdasági téren való vezetés, vagy legalább is a népességi arányukat jóval meghaladó túlsúlyt biztosítják." Ez szorítja össze a szívét és nem az, hogy "minden a zsidóké".

Ezt a vezetést, ezt a túlsúlyt rajzolják meg az általa felvonultatott számok. Ezek beszélik, el, mennyi föld jutott kezükre, hogy foglalták el a kereskedelmet és a gyáripart, miként hódítottak az orvosi, mérnöki, ügyvédi, hivatalnoki és újságírói pályán. Ezek beszélik el, hogy a munkások sorában nem érzik jól magukat s "az értelmileg, vagyonilag és társadalmilag kiváló pozíciókat foglalják le maguknak" Csak éppen a földbirtoknál igazodtak az arányszámukhoz - az 5 százalék zsidóság az ország földjéből 4, 15 százalékot bír - de a többi fronton az őket megillető 5 százaléknál jóval nagyobb karéjt hasítottak ki a maguk számára. A hitel körében lévő foglalkozásoknál éppenséggel 90 százalékig jutottak el.

A zsidóságnak ezt az értelmi és gazdasági téren való hódítását tartja katasztrofálisnak az író. Szerinte a zsidó típusa azelőtt a falusi szatócs és az árendás volt, most pedig a nagykereskedelem, gyáripar, nyomdavállalatok, újságok és latifundiumok urai. Igazság szerint e helyeken keresztényeknek kellene ülniök, ennélfogva "itt vagy gyökeres operációra vagy hosszadalmas, de rendszeres kezelésre van szükség". Melyik a helyesebb, ennek eldöntését a politikusokra bízza, ő maga megelégedett a statisztikai adatok összehordásával. 


III.

Ezek a statisztikai adatok - minthogy a vezető osztály sebeit tárják fel - érthetően erős indulatokat emelnek fel a vezető osztály egyik művelt és öntudatos tagjában. Mindamellett az én benyomásom az, hogy e lelki viharok nem oltották el benne a statisztikus köteles higgadtságát. Elfogulatlanságra törekedve állította össze az adatokat, ámbár közülük egyik-másik talán más színt nyerne, ha egy-két erősebb szövésű magyarázó jegyzettel felöltözve állanának ott.

Így, azokat a statisztikai adatokat, amelyek azt mondják, hogy a zsidók erre és nem arra a pályára tódulnak, bizonyára mással is meglehetne okolni, mint azzal, hogy élelmesek, fürgék és velük született ez vagy az a tulajdonság. Az az adat, hogy a zsidók a háborúban fele annyit, vagy még ennél is kevesebbet véreztek, mint a keresztények - szintén elbírna valamilyen kommentárt. Különösen akkor, ha kutyafuttában már megemlítette, hogy a zsidók jó része a városokban helyezkedett el. Nincs a városi levegő, az évszázadokon keresztül űzött városi foglalkozás és a katonai alkalmatlanság között valamilyen összefüggés?

Azok, akik a számok között nálamnál jobban tudnak olvasni, alkalmasint még más kérdéseket is fel tudnának vetni. De bármilyen alaposak is legyenek e kérdések, ezek, éppen úgy, mint azok, amelyeket én pedzettem - se nem szoroznak, se nem osztanak. A lényeg az, hogy Kovács Lajos a "minden a zsidóké" jelszónak szabatos és tudományos meghatározását adta akkor, amikor bizonyította, hogy a zsidók azokból a foglalkozásokból, amelyeket a vezető osztály a maga körülkerített vadaskertjének tekint, ennyi és ennyi százalékot foglaltak el. Ezzel ugyanis éppen olyan szabatosan, megbízhatóan és tudományosan igazolta, hogy a zsidókérdés voltaképpen e vezető osztály belső ügye.

Ő ugyan nem vallja ezt a felfogást s alkalmasint óvást is emelne könyve ily értelmezése ellen. Hiszen a könyvéhez írt bevezetésben világosan megmondja, hogy a zsidóság oka az összeomlásnak, a kommünnek s a nemzetet ért szerencsétlenségnek, amiből nyilvánvaló, hogy a nemzeti eszmények iránt nincsen érzéke, megbízhatatlan, "idegen, sőt nagy részben ellenséges indulatai tetem a nemzet testében, meg van tehát minden okunk rá, hogy védekezzük számbeli, vagyoni és kulturális térfoglalása ellen." A számokból tehát, amelyeket tisztán a vezető osztály versenytársaként tünteti fel a zsidóságot, azon a címen, hogy szerinte a zsidók az összeomlásnak és miegymásnak az okai, azt a következtetést vonja le, hogy a zsidóság alkalmatlan a vezető osztályban való megmaradásra, s ha ott marad, ártalmára lesz az egész nemzetnek - értvén nemzeten bizonyára a magyar népet. 


IV.

Nos, a statisztikai adatokat szó nélkül aláírom. Elvégre annyi értékes munka vallja apjául Kovács Lajost, hogy laikus igazán nem tehet egyebet. De az összeomlást és társait, valamint a rájuk épített következtetést, kételkedve kell fogadnom, ugyancsak laikus voltomnál fogva. Azt kell gondolnom, ha Hindenburg, Ludendorff, Conrád és a többi hadvezér, meg száz hadügyi és gazdasági szakértő az összeomlás okai után kutatva, egyetlenegy sem állítja oda a magyar zsidót, mint az égszakadás elindítóját vagy hatékony tényezőjét - akkor miért kellene nekem, a laikusnak, a budapesti statisztikai hivatal vezető egyéniségének nézetét szentírásként elfogadni?...

 

Miért kellene a szakmájától távol eső téren is tekintélynek elismerni őt, különösen akkor, amikor ma már a világháború keletkezésének és lefolyásának labirintusában elég világosságot gyújtottak ahhoz, hogy minden értelmesebb ember a zsidóság e téren való akár pozitív, akár negatív ténykedését megítélhesse?! A zsidók nemzetközi szervezetéről, Cion bölcseiről, a zsidók tudatos világuralmi álmairól, a szocializmusról és bolsevizmusról - a zsidók e két furfangos találmányáról, amellyel a világot maguk alá akarják kényszeríteni - s a többi száz meg ezer ördöngös mesterkedésről, kell-e komolyan beszélni?

Kell-e a tényeket és összefüggéseket vizsgáló és tények alapján ítélő embernek azt mondani, hogy ezekben az állításokban az öntudatra ébredt osztályérdek vezette képzelet van szabadjára eresztve? S szabad-e mindezek alapos megfontolása és tanulmányozása után Kovács Lajosnak az idegen tetemről való szociológiai megállapítására felrakott következtetését komolyan venni?

Még a zsidók fegyvertárából való s az unalomig ismert érveket - ennyit és ennyit dolgoztak a nemzetért, munkásságuk nyomán mennyit nyert a magyar közgazdaság, a legfrissebb kimutatás szerint hány hősi halottjuk volt, mit műveltek a tudomány, irodalom és művészet terén - még ezeket is bátran figyelmen kívül lehet hagyni. Egyrészt azért, mert az effajta érveket majdnem mindig azzal viszonozzák, hogy... igaz, igaz, de a zsidó vér, a zsidó faj, a zsidó szellem és a zsidó destrukció!... Másrészt azért, mert a felvetett kérdés lényegének megítélésében nem számítanak e kölcsönös és a koncot kerülgető feleselgetések. Azt a Kovács Lajostól öntudatlanul felvetett kérdést, ugyanis, ki méltó hát arra tulajdonképpen, hogy a vezető osztály páholyában helyet foglaljon, nem világítják meg ezek a szóviták.

 

V.

Hogy ki foglalhat helyet ebben a páholyban - ha a józan ész alfáját veszem elő, arra az eredményre kell jutnom - hogy ezt nem a páholyban ülők érdeke határozza meg, tartozzanak azok akármelyik valláshoz, fajhoz vagy szektához. Hanem nyilván a vezettettek, a nép, a fizikai és szellemi munkát végző milliók érdeke. Ezeknek szempontjából pedig az méltó a vezetésre, akinek munkássága nyomán a legtöbb kultúra kél, vezető tisztét úgy tölti be, hogy tevékenységével fokozatosan a jobb társadalomba jutunk el, abba, amelyikben a termelt árúk elosztása a legegyenletesebb és legigazságosabb.

A vezetett elemek, a milliók ennélfogva csak azt nézhetik, vajon a vezetők munkássága abban az irányban halad-e, hogy a milliók kulturális java gyarapodjék. Jobb ruhát, egészségesebb lakást, magasabb iskolát, több könyvet, biztosabb munkalehetőséget, kevesebb halálozást, magasabb életkort és szélesebb és erősebb alapú békességet jelent-e a vezető - igen vagy nem? Ha igen, akkor alkalmas, hogy a vezető osztályban helyet kapjon, ha nem - alkalmatlan. Úgy gondolom, annál a célkitűzésnél, hogy egészséges és jókedvű emberek lakjanak ebben a hazában, mindenkinek legyen kenyere, nemesen szórakozhassák, ha beteg, orvos álljon mellé s a művészet kincsei gyönyörködtessék - ennél fényesebb nemzeti eszmény nincsen, ez a soviniszta hazafiasság legmagasabb csúcsa.

Nos, Kovács Lajos szót nem ejtett arról, hogy a vezető osztályba betolakodott zsidók e célkitűzés ellen vétettek volna. Nem állította, hogy a zsidó földbirtokos nem műveli elég belterjesen a földjét, a zsidó orvos nem kezeli oly jól a beteget, mint a keresztény társa, a zsidó bankár hitelműveletei ingadozóbbak, a zsidó kereskedő ügyefogyott, a zsidó mérnök házai összedőlnek, a zsidó vasutas kisiklatja a vonatot s egyáltalán a zsidó ész és a zsidó kéz következetesen gátakat rak a tömegeknek arra a jogos igyekezetére, hogy jobb életsort küzdjenek ki maguknak - mindezt nem állította. Így a nép, a vezetett szempontjából nem is kifogásolható, hogy a zsidók ezt vagy azt a vezető állást foglalják el. Ebből tisztán következik, hogy Kovács Lajosnak az a nézete, hogy a zsidóknak a vezető osztályban való térfoglalása nemzeti (népi) szempontból ártalmas - nincsen kellőképpen megokolva. Nézetének csak az a része állhat meg, amely magát az aránytalanul nagy térfoglalást állapítja meg. S megállhat az ebből ésszerűen leszűrhető következtetés is - az, hogy ez az aránytalan térfoglalás a vezető osztály számára ártalmas.

 

Zsadányi Henrik

<<
<
1
2
3
4
5
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Konstantin király lemondása Konstantin király lemondása
A görög király lemondása a hét nevezetes külpolitikai eseménye. Mióta...
Ausztria gazdasági önzése Ausztria gazdasági önzése
Ha egy ország évekig tartó válságot élt át: a teljes kibontakozás...
Bemutatók Bemutatók
A biographie romancée divata feljutott a szinpadra is. Strachey...
Érdekes párharcok MAC Hősök emlékversenyén Érdekes párharcok MAC Hősök emlékversenyén
Ragyogó napsütés, színes emprimékben, tarka, lenge nyári ruhákba...
Éva boszorkány Éva boszorkány
Herczeg Ferencz három felvonásos szinműve, melyet nemrég lefolyt...
Amiből a béke is hasznot lát Amiből a béke is hasznot lát
Azt mondják a tudósok és a gondolkodók, hogy a háboru tisztitó tűz,...
Boxeres igazoltatók az Andrássy-uton Boxeres igazoltatók az Andrássy-uton
Az utcai igazoltatások, ugylátszik, csak egy kis időre szűntek meg....
Nagy Béla „Barátság” győzött a házak közötti kerékpáros versenyben Nagy Béla „Barátság” győzött a házak közötti kerékpáros...
Az első idei házak közötti kerékpáros verseny végig kitűnő...
Kibocsátják a kölcsönjegyzési felhivásokat Kibocsátják a kölcsönjegyzési felhivásokat
A magyar kölcsön elhelyezését célzó tárgyalások már junius 24-én...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98