Dtum
Login with Facebookk
1935 | Szeptember

Budapesti miniatürök

Pesti Dunapart

Szidjuk a franciákat, hogy nem értenek a földrajzhoz. Pedig mi sem vagyunk tájékozottabbak. Tudtommal például seholsem tanítják, hogy Pest Középeurópa legnagyobb kikötője.

A kikötő olyan város, amelyben nem látszik, hogy lakói munkából élnek. A láthatáron daruk forognak, keserves kürtszó bőg a torkolat felől, a láthatáron talán dolgoznak is, de a bennlakók a parti kávéházban ülnek, elefántokat firkálnak a márványasztalra, veszekednek és megélnek. A pesti parton emberek ülnek a kávéház előtt és valamiből élnek. Az idegen éjjel megáll a Lánchíd közepén s mint egy sötét hajóról: elnézi a zenés kikötőt.

 

Vajjon kik laknak ott és mit ünnepelnek? Mert ünnep zsong a levegőben s már arra is elkészült, hogy ha a híd hirtelen hajóvá változva partot ér: az első kivilágított helyen megvendégelik, isznak az egészségére s mindezért csak éltetnie kell a dózsét, podesztát vagy minek is hívják a város fejedelmét! Csak a szép, komoly híd árulja el, hogy nincs a Levantén.

A parti szállodák tövén langyos fényben áznak az emberek. Úgy ülnek a nádfonatú székben, mint a kényelmes török urak a melegvizes medence peremén. A kis asztal, a talpas pohár, a mazagran párizsias, nyugati ember mégsem tudna ilyen elmozdíthatatlanul melléjük telepedni. Pesten úgy bukkannak fel a benfentes "megélők", mint a bukfencező halak az öböl hulladékterítéke körül, de azért minden alkalommal leereszkedő biztonsággal települnek a feketéhez. Látszik, hogy az istenek minden mellékes titokba és minden kínos magánügybe beavatták őket.

Keleti kényelem a párizsi csendéletben. A kikötőbe tévedt utas a széttárt kávéházajtókon keresztül megpillantja a lakkozott bárpolcot. Hengeralakú, fényes üst füstölög a pulton, két fehérkabátos ember, talán két buddhista láma elmerülten tesz-vesz körülötte. Táplálják a pöfögő bálványt. A következő kávéház tükrös hátterében hirtelen megelevenedik Manet felejthetetlen képe, a Folies Bergére bárja. Megáll, kedve volna bemenni s megszólítani a kiszolgáló lányt: Téged már láttalak a képtárban. Végre ő is letelepszik. Szemközt egy csipkevár lebeg a fénylő hegy tetején, összeborzad s eszébe jut a tűz mellett duruzsolt altató mese: akkor a vitéz fogta a kardját s elindult a Holtak Várába, a fekete királyhoz...

Néhány év óta kedves, okos írók és mérnökök vállvetve úszítanak a dunaparti villamostöltés ellen. Én bizony nem rajongok ezért a szépészeti lázadásért. A Dunapart összenőtt a tájrontó töltéssel, a villamosok nagyzási hóbortjukban apró vonatok módjára mennydörögnek a kávéházak előtt, a kivilágított kocsik elszabadult étkezőkhöz hasonlítanak: magas töltésen milliomos utasokkal gazdag városokba robognak. Szürkülettől kezdve a bécsi hajó vékony füstöt ereget, a füstlobogó eleinte észrevétlenül szálldos, csak a csavargó vérű ember veszi észre. Az elrontott városrendezés jót tett a Dunapartnak. A villamos magával ragadja vándor vágyainkat s mi megmaradunk a fekete mellett, tespedten, levantei bölcseséggel.


Idegenvezető sétánkat az Országháznál kezdjük. A Lánchídig húzódó Rudolf rakparti bérpaloták a hetvenes és nyolcvanas években épültek, Nagy Magyarország fő tisztviselőinek, kúriai bíráknak, kik Székelyföldön s pénzügyi államtitkároknak, kik Boszniában kezdtek szolgálni. A magános álmodozó korabeli diófa interieuröket képzel a házakba: Thék családi asztalait a szoba közepére, száradó fikuszokat az ablak elé. A sarkon az Akadémia elárulja a porosz építész keze nyomát; rideg homlokzatára porosz tábornokszobrok kívánkoznak, akárcsak a berlini Operára.

Pest a Dunaparton győzte le Budát. A mult század első felében az Akadémia mögötti Tänzer háztól a Mária Valéria utcán át a Nádor szállóig - (ma is áll a Vámház közelében) - rusztikus palotasor nőtt a vályogvityillók s kietlen falusi piacterek elé. A paloták már elárulták a készülő nagyvárost, a part megmaradt falunak.

 

 

A lankás, poros parton a vásárosok lovaikat vakarták, a szénával bélelt szekereknek dőlve környékbeli parasztok pipáztak s nagyokat köptek a grófi lovászok után. Az eső a szemetet a palotákig mosta. Széchenyi kockás kabátban s sombrero kalapban elégedetlenül lovagolt a vásárosok közé, "pesti por és sár!" dörmögte posthumus röpiratának címét. Nagy jegyenyesétányt tervelt a Dunasor (a mai Mária Valéria utca) elé s a kortársak - a széchenyis csodákhoz szokva - már biztosra vették a gyönyörű fasort.

 

Később Táncsics, a boldogtalan szociálista író a börtönben értekezett ezekről a fákról s szörnyű panamákat szimatolt, mikor a tanács a fásítandó területet eladta. A partot Széchenyi egykori mérnöke, Reitter Ferenc a hatvanas években feltöltötte s ahol a jegenyéknek kellene vonulniok, ma szállodasor áll. Írás közben estélyi ruhás asszony lép az egyik erkélyre, talán színházból jön, gyöngéden a korlátnak támaszkodik s mit sem sejt Széchenyiről s rólam, aki testtartása titkos büszkeségéből a nemzetiségét találgatom.

A régi Vigadó, a mostani elődje, tehát eredetileg a Dunasoron volt. A pestiek úgy mutogatták az idegennek, mint most a szigetet: "nincs párja a földön" mondták s az udvarias idegen tüstént naplójába jegyezte a csodát. Pollák, a Múzeum mestere épitette. Márványozott nagytermében a tizennyolc "iszonyú nagyságú luster" gyertyái kályhák helyett is fűtöttek, téli estéken négyezer polkázó fért bele! A táncolókat negyvennyolcban kizavarta a Pozsonyból átköltöző képviselőház. Itt érezte úgy a nagy Tribun, mintha Isten kezébe adta volna a tárogatót, itt sétálgatott izgatottan Széchenyi, félrevonva Deákot.

 

Ön nem gondol arra, hogy főbelőjje magát? kérdezte a bölcstől rábeszélőn. Deák azonban úgy gondolta, hogy a szerbek ezt úgyis megteszik az ember helyett. Egy év mulva Buda visszavételénél Hentzi esztelen bombái halomra lőtték a gyönyörű épületet, melyet a távolban talán a századeleji Pest első szerelmesei, az útleíró misszek is megsirattak. Szép, romantikus és elképpesztő épület került a helyére, olyan összeférhetetlen a környező házak közt, mint tervezője volt a korabeli mesterek közt. Valaki tört magyarsággal egy arab mesébe kezd s a vérszerződéssel végzi: ez a Vigadó kőben elbeszélve.

A Vigadó előtti térre még a régi Vigadó megépítése előtt hársat, meg ákácot ültettek. Ez a talpalattnyi hely volt a pesti szabad természet s ezt is elnyelte a kocsipor. Máshol Ťzöld természetetť a katonás nádor s építésze, Hild meg sem tűrtek volna. A fák alá padokat tettek, a testőrök este átjöttek a hajóhídon s frissítőt vettek a lányoknak. A frissítős bódé a mai Hangli kioszk, előtte néhány megroskadt ákácfa még a hajóhídra küldte illatát. A hűs kert később reggeliző hely lett s különösen a szabadelvű kor híres politikusai kaptak rá. Egyik rangrejtett nyaralásom (néhány napon át francia úr voltam Pesten) három napig én is ott reggeliztem. Ezúton mondok köszönetet annak a főpincérnek, aki figyelmeztetett a Hullámfürdőre, mint fényűzésre s a Madách utcai cigánypurdékra, mint néprajzra.


A Hangli mögött ma is robusztus erejében áll a Kemnitzer, később Wodianer ház. Egyik felől a Nagyhíd (mostani Deák Ferencz), másfelől a Kishíd (mai Türr István) utca szegélyezi, a ház tehát a hajóhídra nézett. A század elején épült, de hatalmas alakja a későbbi magas szomszédok közül is sokáig kiemelkedett. Régi kalauzok csodákat írnak a földszinti kávéházról - (nincs párja egész Németországban! lelkesednek érte) - melynek billiárdtermeiben angol utazók játszottak. Ez volt az első dunaparti kávéház. Az 1838-as árvíz feldúlta a berendezést, de a pusztítást hamar rendbehozták s mivelhogy akkor koronázták meg Viktóriát, a kávéházat s a fölötte levő szállót az Angol Királynőhöz címezték. (Később a fia is lakta).

Mikor Deák az ötvenes években eladta Kehidát, ebben a szállóban vett ki két szobát. Az egyikbe gyalupadot s szerszámasztalt tétetett, hogy legyen ami mellett töprengjen a síri csöndbe süppedt országon. Nappalijában gyült össze a "honnmaradt magyar emigráció", itt mondta Salamon Ferencz tollába a husvéti cikket. Vörösmarty - akkor már rettentő rossz állapotban - a szálloda plüss karosszékéből hagyta rá feleségét, a Merengőt. Mindig hajnaltájt olvasott, délelőtt fogadta a sok idegbajos, csüggedt magyart, délután kijárt kedvenc állatkerti mackójához, amelyet ernyővégről etetett.

 

Nagyon rakoncátlan szíve volt, nem is tudom, hogyan mert abban a szállodában egyedül aludni. A második emeletet úgy "csapta be", hogy az elsőn körüljárta a folyosót s a hátsó lépcsőn ment fel a másodikra. Tizenöt évig lakott benne, elköltözése előtt három évvel a Nagyhíd-utcát a nevére keresztelték. A dicsőséget egykedvűen tudomásul vette: lakom a magam utcájában, de nem a magam házában, mondta. Darab ideig a Pesti Napló szerkesztője, Kemény Zsigmond is itt lakott, a cenzor jól ismerte hozzá a járást s néha éjjel is fölverte, ha ugyan Kemény a sok feketétől egyáltalában elaludt.

A ház ma a pesti életkedv torkolatában áll. Két oldala felől ömlik a nép a Dunára, ő osztja kétfelé a portyázó autókat. Belőle rajzottak ki a dunaparti kávéházak és szállók; áll, mint a száraz fa, fiatalabb fák fészkeitől övezve. Balkézre a Mária Valéria-utca vége tavaszi és nyári éjszakákon fantasztikus királyi lakoma díszletéhez hasonlít. Ide nyílnak az egyik szálloda konyhái. Verik a habot, cseng a mozsár, néha felbukkan a szerecsen kávés, a fehérsüvegű szakács vérázott halat lendít le a tönkről. VIII. Henrik nyolcadik esküvőjét ülik.

De térjünk vissza a kikötőbe! Még áll a hó a Gellérten, mikor kísértésnek két-három asztalt kitesznek a járdára. Madáretetőket a téli tisztásra. Egy délceg fiatalember kapja magát s leül kiskabátban. Szemünk láttára pár nap alatt eltakarodik a hó a maradi Budáról, fejünk fölött kinyitják a Lloyd-nyomda műhelyablakait.

 

Az ember eleinte azt hiszi, hogy evőeszközöket rakosgatnak odabenn. Szerencsére a lap kétszer jelenik meg naponta s így a literátus ember sohasem fogy ki a kedves gép-muzsikából. Aztán megjelenik az első vérvörös száj, az első kormozott szempilla, az első harcias buli. A kiskabátos úr feláll s örökre nyomavesz. Úgylátszik, ő volt Tavasz úrfi.

Sokszor olvastam nyomorult emberekről, akiket megkísértett a szabadság s úgy csikarták ki a szökés látszatát, hogy hivatal helyett kibujdostak az erdőbe. Sohasem vágytam effélére. Egyszer szöktem meg a hivatalból, csikorgó télen, mikor beállt a Duna s a tiszta ég fagytól szikrázott. A havas Dunapart kihalt nyári fürdőhöz hasonlított. Itt voltam boldog a nyáron, gondoltam elkeseredetten, leültem egy padra s kékre fagyva képzeletben megírtam életem leghosszabb szerelmes levelét.

 

Cs. Szabó László

<<
<
1
2
3
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
Dinnye piac a budapesti Duna parton A Duna Újpestnél a századelőn
Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Titokzatos betörés Titkos Ilona svábhegyi villájában Titokzatos betörés Titkos Ilona svábhegyi villájában
Vasárnap reggel 5 órakor Titkos Ilona Rege-ut 14. szám alatt levő...
A budapesti műkorcsolyázó világbajnokság A budapesti műkorcsolyázó világbajnokság
1. Schäfer (Ausztria), 2. Dunn (Anglia), 3. Pataky (Magyarország) A...
Thököly Imre hamvai Késmárkon Thököly Imre hamvai Késmárkon
Nemcsak Rákóczi fejedelem, de Thököly Imre kurucz fejedelem hamvai is...
Országos kongresszust hívnak össze a háztulajdonosok Országos kongresszust hívnak össze a háztulajdonosok
Köztudomásu, hogy november elsejére a lakók ujabb drágulásra...
Ásatások Drégely várában Ásatások Drégely várában
A honti muzeum-társulat megbizásábóla társulat titkára, Matunák...
Az éles puha korong Az éles puha korong
Sajátságosnak hangzik, de nincs benne semmi tulzás, hogy igen puha,...
Telehor nevü távlátó Telehor nevü távlátó
Mihály Dénes mérnök Tekehor nevü távlátó készüléke, amely lehetővé...
Merénylet az orosz miniszterelnök ellen Merénylet az orosz miniszterelnök ellen
Az orosz forradalmárok, a kik egyetlen napot sem engednek elmulni...
Istentisztelet-szappannal
London fejlődése tudvalevőleg a City kizárólagos üzleti negyeddé...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98