Dtum
Login with Facebookk
1937 | Június

Aranypánik!

Két hét óta London valamennyi tőzsdéje és piaca egy rendkivüli és a maga nemében páratlanul álló krizis nyomasztó hatása alatt áll. Az aranypiacon, ahol eddig emberemlékezet óta nem voltak nevezetesebb kilengések, máról holnapra pánik tört ki és az aranyat olyan tételekben dobták piacra, amire a londoni tőzsde fennállása óta nem volt példa. Tizenkét nap alatt 17 millió font aranyat dobtak a piacra aranybányák és magánosok és a londoni aranytőzsde egyes napokon élénken emlékeztetett az értéktőzsdék katasztrofális összeomlásaira, a fekete napokra, amikor mindenki menekülni akar a papirjaitól.

Az aranypánik két hetében
természetesen ennek a szituációnak pont az ellenkezője történt: menekülés az aranytól. Az is természetes, hogy az ár nem tört le: a Bank of England és legfőképpen Amerika egyelőre felvásárolta a kinálatot. De egyes napokon megtörtént az a sajátságos eset, hogy a felkinált arany egy részére egyáltalában nem volt vevő. Tőkések, akik egy félévvel ezelőtt óvatossági intézkedéskép pénzük egy részére az aranypiacon kerestek elhelyezést, ezekben a napokban eladókként jelentek meg aranyjaikkal. Előállott – emberemlékezet óta először – az a groteszk helyzet, hogy az óvatos tőkés számára a bankjegy, a papir kivánatosabb befektetés volt, mint az arany.

Könnyen érthető, hogy az aranypánik,
amelynek a visszahatását valamennyi piac megérezte, erős izgalmat váltott ki az egész világ vezető gazdasági köreiben. Ha az amerikai kormány és az angol kiegyenlitő alap vásárlásai nem tartják az árakat, igen könnyen bekövetkezhetett volna egy katasztrofális árletörés az aranypiacon, ami viszont az árupiacokon idézett volna elő forradalmi átalakulásokat. A krizisnek, beavatott körök véleménye szerint, igy sincs vége és könnyen megtörténhetik, hogy az aranypánik rövid időn belül ujra és fokozottabb erővel fog kitörni.


Pénz-infláció után – arany-infláció

Talán semmi nem jellemzi annyira ezt a gazdaságilag abszurd és tragikus korszakot, mint a most lejátszódó aranypánik és azok a jelenségek, amelyek az aranykrizist előidézték. A londoni Cityben, ahol érthető izgalommal lesték az aranykrizis fordulatait, különböző okait tudják az aranytól való menekülésnek. Az első ok: az aranytermelés rendkivüli megnövekedése. A délafrikai és alaszkai aranybányák az utolsó két év alatt modernebb kitermelési módszerek segitségével nagy mértékben növelték termelésüket és ehhez a fokozottabb aranyprodukcióhoz járult még egy uj tényező megjelenése a piacon: az orosz aranyprodukció. Egy évvel ezelőtt a Gazdasági Világ mutatott rá – elsőnek a középeurópai sajtóban – arra, hogy Oroszország nemcsak hogy ismét beállott az aranyexportáló országok sorába, hanem évi aranytermelésével felnyomult Amerika mellé.

Ennek az uj aranytöbbletnek azonban egyre szükülő piaca lett.
Azok az államok, amelyek már rég letértek az aranyalapról, képtelenek aranyat vásárolni, viszont Amerika, Anglia, Svájc és Hollandia telitve vannak arannyal. Franciaország egyelőre nem tud mint vásárló jelentkezni a piacon, ugy, hogy egyelőre csak Amerikára és Angliára támaszkodhatnak az aranytulajdonosok.


Menekülés az aranytól

A második magyarázat: az aranyfelhalmozásra bekövetkezett reakció. Az utolsó évek valutáris kilengései, a devalvációk és az ujabb devalvációktól való félelem természetes ellenhatása volt az aranyfelhalmozás; most, hogy az egykori aranyblokk országai keresztülmentek a nagy devalvációs operáción, az elbujt arany ujra megjelent és az eddig inaktiv tőke ismét elhelyezkedést keres a gazdasági életben.

Végül a harmadik és a döntő ok,
amely az aranypánikot előidézte, az a félelem volt, hogy Amerika, amely telitve van arannyal, megváltoztatja eddigi aranypolitikáját és nem lesz hajlandó többé aranyat vásárolni. Amerika kétségkivül lehetetlen helyzetbe került a roosevelti aranypolitikával: szakadatlanul tart az aranyáramlás az Egyesült Államok felé, amely kénytelen sterilizálni az aranyát és amely komolyan foglalkozik azzal a gondolattal, hogy vámot vet ki a beözönlő európai aranyra. Aranytanyáknak és aranyfelhalmozó magánosoknak komolyan kellett attól tartaniok, hogy Amerika beszünteti az aranyvásárlásokat és az arany árában mégis be fog következni egy olyan gyengülő irányzat, amelyben a felhalmozott aranyon csak veszteséggel lehet majd tuladni.


Amikor az aranyból áru lesz

Ami az arannyal most történt és még mindig történik, az végeredményben ugyanaz, ami két évvel ezelőtt a buzával történt: egyes országoknak óriási feleslegeik voltak, mig másutt szinte katasztrofális hiány volt. Az aranynál ennek az aránytalan elosztódásnak a hátrányait fokozza az a körülmény, hogy miután e percben egyetlen valuta sincs, amelyet azonnal és minden nehézség nélkül át lehetne váltani arannyá, a fémből egyszerű szükségleti cikk lett, amely nem tudja többé pontosan elvégezni eredeti és elsődleges funkcióját: az értékmérőét.

Az aranyat, mint közönséges árut, viszont egyre nehezebb lesz eladni.
Azok az országok, amelyeknek szükségük volna rá, nem tudják megfizetni, azok pedig, amelyek meg tudják fizetni, végzetesen telitve vannak vele. Bizonyos, hogy az aranyat egy nagyobb árletöréstől csak Roosevelt elnöknek az a kijelentése óvta meg, hogy Amerika egyelőre nem változtat aranypolitikáján, azaz: tovább is vásárlóként jelentkezik az aranypiacokon.

De Amerika máris kénytelen volt
egy százmillió dolláros rövidlejáratu kölcsönt felvenni, hogy felvásárolhassa a londoni piacon a felkinált aranyat és ezzel – Angliával együtt – tartsa az aranyárakat. Nagy kérdés azonban, hogy meddig lesz hajlandó erre az áldozatra Amerika és mikor következik be az a helyzet, amelyben a gazdaságilag erős és autarkia-ellenes országok együttes akciójával kell majd rendezni az aranykérdést?

A jelek arra mutatnak,
hogy ez az idő nincs messze. Londonban ugy tudják, hogy máris megbeszélések indultak meg London, Washington és Páris között, amelyeknek az a célja, hogy valamiképpen rendezzék az aranyproblémát. Nyilvánvaló, hogy a három országnak közös erővel kell részint tartania az arany árát, másrészt pedig közös erővel kell gondoskodniok arról, hogy a piacra kerülő aranyat felvegyék. Az arany árának a letörése a szükségleti cikkek árának letörését vonná maga után, ami érthetően katasztrófát jelentene az egész világgazdasági életben; a három demokráciának pedig politikai okokból is gondoskodniok kell arról, hogy nagyobb aranytömegek ne találjanak utat az autarkiák felé. Ezen a ponton politikum lesz az aranyból, nemcsak gazdasági, hanem katonai probléma is...

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98