Kedves Anita !Érdeklődéssel olvastam cikkét Muray-Metzl Lipótról. Amennyiben lehetséges, úgy ennek az írásnak három mondatát véleményem szerint a történeti hűség érdekében módosítani lehetne.„Százával ontotta egyetlen kézlegyintésével a halált." Muray a bevonulási központ parancsnoka volt, feladata a „kiképzés" -mely gyakorlatilag helyi földmunkák -árokásás, ároktisztítás- elvégzését jelentette a behívott zsidó és megbízhatatlan elemek részéről- és a felsőbb igények alapján a keleti frontra vezénylendő századok összeállítása, bevagonírozása volt. Kiképzés közben nem történt „halálosztás", jellemző volt rá ugyanakkor az embertelenség, könyörtelenség, brutalitás. Véleményem szerint hitelesebb volna a nagy valószínűséggel halált jelentő keleti frontra küldést írni.„Már ott állnak Nagykáta, Tápiósüly hóhérai a bírói pulpitus előtt." Kétszeresen félre értelmezhető megfogalmazás. A Népbíróság előtt álló személyek közül senki sem volt nagykátai születésű, illetőleg ottani lakos. Nagykáta 1945 után évtizedekig nyögte annak minden hátrányát, hogy kedvező fekvésénél fogva rá esett a HM akkori illetékeseinek választása a bevonulási központ helyének meghatározásánál. Hasonló volt a helyzet az 1944-es gettó kialakításánál, amikor a Gyömrő-Tápiógyörgye közötti körzet 600 zsidó lakosát költöztették Nagykátára.Értelmezhető -elsősorban a témában járatlan olvasók számára- a megfogalmazás úgy is, hogy a jelzett településeken, azok lakosaival viselkedtek hóhér módjára. Természetesen ez sem igaz, hiszen hatáskörük a polgári lakosságra nem terjedt ki, csupán a bevonult „muszosok" fölött diszponálhattak.„...a nagykátai munkaszolgálatos századok hírhedt parancsnokának ügyében..." Miként már jeleztem, a századok parancsnokát a fronton kapták meg a muszos egységek. Muray alezredes a bevonulási központ parancsnoka volt. Beleszólása csak abban volt, hogy kit küldjenek a frontra, ki kapjon méltányossági vagy törvényességi alapon felmentést. Ez utóbbit -leginkább ez jellemezte embertelenségét- még akkor is megtagadta, amikor az joggal járt volna a behívóparanccsal nála jelentkezőnek. Szépirodalmi feldolgozása több esetben -memoárok, visszaemlékezések, stb.- megtörtént ennek, lásd pl. Rejtő Jenő, Petschauer Attila esetét. Köszönöm, hogy közli honlapunk elérhetőségét. A közölt vázlatos nagykátai zsidótörténet szó szerint egy előadás vázlat, megfogalmazásainak tömörségei, jelzés szerű formái is ezt tükrözik. Amikor a nagykátai zsinagóga centenáriumán, 2005-ben előadást tartottam, akkor használtam ezt az anyagot segédeszközként. A nagykátai zsidó temetőben 2011. június 19-én fél 11-kor tartják a hagyományos mártír istentiszteletet. A megemlékezés vallási részét Róna Tamás rabbi celebrálja, a történeti megemlékezést Bernáth László újságíró és jómagam szokták tartani. Ez jelenti sajnos az egyetlen apropót, hogy a helyi sajtóban szót ejthessünk történelmünk szomorú fejezetéről. Mindmáig megoldatlan a munkaszolgálatos bevonulási központ helyének táblával történő megjelölése. Az erre irányuló évek óta zajló törekvésem rendre zátonyra futnak az „illetékesek" érdektelenségén. Az 1950-ben épített obeliszk -mely tartalmazza a haláltáborokban elpusztított nagykátai zsidók neveit- felújítása a napokban megtörtént, annak újjászentelése (avatása?) is megtörténik majd 19-ikén. Az eseményről szóló írást -melynek korábbi években történt változatai olvashatók a honlapon- valószínűleg én fogom elkészíteni, s ebben utalni szeretnék az Ön által készített tanulmányra is.További jó munkát kívánva üdvözli: Basa László ny. tanár