Az 1900 körüli és után évek a gyarmatosítás történetének második nagy korszaka.

A második, mert a 18. század közepén angol, francia, portugál és spanyol gyarmatosítók birtokában volt a két Amerika: három és fél európányi terület. Aztán a 19. században Amerika nagyobb része felszabadult a gyarmati uralom alól, viszont csaknem egész Afrika és Óceánia, valamint számos ázsiai terület gyarmattá vált, miközben továbbra is gyarmati függésben maradt Ausztrália és Kanada.

A gyarmatosításban számos gondolkodó a hódításnak és kizsákmányolásnak egy olyan, különösen kegyetlen formáját látja, melyben a hódító és meghódított között fejlettségbeli különbség van.

A gyarmattartók és gyarmataik között ugyanis sokkal nagyobb volt a fejlettségbeli különbség a gyarmatok felszabadulásakor, mint meghódításuk idején. Vagyis, amikor a hódító európai hatalom belekényszeríti gyarmatait a világpiac vérkeringésébe, egyúttal tőkét, pénzt von ki onnan. Ehhez hozzá kell vennünk Észak-Amerika, a Karib-szigetvilág és Ausztrália őslakosságának csaknem teljes kiirtását, Afrika százmilliós emberveszteségét, az Indiában éhen halt tízmilliókat.
Ugyanakkor a gyarmatosítás védelmezői azt hangsúlyozzák: az európaiak civilizálták a „vadakat”, vasutat, templomot és iskolát építettek, elterjesztették a kereszténységet, fejlettebb termelési és szervezési tapasztalatokat adtak át. Az afrikai törzsek és ázsiai államok háborúi a gyarmatosítás előtt semmivel sem voltak kevésbé kegyetlenek, mint a gyarmati hódítás. Az indiánokat pedig sokkal inkább a véletlenszerűen behurcolt járványok pusztították ki, semmint a harci cselekmények.

Gyarmat típusok

Protektorátus esetén a hódító meghagyja a helyi uralkodó osztályt, megelégedve a katonai jelenléttel és az előnyös gazdasági kapcsolatokkal.

A koncesszió olyan gazdasági behatolás, amelyben a fejlettebb ország előnytelen szerződést kényszerít az elmaradottabbra, s a beruházás során jogi és politikai előnyhöz, kiváltsághoz jut. Jellegzetes századfordulós példa a bagdadi vasút, melyet németek építettek a Török Birodalomban, vagy a Panama-csatorna Közép-Amerikában.

Ha a gyarmat önkormányzatot kap, domíniumnak nevezzük.

1914 előtt csak britek alkalmazták, és csak fehér ember lakta területen (Kanada, Ausztrália, Új-Zéland) vagy ahol milliós fehér telepes kisebbség volt (Dél-afrikai Köztársaság.) A domíniumok gyarmati felszabadító háború nélkül, szervesen és fokozatosan váltak független állammá a 20. században. A gyarmatosítás sajátos formája a félgyarmat is.

-y-n