(Nagykanizsa, 1879. április 28. – Bécs, 1929. november 18.) újságíró, politikus

Édesapja, Kohn Benedek szigetvári tanító 1875-ben magyarosította nevét Kunfira. Középiskolai tanulmányait a helyi piarista gimnáziumban végezte, majd 1903-ban a kolozsvári egyetemen magyar–német szakos tanári diplomát szerzett. Toldy Ferencről , Jókai Mórról írt tanulmányokat, s a temesvári főreáliskolában tanított. Politikai nézeteit illetően szociáldemokrata volt, a német Karl Kautsky követője. Belépett az MSZDP temervári szervezetébe, tanári állásából e miatt elbocsájtották, Budapestre költözött, s 1907-től újságírással is foglalkozott, a Népszava helyettes szerkesztője lett. 1908 és 1914 között szerkesztette a Szocializmus című folyóiratot. Ady Endrével és a Huszadik Század polgári radikális körével baráti kapcsolatai voltak. Publikált a Nyugatba, s a Huszadik Század c. folyóiratba is. 1918-ban beválasztották a Nemzeti Tanácsba. A Károlyi-kormányban 1918–1919-ben munkaügyi és népjóléti miniszter, majd Berinkey Dénes kabinetjében közoktatásügyi miniszter volt. A Tanácsköztársaság alatt közoktatásügyi népbiztos. 1919 júniusában lemondott hivataláról és követelte a diktatúra felszámolását. A proletárdiktatúra bukása után Ausztriába emigrált, ahol az Arbeiter Zeitung főszerkesztője és a Világosság című magyar nyelvű lap szerkesztője lett. 1929-ben Bécsben öngyilkosságot követett el.