Dtum
Login with Facebookk
HIRDETÉS
1909 | Február

A budai vár titka

Egy földalatti város

Kevesen tudják, hogy a budai vár alatt egy egész kis város rejtőzik. A katakombáknak ttokzatos sorozata ez, a mely több mint tizezer méternyi hosszuságban húzódik el, mélyen az öreg házak alatt.

A sziklapinczék a rendes házipinczék alatt vannak, sok helyen kettő-három is. Ezek a két-három emeletes alsó pinczék pedig majdnem mind az utczák vagy nyilvános terek alá nyulnak. Sok alsó üreg idegen szomszéd pinczék alá vezet, sőt továbbis.

Többenk kutja van, a melyet még a középkorban csináltak. De miután a kut vizét nem használhatják a azzal nem törődnek, a víz a kut torkolatán át a mélyből jövő nyomásra az üregbe ömlik s igy egész tavak képződnek. Nagyon sok üregben pedig a víz a tetőzetből szivárog ki s itt-ott valóságos posványok képződtek, a melyekben jól érzi magát a patkány meg a vidra.

A tudomány még nem állapitota meg kétségtelenül, hogy mely időből valók a budai katakombák. Vannak, akik azt hiszik, hogy még az őskorban készültek, a mikor a védelmi eszközök nélkül szükölködő emberek kénytelenk voltak a föld gyomrában menedéket keresni a ragadozó állatok elől. Később azután az üregeket a szükséghez képest felhasználták és kibővitették.

Annyi bizonyos,hogy a török hóoltság idején a vár lakosai ott raktározták el élelmiszereiket és védeszközeiket. Mikor Lotharingiai Károly 1686-ban Budavárát ostromolta, a törökök sok uj üreget, folyosót vájtak. Bennük laktak, öntöttek golyóbist. Török eredetre valló koponyát. Fegyvert, ágyugolyót még tavaly is sokat találtak a titokzatos földalatti üregekben.

A fővárosi hatóságoknak nagy gondot okozott már rég óta a katakombák sorozata, a mely előbb-utóbb közveszedelmessé válik.

A mérnökök átvizsgálták a sziklapinczéket a elrendelték, hogy legalább a házak alatt huzódókat tömjék be. De a legtöbb háztulajdonos egyszerüen csak befalaztatta a házipinczéjéből odavezető bejáratot, vagy vasajtót csináltatott a nyilásra.

Senkisem tudhatja, mennyi olyan katakomba van a Vár alatt, a melyről a hatóságoknak egyáltalán tudomása sincs. Hiszen még azokat sem mérhetik föl, a melyeknek létezését kétségtelenül megállapitották.

Az első képünkön egy olyan folyosót mutatunk be, melyben a látható nyiláson át le lehet menni egy ujabb földalatti üregbe. A másik képen egy keresztfolyosó összenyilási helye látható. A nyitott bejáró előtt egy lyuk látható a földben a mely egy kutnak a szája. A harmadik képünk a katakombák földalatti bejáróját tünteti fel, melyet hosszu ásás után szabaddá tettek.

Megosztás:
Szerkeszt?ő kommentár
A Budai Vár kazamatái
Kántor Judit

A Várhegy barlangjait eredetileg a természet alakíthatta ki. A hegy anyaga főleg az ún. bugai márga, ami víz hatására megreped, törik. A repedésekben feltörő víz utat vájt magának, így keletkezhettek eredetileg a járatok.


Kadic Ottokár, a két háború közti időszak legismertebb barlangásza a leletek alapján azt állította, hogy ezeket a járatokat már a Várhegyen élő ősemberek is ismerték. Úgy tűnik, hogy azóta folyamatosan éltek itt emberek. Zolnay László a barlangi kutak átvizsgálásakor a 11-12.századra utaló maradványokat talált, ezért valószínű, hogy a tatárjárás előtt itt lévő falu lakói a barlangban található vizet használták. A legújabb kutatások feltételezik, hogy a várhegyi település házainak elrendezése is a barlangi kutakhoz igazodott.


A tatárjárás után IV. Béla elrendelte az új kiráályi székhely megépítését. A korabeli városépítőknek városaikat két célnak kellett alárendelni: megvédeni a lakókat a külső ellenségtől és egyidejűleg biztosítani az élethez elengedhetetlen feltételeket falon belül (élelem, víz, stb.). A külső védelmet az akkor 5-10 méter magas várfalak biztosították, míg a vízellátásra a Várhegy barlangjaiban található víz volt a legalkalmasabb.


A budai lakosok hamar rájöttek, hogy a barlangok nem csak az ivóvíz szolgáltatására jók; nemsokára itt tárolták élelmiszereiket és ide rejtették értékeiket is.


A török korban feljegyezték, hogy ezek közül a barlangok közül nem egy jegespinceként szolgált. A házak lakói nem csak lejáratokat vájtak a barlangokhoz: össze is kötötték őket egymással, a barlangok alján, oldalfalán található agyag nagyszerű alapanyagként szolgált a budai fazekasiparnak.
Nagy segítséget jelentettek ezek a járatok az igen gyakori tűzvészek alkalmával is – ide menekülhettek a város lakói.


Nagy jelentősége volt a kazamatáknak a háborúk során is. a polgárok kénytelen-kelletlen ide vonultak vissza a támadók ágyúgolyói, bombái elől. Van olyan vélemény is, hogy a védők képesek voltak csapataikat átcsoportosítani a föld alatt. Több leírás szól arról, hogy a védők a várfalak oldalába kivezetett barlangokból kitörve támadtak az ostromlókra.


A török hódítás során megnőtt a barlangok startégiai jelentősége. Fennmaradtak legendák a megunt vagy hűtlen háremhölgyeit befalaztató budai pasáról, az itt elrejtett török kincsekről… ezeknek nem találták nyomát a kutatók.


Az 1800-as években újabb történetek keltek szárnyra a titokzatos „fekete grófról”, aki – legalábbis a történet szerint – szintén a budai kazamatákban tanyázott; de képzeltek ide szellemeket, vámpírokat is. Annyiben igazuk volt a történet híveinek, hogy gyakran szolgáltak ezek a járatok a „gonosz lakóhelyéül”, amennyiben szökött vagy körözött bűnözők bujkáltak itt.


Az 1800-as évek végén kezdett a járat-rendszer komoly gondokat okozni apolgároknak és a városvezetésnek: egyre gyakrabban fordult elő, hogy valamely része beomlott. Ekkor rendelte el a városvezetés, hogy a járatokat be kell tömni. A munkálatok szakszerűtlenül és ellenőrzés nélkül folytak és a mai napig nincs olyan hiteles dokumentum, ami ezeket a munkálatokat tanúsítaná.


Többek között azért sem fordítottak kellő figyelmet a munkálatokra, mert a barlang-rendszer jelentősége gyorsan csökkent. Az 1870-es évek filoxérajárványai után kiépült a vízvezeték, a pincék a bennük található kutakkal együtt feledésbe merültek.


Fennmaradt azonban néhány „nevezetes eset” ebből az időből. Például a két fiatalember története, akik gombatermesztésre akarták bérbe venni a pincék egy részét.


„Megkapva az elöljáróság beleegyezését, nekiláttak a szükséges berendezések lehordására az általuk kiszemelt pincébe. A munkájuk belenyúlt az éjszakába. Éjfél közeledett, amikor a pincét megvilágító gyertyák kialudtak, és óriási zajtól kisérve két szellemalak száguldott el mellettük a sötétben. Szegény polgárok halálraváltan rohantak a várparancsnokságra.


Másnap - fegyveresek kíséretében - átkutatták a pincét: az egyik sarokban egy csapóajtót találtak. Ezen lemászva egy újabb pincére bukkantak, aminek egyik sarkában egy szalmazsákon egy női főkötőt és egy huszársarkantyút találtak. Kiderült, hogy a vári őrség egyik katonája és egy szolgálólány tartotta ebben a pincében rendszeresen pásztoróráit. Hámán polgármester az eset hallatán annyit tudott mondani: "én csak a föld feletti városnak vagyok polgármestere, a föld alattinak nem"


A barlangok és járatok módszeres feltárása 1931-ben, Kadic Ottokár felügyeletével történt. 1935-ben a barlangok egy részét megnyitották az érdeklődők előtt.


A háború kitörésével a pincék egy részéből óvóhelyeket alakítottak ki, így alakult ki az a több kilométer hosszú kazamata rendszer - az ún. Nagy Labirintus - amely már alig őrzött meg valamennyit a barlangok középkori állapotából. Ekkor épült meg a mai napig működőképes Sziklakórház. A második világháborúban egyes adatok szerint 4000, mások szerint több, mint 10000 ember talált menedéket a Vár alatti pincerendszerben.


A Labirintus legnagyobb kiépítettségét az ötvenes években érte el, ekkoriban nagy része „titkos objektumnak” számított. A 60-as években újra megnyílt a barlangmúzeum, de néhány év múlva pénzhiány miatt be kellett zárni.Megismétlődött az a korszak, amikor csavargók és bűnözők lakták a járatokat…


A 80-as években újra ráirányult a figyelem, az újabb útbeomlások miatt. Átvizsgálták a labirintus-rendszert, a szükséges helyeket megerősítették. Ekkor került sor a vári forgalom csillapítását célzó forgalomkorlátozások bevezetésére is.


A cikkhez 3 hozzászólás kapcsolódik!
A hozzászólások megtekintéhez kattintson ide!


Mini galéria
Az egyik folyosó vége, melyben a látható nyiláson át le lehet menni egy ujabb földalatti üregbe Egy kereszt-folyosó összenyilási helye. A nyitott bejáró előtt egy lyuk látható a földben, mely egy kutnak a szája A katakombák földalatti bejárója, melyet hosszu ásás után szabaddá tettek
HIRDETÉS
Cikk-ajánló
A hónap rövidhíreiből A hónap rövidhíreiből
A külföldi vasutak mintájára a Máv. is elhatározta, hogy...
Az arcátlanság netovábbja Az arcátlanság netovábbja
Most folyik a nyomozás a Budapesti Népügyészségen az elfogott...
Erdélyi József -  Elég Erdélyi József - Elég
Nekem az is elég, hogy megláthattalak, megölelhettelek,...
Rádiós tehervonat Rádiós tehervonat
Ezt a csodabogarat is Amerikában találták ki. S alapjában véve nem is...
Gloster-Napier csodahidroplán Gloster-Napier csodahidroplán
Világrekordra világrekord! Az egész világ csodálatát felkeltette az...
A szende Tündéről kiderült, hogy rendőri felügyelet alatt áll, mert...
Néhány nap mulva újítja fel a Nemzeti Színház Vörösmarty Mihály...
Bánffy Dezső és a sovinizmus Bánffy Dezső és a sovinizmus
Báró Bánffy Dezső a következőket mondotta: Tisztelt barátaim!...
Tóth Árpád: Molnár Jenő: Ima 1916-ban Tóth Árpád: Molnár Jenő: Ima 1916-ban
Háborús versek, - a háborús líra szokott egyenetlenségeivel. - Három...
A mikroszkópium csodáiból A mikroszkópium csodáiból
Van e tiroliaknak egy régi mondájuk. 1670 körül egy páter gyalogolt a...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98