A tudomány fejlődése teliden teli van kisebb-nagyobb találmánnyal és fölfedezéssel, melyeknek fontosságát szivesen elismeri mindenki, de ha egyszer arról kell itéletet mondani, hogy melyik a fontosabb és melyik a kevésbbé fontos találmány: a tanult ember zavarba jő, mert nem rendelkezik olyan mértékegységgel, a mellyel ezeket a különböző szakmába vágó eredményeket mérhetné.

A. R. Wallace mégis megkisérlette a találmányok osztályozását.

Az összes találmányokat idő dolgában két csoportba osztotta, u. m. az ősidőtől a XVIII. század végéig terjedő, és csupán a XIX. századbeli találmányokéra.

Az első csoportban csak 15-öt, a másodikban csak 24-et sorol el mint olyat, a mely az emberi művelődés szempontjából megérdemli az elsőrendű jelzőt.

Wallace szerint az első csoportba a következő találmányok tartoznak.

Az abéczé, a tizes számrendszer, az útirányzó kompasz, a könyvsajtó, a teleszkóp, a barométer, hőmérő, a differencziális számítás, a nehézkedés törvénye, a bolygók rendszere, a vérkeringés, a fényterjedés sebességének meghatározása, végül azok az alapvető törvények, melyek a gőzerő, a mai chemia és elektrotechnika fejlődését lehetővé tették. 

A XIX. század nevezetes találmányai a következők.

Az erő megmaradásának törvénye, a ködképződés elmélete, a spektroszkóp, az a fölfedezés, hogy bizonyos betegségek csiraátvitelnek a következményei, a telegráf, fonográf, telefon, a Röntgen-sugár, a szervezetek fejlődésének törvénye (evolutio), az elemek periodikus törvénye, a kinetikai gázelmélet, az anyag körfutásáról felállított Kelvin-féle elmélet, a jégkorszak fölfedezése a geologiában, az emberi nem származásáról való tanítás, az érzéketlenség (anaesthesis) fölfedezése, Listernek antiszeptikus sebgyógyítása, a vasutak és a gőzhajózás alkalmazása.