Nagy és sulyos közgazdasági harczoknak nézünk elébe Ausztriával. A magyar kormánynak, hogy szava minél nyomatékosabb legyen a most meginduló vámtarifa-tárgyalásoknál, utalnia kellene a magyar közgazdaság legfontosabb tényezőinek határozottan megnyilvánuló nézeteire és követeléseire. Ezt azonban most csak részben fogja megtehetni. Némi megnyugvásul szolgálhat, hogy illetékes szakminisztereink, Hegedüs és Darányi eléggé tájékozva vannak abban a tekintetben, mi a szüksége a magyar köztársaságnak.

A kereskedelmi miniszter csak a napokban tette közzé a magyarországi gyáripar leírását, u. n. termelési statisztikáját tartalmazó nagy munkát husz kötetben. Ebből alaposan megismerhetjük, hogy mink van, mennyire haladunk a kiegyezés óta letelt három évtizedben. Tagadhatatlanul nagyot fejlődött gyáriparunk s ez büszkeséggel töltene el bennünket, ha nem tudnók, hogy ez a mi haladásunk egészen eltörpül Ausztria mellett is. Hát mi csak lassan, gyalogszerrel haladunk, míg amazok gyorsvonaton robognak el mellettünk!

 Nem szólunk arról, hogy a fonó és szövő iparban, melyben évi fogyasztásunk meghaladja a 360.000, 000 koronát, saját iparunk termelése alig haladja meg e mennyiségnek egy heted részét. De nem megdöbbenző-e, mikor egy ily nagy mezőgazdasági országban, mint Magyarország, egyetlen kaszát és sarlót nem készítenek, mikor lovaink patkóját is mind Ausztriából hozatjuk, mikor kétezernél is több műmalmunk kizárólag Ausztriában vásárolja a szitákhoz szükséges finom szövetet, - sőt még a mi szimte hihetetlennek látszik, pedig igaz, - konzerv-gyáraink is a feldolgozott gyümölcs és főzeléknek több mint kilencz-tized részét Ausztriából hozatják, rizshántoló, borsókoptató és köleskása készítő malmaink a szükséges borsót majdnem egészen és kölesszükségletünknek is öt hatodrészét Ausztriában veszik. Kender és len gyáraink is külföldről szerzik be kender és lenszükségletük legnagyobb részét.

Megdöbbentő bizonyítékai ezek közgazdasági elmaradottságunknak. Ha pénzre van szükségünk, ezt külföldön veszszük kölcsön, ruházatunknak hat heted része külföldi gyártmányból készül, gazdasági eszközeink, gépeink nagyobb részben külföldről kerülnek, még borsót és kölest, kendert és lent sem tudunk előállítani a gyáripar által kívánt minőségben. Mikor ennyire elmaradottak, ennyire tehetetlenek vagyunk minden téren, csoda-e, ha iparos népességünk száma, a helyett hogy szaporodna, csökken?

Csuda-e, ha munkás osztályunk egy része Amerikába és Romániába vándorol, más része szocialista izgatók martaléka lesz, míg Galiczából és Oroszországból egyre tömegesebben vándorol be hozzánk egy társadalmi és gazdasági tekintetben káros, egészen vagyontalan néposztály. Most különben beható tanácskozások folynak a kereskedelmi minisztériumban a kivándorlás ügyében, a melynek eredményétől a mostani tarthatatlan állapotok javulását remélhetjük.