A farsangi szünetek után febr. 20-ikán ismét összeült a képviselőház, a gróf Vetter elnöknek arról kellett jelentést tenni, hogy az elnökség mily eljárásban részesíti az idegen nyelven mondott és beadott interpellácziókat.

Gróf Vetter elnök a február 20-iki ülésben jelentette, hogy a cseh interpellácziókat német forditásban mellékeli a jegyzőkönyvhöz. A czenzurát szabadelvű módon gyakorolja, s ha egyes interpellácziók kifejezéseit nyilvános ülésen felolvasásra alkalmatlannak tartja, erről jelentést tesz a Háznak, titkos ülést fog kérni.

Ellenbogen (szocziáldemokrata) elvtársai nevében inditványozza, kezdjék meg a vitát az elnök nyilatkozata fölött. Kérdezi, hogy miért nem olvasták föl a cseh nyelven beadott interpellácziókat. Elnök: Erre a kérdésre az ülés berekesztése előtt fogok felelni. (Roppant zaj a németek padjain. Fölkiáltások: „Ostoba fráter! Fogja be a száját!”

Klofácz megunva a közbeszólásoktól zavart beszédet, hirtelen az elnöki emelvényhez rohan, az elnöki azstalról lekap egy csomó házszabályt, az egyes füzeteket eltépi s a miniszterek felé hajitja. Az uj-csehek és a német radikálisok kaczagnak és tapsolják Klofáczot. A mint Kofácz javában hajigálja a füzeteket, egyszerre csak mellette terem Vasszilkó báró bukoviczi román képviselő, az egész házban a legnagyobb és legerősebb ember, s oly hatalmas mint egy medve. A többi cseh  azonnal segitségére siet megszorult párthivének s öten vagy hatan neki rontanak a hatalmas Vasszilkó bárónak, a ki öklözve szoritja vissza támadóit. Ez az erős ember egymaga is elháritott volna minden támadást, de a többi románpárti képviselő segitségére sietett és különösen Rapka püspök vált ki a támadók visszaszoritásában. Az izgalmas jelenet közben Schönerer folytonosan tapsolt.
Fressel cseh radikális egyre azt kiáltotta Vasszilkó bárónak: - „Pfuj Vasszilkó, szégyelje magát!”
Ez alatt a cseh agráriusok és a szoczialisták szakadatlanul papírgolyokkal dobálták a minisztereket.

Vetter gróf elnök halálsápadtan ült helyén. Folytonosan csönget. Beszélni akar, de a nagy zajban egyetlen szava sem érthető. Csak Wolf rikácsoló hangja hallatszik ki a közben s a cseh agráriusoké is, a kik a haragtól kipirulva követelik Vasszilkó rendreutasitását.

Placek (új-cseh) ismétli Brzorád kérdését a nem német interpellácziók fölolvasása dolgában s azt inditványozza, hogy a Ház két napi határidőt engedjen az elnöknek, hogy erre a kérdésre feleljen. Wolf (az elnökhöz): Ugyan mondja már meg ezeknek az uraknak, hogy csak német interpellácziókat fogad el. A csehek két napig lármázni fognak, botrányt csinálnak, aztán csönd lesz.

Elnök a Ház feszült figyelme mellett fölolvas egy nyilatkozatot, a melyben azt mondja, hogy a nem német nyelvű beadványokat elfogadja ugyan, de csak német forditásban olvashatja föl és német forditában csatolhatja a jegyzőkönyvhöz is.

Megint óriás zaj támadt. Az uj-csehek a miniszteri pad ellen nyomulnak, mindegyik miniszter előtt egy-egy lármás csoport keletkezik, a mely káromkodással és szitokkal illeti őket. A német radikálisok nógatják az elnököt, hogy csináljon rendet. Erre egy csomó cseh agrárius és német radikális kért szót, hogy az elnök nyilatkozatáról vitát kezdjenek.

Elnök: Senkinek sem adom meg a szót!

Viharos ellentmondás volt a válasz erre az elnöki kijelentésre. A csehek és a nagynémetek fütyültek, orditoztak, lábukkal dobogtak, de az elnök ujból kijelentette: - „Senki sem fog beszélni!” – „Ez hát a szólásszabadság!” – kiáltották a csehek és ujból Klofáczot akarták utánozni. Wolffal együtt, a ki szintén háborgott, felforgatták a házszabályoknak a padokon heverő példányait és az elnöki emelvény felé hajitották.

A miniszterek ijedten hagyták el helyüket, de az elnök véget vetett a jelenetnek. Lesietett az emelvényről s harsány hangon kijelenetette, hogy az ülést berekeszti. Erre a cseh radikálisok fölrohannak az elnöki emelvényre és az asztalon levő összes házszabályokat az elnök után hajitják.